Kép: békedíjas cionistaZAVAROS ELMÉLETEK
A DÁVID-CSILLAGRÓL
A cionizmus megerőszakolta a világot
A DÁVID-CSILLAGRÓL
Semmi kedvünk zsidó történetekkel foglalkozni, ha nem kevertek volna bele magyarokkal kapcsolatos hazugságokat. Az egész ókori zsidótörténet egy nagy hazugsághalmaz. Az az igazság, hogy még a zsidó magyarázók is egymásnak ellentmondanak. Az alábbi szövegekben bőven találhatók elgondolkodtató vélekedések.
Meg kell jegyezni, hogy a zsidóknak sem a régiségben, sem a középkorban nem volt semmi nemzeti vagy vallási jelképük, annak ellenére, hogy esetenként használtak különféle jelképeket, főként a hétágú gyertyatartót (Izrael hivatalos jelképét) és az ágaskodó oroszlánt. (....) A Dávid pajzs története az 1648. évben, Prágában kezdődik. A Harmincéves Háború utolsó évében a svéd hadsereg ostromolta Prágát. A várost jobbára a felfegyverzett polgárok védték, akik között zsidó egységek is voltak. (Ez a helyzet Mária Terézia koráig állt fenn, aki megszüntette a zsidók részvételét a fegyveres szolgálatban.) A svédeknek nem sikerült bevenniük a várost, ezért a német császár, III. Ferdinánd elhatározta, hogy kitüntető zászlókat és egyéb díszeket adományoz a polgári őrsereg alakulatainak, mégpedig az általuk meghatározott hovatartozásuknak megfelelően. Ebbe a zsidók is beletartoztak. Azonban Bécsben senki sem tudta, hogy miféle jelképet helyezzenek el a zsidóknak szánt zászlón. Még az Openhaimer család, a császár “udvari zsidai” sem tudták, hogy mit kéne tenni. Tanácstalanságukban a tudós bécsi jezsuitákhoz fordultak, hogy találjanak már ki egy zsidó jelképet. Ők végül arra a következtetésre jutottak, hogy Dávid király “biztosan a nevének az első és utolsó betűjét, a D-t viselte a pajzsán”. Tudták, hogy a zsidó ábécé 400 évvel Krisztus előtt alakult át arámmá, noha a korábbi ábécét is használták ünnepélyes alkalmakkor. Például a régi zsidó pénzeket ezekkel a régi betűkkel feliratozták, amelyek megegyeznek a föníciai betűkkel. Ebben az ábécében a D betű egy háromszög, hasonlóan a mai görög deltához (Δ). Ezért egymásra helyezték a két háromszöget, amely így kiformázta a Dávid pajzsot. Ezt azután ráhímezték a zsidó zászlóra és odaajándékozták a prágai zsidóknak, mint egy megtisztelő kitüntetést az országnak tett szolgálataikért. (….) A zsidóknak viszont tetszett a jelkép és a tanult rabbijaik meg is értették a jelentését, mivel az ábécé átalakulásáról a Talmud is beszél. Emiatt az új jelkép elkezdett terjedni mindazon városokban, amelyeknek kapcsolatuk volt Prágával és ünnepélyes alkalmakkor a zsinagógákban használták. Ezen városok egyike volt Majna-Frankfurt, és amikor a frankfurti Rothschild család nemességet kapott a 19. sz. elején, ezt a zsidó jelképet, amelynek akkor már híre volt, rátette a címerére. Ezt követően a jelkép futótűzként terjedt el minden, nem csak európai zsidó közösséghez, különösen azért, mert a Rothschild családnak abban az időben meglehetősen nagy tekintélye volt a zsidók körében. (…) Manapság Izraelben ezt a jelképet nem tekintik ősi eredetűnek, mivel sok izraelit érdekel a zsidó történelem és tevékenykedik műkedvelő régészként is, ezért egy ilyen kijelentésről hamar kimondanák, hogy hazugság. Ezért a jelkép eredetét egyszerűen elhallgatják. Még a cionista mozgalom sem használta a pajzsot az alapítójának, Herzlnek a haláláig. Herzl zászlaján egy ágaskodó oroszlán volt hét ötágú csillaggal körülvéve. A követője, David Wolfsohn azonban több figyelmet szentelt a zsidó érzékenységnek, és megalkotta azt a zászlót, amelyet később Izrael állama elfogadott. A kék szegélyű fehér háttér megfelel a mai zsidó imakendőnek. A színezés azonban a római tógából származik, ahol az ibolyaszínt kékkel helyettesítették, mert ez a sajátos kék a zsidók kedvenc színe, amelynek az okát jelenleg nem tudom. (Írta: Israel Shahak, a jeruzsálemi Héber Egyetem holokauszt túlélő professzora.)
