KOVÁCS ELVTÁRSNAK A SPANYOL KIRÁLY TETSZIK
DE EGY ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLY NEM
Épületes szereplést nyújtott Kovács László, az MSZP nyúlképű frontembere, aki annak idején úgy kampányolt az EU belépésünk mellett, hogy ez azért lesz jó nekünk, mert „ ha gondolunk egyet, akár Bécsben is nyithatunk egy cukrászdát”....Azóta sem hallotunk ilyen esetről. Most Kovács elvtárs a magyar királyság államformájáról fejtette ki magvas gondolatait, Kálmán Olga előtt, akit nyugodtan nevezhetünk a legsötétebb és legbutább kérdezőnek, mivel ennek állandóan bizonyságát adja. Most is ingerülten előadta, hogy nem is érti mi az, hogy Szent Korona Tan? Nem érti mi az, hogy a Szent Korona jogi személy?.....Kovács elvtárs ezeket hallgatva mélyeket pislantott egyetértőleg, majd Boross javaslataira utalva kifejtette, hogy ő ugyan elismeri, hogy egy sor nyugati országban ma is királyság van, mint pl. Angliában, Svédországban, Hollandiában stb. De azok mind demokratikus parlamenttel működnek. Míg nálunk nem lehet visszamenni a múltba a királysággal, majd elkezdte hosszasan sorolni a maxista tankönyvek idevágó hazugságait. De volt egy apró bakija is, amikor elkezdett áradozni a spanyol királyról, hogy az milyen jó kinézetű és tekintélyes ember. De az Árpád-házi királyok leszármazottaira semmi szükség nincsen – állította a vén bolsevik. Kovács befejezésként nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a kommunisták a demokrácia alapfeltételét jelentik....Most pedig ugorjunk egyet egy mai fontos hírre.
Gömbös Gyula
újra orosházi díszpolgár
Visszaállították Gömbös Gyula (képen) volt kormányfő díszpolgárságát az orosházi fideszes képviselők - írta az Oroscafe. A pénteki városi közgyűlésre Németh Béla polgármester (Fidesz-MDF) nyújtotta be azt a határozati javaslatot, amely a Gömbös Gyula díszpolgárságát megszüntető 2002-es határozat felülvizsgálatát indítványozta. A volt miniszterelnök 1932-ben kapta meg a díszpolgári címet.2002-ben a szocialista városvezetés arra hivatkozva bírálta felül a címet, hogy "Gömbös Gyula az adományozást követő életszakaszában méltatlanná vált az Orosháza Díszpolgára címre". A mostani döntést megelőző fideszes javaslat szerint "nem lehet egyetérteni azzal, ha valakinek a tevékenységét és életútját az adományozást követő 70 év eltelte után felülvizsgálják és a képviselő-testület többségének meggyőződése szerint átértékelik". Gömbös Gyula 1932. október 1. és 1936. október 6. között volt kormányfő Magyarországon. Miniszterelnökségének idején olyan egyezmények születtek, amelyek segítették a kilábalást a gazdasági válságból, valamint meghirdette a trianoni szerződés békés revízióját. Politikáját, a többi között az olasz mintájú korporációs rendszer bevezetését, később a konzervatív-liberális politikusok és a legális baloldal is támadta. (MTI)
IDEJE LENNE HORTHYRÓL IS
VISSZAÁLLÍTANI
A RÉGI UTCANEVEKET
Úgy látszik, hogy mai világunkban a történelmi fehér foltokat még nem sikerült felszámolni, hiszen hatalmas a történelmi tudatlanság minden társadalmi rétegben. A kommunista téveszmék viszont ma is virágoznak. Vegyünk egy szemléletes példát arra, hogy 90 évvel ezelőtt hogyan oldották meg az akkori történelmi helyzetet. Azt már most kijelentjük, hogy a mai helyzet egészen más és egészen más megoldások kellenének, csupán a példa okán nézzünk a múltba, mert a múltból kapjuk a legjobb válaszokat a mai bajainkra.
