Kép: Luther Márton a zsidókrólELNÉZÉST KÉRÜNK
Elnézést kérünk a sok zsidótéma miatt, de ez van.
Mindenütt ők vezetik a bűnügyi híreket.
Elgondolkozhatunk azon, vajon a jobboldali sajtó két alakja, Georg Zöllner (alias Vámos György) és Alexander Schlimm (alias Csintalan Sándor) miért nem teszik szóvá ezt a nyelvi bűntettet? Az említett amerikai zsidó úriember Radnóti halálának évfordulója alkalmából ugyanis nemcsak a halott költőbe, hanem ma is élő özvegyébe, a 97 éves Gyarmati Fanniba is belerúgott egy nagyot. Meg a keresztényekbe. A magyarokba. Az egész országba. (..) az Új Élet című lap kiadója a Mazsihisz, annak ügyvezető igazgatója, Zucker Gerzson volt munkásőr. Lássuk az amerikai szerző cikkét, illetve annak néhány részletét.
A cikk első bekezdése csonkítatlanul:
„2006 októberében meglátogattuk Jeruzsálemben az építészetileg, de főleg esztétikailag monumentális remekművet, az új holokausztmúzeumot. Végtelen, cikkcakkos folyosója a zsidóság sorsát szimbolizálja a gyűlölettel és üldözésekkel teli tizenhét évszázad igája alatt, a napimádó ’Nagy’ Konstantintól Hitlerig. A kiállítás aránytalanul csekély része foglalkozik a vészkorszak rövid, de talán egyik legtragikusabb fejezetével, az 1944-45. évi magyarországi apokalipszissel. Egy rosszul megvilágított, elrejtett sarokban felfedeztem Radnóti Miklós fényképét héber és magyar nyelvű, nehezen olvasható életrajzával és az 1946-os évben exhumált holttestét burkoló esőkabát zsebében megtalált, utolsó kilenc versét tartalmazó noteszének fénymásolatával, a Hetedik eclogánál kinyitva. Hazaérkezésem után nem sokkal New York-ból felhívtam özvegyét, hogy beszámoljak a fenti benyomásokról. A válasz és annak hideg, megvető hangneme meghökkentett. Később, miután újragondoltam a beszélgetést, rájöttem, hogy nem kellett volna meghökkennem a válaszon: Én katolizáltam. Nincs semmi közöm hozzájuk.” A 97 éves özvegyasszony azonban nem örül a hívásnak, s közli az amerikai úságíróvalj: „Nincs semmi közöm hozzájuk”. Igazat mondott. Nemcsak neki, Radnóti Miklósnak sincs semmi köze hozzájuk.
A szerző azután beavat minket egy nagy-nagy titokba:
„Évek óta foglalkoztat ennek a renegát versírónak a sorsa, aki utolsó költeményeivel magasztosult világirodalmi poétává.” Radnóti tehát renegát. Ezt a szót régebben „hitehagyott” jelentésben használták, ma azonban a jelentése egyértelmű, csak fel kell ütni az idegen szavak szótárát: „áruló”. Radnóti Miklós magyar költő tehát az amerikai szerző – és természetesen a Mazsihisz szerint – áruló. A szerző rögvest fel is teszi a kérdést: „Mi keresnivalója van Radnóti Miklósnak a zsidó holokauszt szentélyében?” A válasz egyszerű: semmi. Minden magyar ember tudja ezt. Nem ő – és özvegye – tehet arról, hogy egyesek a „holocaust” zsákjába akarják begyömöszölni. Ezt persze a szerző is tudja, s elkezdi bizonygatni, miért is „renegát”, miért is „áruló” szegény Radnóti Miklós. Például azért, mert egykoron „botcsinálta közösségnek” nevezte a zsidóságot. Meg azért, mert „a "hazája" és nem és nem saját, még kevésbé megtagadott hittársai sorsán aggódott”. A hazát a szerző idézőjelbe teszi, ezzel is gúnyolódva Radnótin. A költő ugyanis tényleg hazájának tekintette Magyarországot, soha nem tette idézőjelbe a „haza” szót. Mert nem volt gyökértelen. Ellentétben a cikk szerzőjével. A szerző azután azt kezdi bizonygatni, hogy ez a „renegát”, „áruló” Radnóti bizony nagyon hálátlan, szívtelen ember volt. Hisz mindent a zsidóknak köszönhetett, mégis a magyar haza sorsáért aggódott. Így érvel: „Az országban ahol élt, egzisztenciája kizárólag zsidó segítségen, adományokon függött. Nagybátyja, Grosz Dezső egy életen át támogatta. Házassága után méltóságos címet viselő apósánál étkezett feleségével. A Baumgarten-díjat, amellyel 1937-ben kitüntették, egy zsidó mecénás alapította, a Lipótvárosi Kaszinó 250 pengős díját pedig szintén egy zsidó orvos adományozta. Nem kapott tanári állást állami iskolákban, de elvetette még a gondolatát is annak, hogy az ország számos zsidó gimnáziuma és polgári iskolái valamelyikéhez nyújtson be pályázatot, "gerincességből", mivel ő már régen "mélyen katolikusnak" érezte magát. Ugyanebből az okból utasította vissza gyámja, Grosz Dezső feleségének ajánlatát, hogy a pesti hitközségnél könyvtárosi vagy valami hasonló állást vállaljon. Utolsó behívásakor viszont kétségbeesetten keresett segítséget ugyanennél a hitközségnél.” Az utolsó mondat hazugság. S a többi állítás?