A fordító utószava:
A zsidó szó a Bibliában Eszter Könyvében fordul elő először, amely a Kr. előtti 2. században keletkezett. Zsidók addig nem léteztek. A Biblia korábbi könyvei csak az Ábrahám fiai, Izrael (azaz Jákob) fiai elnevezéseket ismerik. A magát zsidónak nevező közösség nem a Szentföldön, hanem Babilonban alakult ki. Ábrahámnak azok a gyermekei, akik nem kerültek ki Babilonba, azóta is ott élnek a Szentföldön, és nem zsidóknak, hanem palesztinoknak nevezik őket. Ők azok, akiket a Babilonban kialakult közösség, ha úgy tetszik, szekta tagjai, a zsidók, a hozzájuk csatlakozó mongol-török kazárok utódaival (askenázi, egyes, un. “öngyűlölő” zsidók szerint “askenáci” zsidók) együtt mészárolnak naponta a világ néma cinkosságával. Azaz nem a zsidók háromezer évesek, hanem a palesztinok, Ábrahám valódi gyermekei, egyenes ági leszármazottai, hasonlóan ahhoz, hogy a nemzeti jelképüket sem ők, hanem a bécsi jezsuita, azaz, hogy még botrányosabban hangozzék, Jézus társasági szerzetesek találták ki. A lényeg az , hogy “Júda Oroszlánja” ezt a zászlót büszkén lobogtatja a cionizmusnak és Izrael államnak a méltó monumentuma, az apartheid fal felett. Fordította: Dohán Mihályinternetfigyelo,részlet)
A Dávid-csillag
Ugyancsak közismert, ősi zsidó szimbólum: két egymásba fordított, egyenlőszárú háromszög. Első régészeti felbukkanása Szidonból (a mai Libanon területéről), az időszámításunk előtti 7. századból való. Egy szidoni zsidó, Ben Aszajáhu sírkövén tűnik fel ez a jelkép, amely azután az észak-izraeli Kfar Náhum (Capernaum) zsinagógájának frízén is előfordul (200 körül). Európában az első említés a hatágú csillagról, mint a zsidóság szimbólumáról, érdekes módon a magyar történelemhez fűződik. Egy korabeli forrás szerint Mátyás király és Beatrix 1476-ban lezajlott esküvői menetében a zsidók is ünnepélyesen felvonultak. Buda várának bejáratánál “a zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal, azon kosár függött, amelyben tíz font ezüst volt. Mellette fia, szintén lóháton, karddal és ezüst kosárral. Utánuk jött huszonnégy lovag, mindnyájan bíbor díszruhában, kalapjukon három szál strucctollal”. Az ünneplő zsidó csoport — így jegyzi fel a krónikás — “boszorkánylábbal”, valójában Dávid-csillaggal díszített zászlóval jelent meg az esküvői menetben. (Raj Tamás főrabbi, zsidohu)
Meg kell jegyezni, hogy a zsidóknak sem a régiségben, sem a középkorban nem volt semmi nemzeti vagy vallási jelképük, annak ellenére, hogy esetenként használtak különféle jelképeket, főként a hétágú gyertyatartót (Izrael hivatalos jelképét) és az ágaskodó oroszlánt. (....) A Dávid pajzs története az 1648. évben, Prágában kezdődik. A Harmincéves Háború utolsó évében a svéd hadsereg ostromolta Prágát. A várost jobbára a felfegyverzett polgárok védték, akik között zsidó egységek is voltak. (Ez a helyzet Mária Terézia koráig állt fenn, aki megszüntette a