A Károlyi és Kun Béla-féle patkánylázadások leverése után még itt voltak a román csapatok, főleg az Alföldön, Budapesten és a délvidéken, hiszen a Dunántúlt Horthy nemzeti hadserege uralta. Az ország további sorsa teljesen nyitott volt, nemcsak az erőviszonyok, hanem az ideológiai nézetek miatt is, többféle pártra szakadt az ország, ahogy a korábbi századokban is voltak hasonló helyzetek. Tehát a román megszállás alatt (köszönhető Károlyi Mihály zsidó bandájának) egyetlen magyar politikai és katonai erő létezett, ez Horthy darutollas nemzeti hadserege volt, amit még Szegeden toborzott, másokkal, köztük vitéz jákfai Gömbös Gyulával együtt. Igen ám, de a patkánylázadás leverése után fölmerült az államforma kérdése. Hogyan tovább? Az, hogy Magyarország királyság marad, ez nem volt kérdéses. Csak a királlyal voltak bajok. Ugyanis IV. Habsburg Károly 1918 őszén lemondott a trónjáról, de eközben igen sok Károly- párti volt nálunk a nemesség, a nagypolgárság és a középrétegek körében is. Ennek is megvolt az oka, ugyanis Károly az I. világháború során amolyan szimpatikus király lett és a Károly-pártiak őt szerették volna újra a trónon látni, főleg a történelmi folyamatosság miatt. A Károly-pártiakat „karlisták”-nak nevezték. Ugyanakkor jelentős és befolyásos rétegek szabad királyválasztást akartak, ők voltak a "szabadkirály választók". Mondván, elég volt a Habsburgokból, különben is a Habsburgok miatt jutottunk a háborúba és az utána következő nyomorba, patkányforradalmakba. Érdekes módon egyik tábornak sem volt elég erős vezéregyénisége, de azért megküzdöttek egymással, fegyveresen is. Ugyanis IV. Károly kétszer is vissza akart térni a magyar trónra (Ausztriában nem akartak már Habsburgot látni, ott ezzel nem próbálkozott.), de mind a két alkalommal visszverték a „karlistákat”, akik IV. Károly csapatait alkották. Végül oda jutott a dolog, hogy Horthy fogadta a királyt, de Károlynak ez amolyan búcsúlátogatása lett, mert nem volt miről tárgyalniuk. Ugyanis az ANTANT csapatok főnökei (angolok, franciák) már korábban is Horthyt tartották lehetséges politikai tényezőnek, a későbbi országvezetésre. Ez már Horthy siófoki táborozása alatt érezhető volt, amikor még föl sem ért Budapestre, 1919. november 16-án. Eljött 1920 márciusa, újra összeült a Nemzetgyűlés. És akkor csak egyetlen ember volt, akit az egész ország úgy ismert, hogy ő volt az, aki leverte a kommunista patkánylázadást, s ez Horthy Miklós, a tengerész volt. Megválasztották nagy többséggel kormányzónak, de a királyság államformája megmaradt. Azonnal visszaállították ősi törvényeinket és jogszokásainkat. Később, a 30-as évek végén Horthyt azzal vádolták, hogy dinasztiát akart csinálni fiai utódlásával, de ennek nem volt komoly alapja és a gyakorlatban sem lett ebből semmi. Egy biztos. Horthy átvágta a gordiuszi csomót azzal, hogy a Habsburg királyt véglegesen menesztette és visszaállította államformánkat. Majd elkezdődött egy olyan országépítés amire ma is büszkén nézhetünk vissza, Horthy rendszerének minden hibája és bűne ellenére. A történelemben csak a nagy egyéniségek tudnak változtatni. A történelmi lehetőség mindig adott. Most csak az egyéniségeinkkel van a baj. Horthynak nemcsak szűkebb környezetében, hanem tágabb értelemben is nagy tekintélye volt, kezdettől fogva. De ezt a tekintélyt ő nem ékes szavakkal érte el – röviden és velősen beszélt mindig, ahogy egy magyar ember szokott - , hanem a tetteivel. Kép: Horthy 1929-ben Szegeden, középen ott áll Gömbös Gyula is