A Baumgarten-díj a korszak legjelentősebb hazai irodalmi díja volt, szinte minden jeles költő, író, kritikus megkapta. A díjjal irodalmi teljesítményt honoráltak – nem pedig zsidó hitvallást. A szerző kitartó, sorolja tovább Radnóti bűneit. Felidézi, mit írt naplójába a költő, amikor egy barátja tanácsára 1942 őszén meglátogatott egy kárpátaljai zsinagógát:„Nagy csalódás, új, csúf kis templom, néhány tincses gyerek és zsidó sivárság, unalom. Este újra bombázzák Pestet.” Igen, Radnótit jobban izgatta az ország – és benne a főváros sorsa, mint a „zsidó sivárság”, meg „néhány tincses gyerek”. Mi ezzel a baj? Radnóti magyar volt és katolikus.Amikor a költő már a bori munkatábor lakója, egyik levelében arra kéri feleségét, hogy küldjön egy pár beszegett fehér karszalagot. A „renegátok”, a keresztény hitre tértek ugyanis ezt a megkülönböztető jelet viselték. Nézzük, hogyan kommentálja ezt szerző: „Borban oltalma alá veszi dr. Junger József, a Magyar Cionista Szövetség fiatal alelnöke, aki a "fehér karszalag" miatt érzett gyanúja ellenére mindent elkövet, hogy az adott körülmények között elviselhetővé tegye a költő életét. Dr. Junger József elejét vette annak is, hogy Radnótit – akárcsak egyszer is – "kikössék"." Hiába, a „renegátok” sorsa nehéz. A zsidók nem szeretik őket. De Junger felülemelkedett a gyanakodáson, s Radnóti csak neki köszönheti, hogy élete a táborban elviselhető volt. Érti ugye a kedves Olvasó? Radnóti mindent a zsidóknak köszönhet, pedig megtagadta őket. Radnótit a jövő nemzedékek soha nem fogják zsidóként emlegetni, mert katolikus volt. És magyar.(Szent Korona Radió)
MEGJEGYZÉSÜNK
Íme a zsidó újságírás. Nem nevezik meg, hogy ki írta az amerikai cikket? Egyébként, részben igaza van az amerikai szerzőnek Radnótival kapcsolatban, most ezen részletekre nem térünk ki. Attól tartunk, hogy Radnóti naplóját 20 év után nem fogják kiadni, mert abban nemcsak egy magyarokat elmarasztaló, rosszindulatúan rágalmazó kijelentés van. A Szentkorona Rádió és a Hunhir szerzői hazudnak. Ezzel sem mondtunk újat, mert mindkét oldalnál a nagyvonalú hamisítás elég gyakori jelenség. Miért nem beszélnek arról, hogy Radnótiból Nagy Költőt a zsidókommunisták csináltak 1945 után és máig is mint zsidó mártírt emlegetik, ezzel „hitelesítik” költészetét. Ettől még Radnóti (Glatter nevűként született, amit a zsidó wikipedia is elhallgat) zsidó volt és katolikus ”vallását” csak halála előtt egy évvel vette fel.
DÍSZZSIDÓ A GÁRDÁBAN
A közel hatszáz gárdista, szinte az ország minden megyéjét képviselte jelenlétével fejet hajtva a Kormányzó történelmi nagysága előtt. Büszke vagyok a Budapesti Gárdára pártoló tagjaként, mert közöttük utazva sokadszorra bizonyosodtam meg arról, hogy felkészültségük, hazaszeretetük, egymás iránt érzett szolidaritásuk és nem utolsó sorban fegyelmezettségük társaikkal, az Új Magyar Gárda Mozgalom egész testületével, ők valóban a nemzet jövőjének garanciái. A megemlékezők beszédei szinte egységesen utaltak a kormányzó életművének napjainkban is ható, soha nem felejthető tanulságaira, mert a haza egyesítése folyamatában most is, a jövőben is kikerülhetetlen tanulságait nemzedékünknek kötelező beépíteni, hazánk visszavétele után, megkezdendő nemzet építésünkbe. A csodálatos ajándékként ránk köszöntött szép idő és a sokszáz Gárda pártoló és kormányzó emlékét ápoló szimbolikus főhajtása mellett a kegyelet koszorúi lepték el a kormányzó és családja mauzóleumát. A képek, melyeket készítettem, és hamarosan felteszek a Gárda levelező listájára, maguk helyett beszélnek és visszaadják a nap emlékét azok számára is, akik most máshol emlékeztek. Adjon az Isten Szebb Jövőt Hazámnak Nemzetemnek! Reiner Péter (internetfigyelo,részlet)
MEGJEGYZÉSÜNK
Ennyi hazugságot összehordani....nem semmi. Reiner úr tevékenységének a másik oldaláról hallgat, amikor gyalázkodó és rágalmazó szövegeket küldözget nemzeti magyar oldalaknak.