zsidók részvételét a fegyveres szolgálatban.) A svédeknek nem sikerült bevenniük a várost, ezért a német császár, III. Ferdinánd elhatározta, hogy kitüntető zászlókat és egyéb díszeket adományoz a polgári őrsereg alakulatainak, mégpedig az általuk meghatározott hovatartozásuknak megfelelően. Ebbe a zsidók is beletartoztak. Azonban Bécsben senki sem tudta, hogy miféle jelképet helyezzenek el a zsidóknak szánt zászlón. Még az Openhaimer család, a császár “udvari zsidai” sem tudták, hogy mit kéne tenni. Tanácstalanságukban a tudós bécsi jezsuitákhoz fordultak, hogy találjanak már ki egy zsidó jelképet. Ők végül arra a következtetésre jutottak, hogy Dávid király “biztosan a nevének az első és utolsó betűjét, a D-t viselte a pajzsán”. Tudták, hogy a zsidó ábécé 400 évvel Krisztus előtt alakult át arámmá, noha a korábbi ábécét is használták ünnepélyes alkalmakkor. Például a régi zsidó pénzeket ezekkel a régi betűkkel feliratozták, amelyek megegyeznek a föníciai betűkkel. Ebben az ábécében a D betű egy háromszög, hasonlóan a mai görög deltához (Δ). Ezért egymásra helyezték a két háromszöget, amely így kiformázta a Dávid pajzsot. Ezt azután ráhímezték a zsidó zászlóra és odaajándékozták a prágai zsidóknak, mint egy megtisztelő kitüntetést az országnak tett szolgálataikért. (….) A zsidóknak viszont tetszett a jelkép és a tanult rabbijaik meg is értették a jelentését, mivel az ábécé átalakulásáról a Talmud is beszél. Emiatt az új jelkép elkezdett terjedni mindazon városokban, amelyeknek kapcsolatuk volt Prágával és ünnepélyes alkalmakkor a zsinagógákban használták. Ezen városok egyike volt Majna-Frankfurt, és amikor a frankfurti Rothschild család nemességet kapott a 19. sz. elején, ezt a zsidó jelképet, amelynek akkor már híre volt, rátette a címerére. Ezt követően a jelkép futótűzként terjedt el minden, nem csak európai zsidó közösséghez, különösen azért, mert a Rothschild családnak abban az időben meglehetősen nagy tekintélye volt a zsidók körében. (…) Manapság Izraelben ezt a jelképet nem tekintik ősi eredetűnek, mivel sok izraelit érdekel a zsidó történelem és tevékenykedik műkedvelő régészként is, ezért egy ilyen kijelentésről hamar kimondanák, hogy hazugság. Ezért a jelkép eredetét egyszerűen elhallgatják. Még a cionista mozgalom sem használta a pajzsot az alapítójának, Herzlnek a haláláig. Herzl zászlaján egy ágaskodó oroszlán volt hét ötágú csillaggal körülvéve. A követője, David Wolfsohn azonban több figyelmet szentelt a zsidó érzékenységnek, és megalkotta azt a zászlót, amelyet később Izrael állama elfogadott. A kék szegélyű fehér háttér megfelel a mai zsidó imakendőnek. A színezés azonban a római tógából származik, ahol az ibolyaszínt kékkel helyettesítették, mert ez a sajátos kék a zsidók kedvenc színe, amelynek az okát jelenleg nem tudom. (Írta: Israel Shahak, a jeruzsálemi Héber Egyetem holokauszt túlélő professzora.)
A fordító utószava:
A zsidó szó a Bibliában Eszter Könyvében fordul elő először, amely a Kr. előtti 2. században keletkezett. Zsidók addig nem léteztek. A Biblia korábbi könyvei csak az Ábrahám fiai, Izrael (azaz Jákob) fiai elnevezéseket ismerik. A magát zsidónak nevező közösség nem a Szentföldön, hanem Babilonban alakult ki. Ábrahámnak azok a gyermekei, akik nem kerültek ki Babilonba, azóta is ott élnek a Szentföldön, és nem zsidóknak, hanem palesztinoknak nevezik őket. Ők azok, akiket a Babilonban kialakult közösség, ha úgy tetszik, szekta tagjai, a zsidók, a hozzájuk csatlakozó mongol-török kazárok utódaival (askenázi, egyes, un. “öngyűlölő” zsidók szerint “askenáci” zsidók) együtt mészárolnak naponta a világ néma cinkosságával. Azaz nem a zsidók háromezer évesek, hanem a palesztinok, Ábrahám valódi gyermekei, egyenes ági leszármazottai, hasonlóan ahhoz, hogy a nemzeti jelképüket sem ők, hanem a bécsi jezsuita, azaz, hogy még botrányosabban hangozzék, Jézus társasági szerzetesek találták ki. A lényeg az , hogy “Júda Oroszlánja” ezt a zászlót büszkén lobogtatja a cionizmusnak és Izrael államnak a méltó monumentuma, az apartheid fal felett. Fordította: Dohán Mihályinternetfigyelo,részlet)
A Dávid-csillag
Ugyancsak közismert, ősi zsidó szimbólum: két egymásba fordított, egyenlőszárú háromszög. Első régészeti felbukkanása Szidonból (a mai Libanon területéről), az időszámításunk előtti 7. századból való. Egy szidoni zsidó, Ben Aszajáhu sírkövén tűnik fel ez a jelkép, amely azután az észak-izraeli Kfar Náhum (Capernaum) zsinagógájának frízén is előfordul (200 körül). Európában az első említés a hatágú csillagról, mint a zsidóság szimbólumáról, érdekes módon a magyar történelemhez fűződik. Egy korabeli forrás szerint Mátyás király és Beatrix 1476-ban lezajlott esküvői menetében a zsidók is ünnepélyesen felvonultak. Buda várának bejáratánál “a zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal, azon kosár függött, amelyben tíz font ezüst volt. Mellette fia, szintén lóháton, karddal és ezüst kosárral. Utánuk jött huszonnégy lovag, mindnyájan bíbor díszruhában, kalapjukon három szál strucctollal”. Az ünneplő zsidó csoport — így jegyzi fel a krónikás — “boszorkánylábbal”, valójában Dávid-csillaggal díszített zászlóval jelent meg az esküvői menetben. (Raj Tamás főrabbi, zsidohu)
A főrabbi élénk fantáziájának terméke ez a hamis történet, amelynek a forrását sem tudta megnevezni. Mindenáron zsidókat akarnak kimutatni a középkori Budán, de erről tárgyi bizonyítékokkal vagy hiteles írásos forrásokkal még nem tudtak előjönni.
A cionizmus megerőszakolta a világot
A cionizmus éppen ilyen módon a lelket támadta meg. Hosszas megerőszakolás, megrontás, mérgezés után pedig egyszerűen elvette a lelket a világból. Nincs lélek a politikában, sem a gyógyászatban, az oktatásban, de még a törvény előtt sem ismeretes a lélek. Mert úgy kezelik, hogy nincs! Ráerőszakolta a világra a maga lelketlenségét! Megerőszakolta a világot! Normális társadalomban a nemi erőszakot tévőnek egyetlen büntetés lehetséges! A világnak pedig újra meg kell találnia a lelket, hogy visszaállhasson az egyensúly. Hiszünk benne, és küldetésünk ez, hogy csak a hungarizmus adhatja vissza a magyarok lelkét! (jovonkinfo,részlet)
