ELKÉPZELT TUDÓSÍTÁS A BOLIVIAITERRORKUTATÓ KÉPVISELŐK
MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁRÓL
Montenegró elvtárs és társai Írországi látogatásuk után – amely teljes kudarccal végződött - repülővel Budapestre érkeztek. Tudnunk kell azt, hogy Montenegró elvtárs a boliviai munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Ahogy kikukucskált a leszállt repülőgép ablakából látta, hogy népes vendéglátó sereg toporog már a gép közelében, kezükben hatalmas rózsacsokrokkal. Jól kivehetők voltak a Che Guevarás pólóban feszítő és vörös zászlókat vadul lobogtató ifjú szocialisták csoportja is. Ez örömmel töltötte el a vendégeket, az írek fagyos fogadtatása után, akik még egy langyos teával sem kínálták meg a kifagyott bolívokat. Montenegró lépett először ki gép ajtaján, majd mögötte további elvtársai. A fogadásukra felsorakozott vörös brigádok vörösnyakkendős gyerekeket irányítottak a vendégekhez, akik forró ölelések közepette átnyújották a vörös rózsacsokrokat, majd sűrű kézrázások és hátveregetések közepette a vendégek és a vendéglátók kocsikba szálltak és elhajtattak szállásukra. A repülőtéren ezúttal nem mondtak köszöntő beszédeket és a sürgölődő, villogtató sajtósoknak sem nyilatkoztak. Másnap reggel a Népszabadság hatalmas képpel a címlapján üdvözölte a kiemelkedő vendégeket, akik azért jöttek kies hazánkba, hogy felkutassák az állítólagos terroristák nyomait és esetleg új információkat szerezzenek be. A jeles vendégek másnap a Hilton ablakából gyönyörködtek Budapest látképében és dörzsölték a szemüket, hogy egy ilyen szép városban ugyan hol teremhettek terroristák? A programjuk nem volt hivatalos, ezért a külügyminisztérium úgy tett mintha itt sem lennének a boliviaiak. A rádió azért egy hírben bemondta az érkezésüket, minden további részlet nélkül. De mivel parlamenti küldöttségről van szó, ezért néhány hazai ellenzéki képviselővel azért találkoztak, akikkel hasznos tárgyalásokat folytattak a két ország ellenzéki kapcsolatairól. Egyedül a Rózsát támogató lapok és híroldalak követték élénk figyelemmel a boliviaiak küldetését. A közvetítő szerepet most is, mint korábban is, a máltai lovagok vállalták, akik aznap este egy pazar díszvacsora keretében beszélték meg a nemzetközi terrorizmus pénzügyi kérdéseit. Itt már rózsás volt a hangulat, volt eszem iszom és magyaros vendéglátás. Ne mondják azt a boliviaiak, hogy a magyarok csak úgy üres kézzel engedték el őket, ezért vastag csekkekkel tömték ki a boliviaiak zsebeit, mejd azok eltávoztak a szállásukra. Útközben a kocsi ablakából megmutták a vendégeknek azt az éttermet, ahol még tavaszal a nemzetközi jogvédők tiltakoztak az ellen, hogy terroristáknak nevezzék az ártatlan turistákat. A következő napot a kivégzett áldozatok hozzátartozóinál töltötték el a vendégek. Innen semmilyen hír nem szivárgott ki, de még a Barikád sem tudott semmit sem kihúzni a kutakodó vendégektől. Állítólag megkoszorúzták Fiúka síremlékét, amelyen egy hatalmas gitár volt látható. Az esti híradóban röviden beszámoltak a boliviaiak érkezéséról, de annyira zavarosan mondták el a céljukat, hogy abból nem lehetett megtudni semmit. A nézők nem tudták eldönteni, hogy ezek most nyomozni jöttek vagy csak kapcsolatokat kiépíteni? A látogatók harmadik napjára egy buszos kirándulást szerveztek meg, amikor elvitték őket a pici nógárdi faluba, ahol a Nagy Forradalmár, a Nagy Lírai költő kies kis háza található, ahol időközben egy hadimúzeumot nyitottak meg. Itt aztán elállt a lélegzetük a messziről jött vendégeknek, mert láthattak mindenféle fegyvert, sisakot és egyéb hadijátékokat, amivel a nagy költő még életében szorgoskodott. Az őket kisérő fotósok sűrűn kattogtatták a gépeiket, amikor azt a jelképes autóroncs ajtót meglátták, amit Rózsa, a lírai költő céltáblának használt. A kis tanya udvarán elültettek egy rózsafát a látogatás emlékére és beírták a nevüket a múzeum vendégkönyvébe is. Itt jártunk Rózsa, emléked megőrizzzük.... Ezzel vége is lett a kirándulásnak, mert visszarobogtak Pestre, ahol már a Kapuban várta őket a Nagy Kiadó, aki nem volt éppen rózsás kedvében, mert nem tudta lejátszani azokat a videókat amiket még a Lírai költővel és társaival készített. De, hogy ne menjenek el üres kézzel a bolviai elvtársak, ezért kaptak egy rakás CD-lemezt ajándékba, amelyen csak Rózsa híres hőstettei voltak. A neves vendégek még szerettek volna a Nagy Rendezővel is találkozni, de ő eltünt a ködben, pontosabban valahol külföldön forgatta legújabb kalandfilmjét. A látogatás utolsó napján sajtótájékoztatót tartottak Montenegró elvtársnak és barátainak, ahol az újságírókkal zsúfolásig megtelt terembe alig lehetett beférni, mivel az összes tévé is jelen volt. Montenegró elvtárs hasznosnak és gyümölcsőzőnek nevezte az útját, bár hozzátette, hogy semmilyen konkrét bizonyítékokat nem sikerült találniuk az állítólagos terroristákról. Az újságírók erről nem is kérdezték őket, inkább azt tudakolták, hogy tudanak-e valamit segíteni a boliviai börtönben sínylődő számítógépes szakemberen, akit lassan egy éve tartanak fogva hatóságok. Montenegró elvtárs elmondta, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a fiatalembernek ne kelljen a fél életét a börtönben töltenie, hiszen ő semmit sem követett el, csupán a számítógépével játszadozott. A szemtelen Blikk riportere nem nyugodott és megkérdezte, hogy Montenegró elvtárs, akkor most üres kézzel mennek vissza Boliviába? Hiszen semmilyen bizonyítékokat nem találtak Budapesten a terroristákról. Montenegró elvtársat – akinek kabátja mellén ott volt pártjának vöröscsillagos jelvénye – nem lepte meg a kérdés. Elmondta, hogy nem mennek el üres kézzel, hiszen a máltai elvtársaktól kaptak elég útravalót és a zsebeiket is megtömték jóféle bankjgyekkel. A tájékoztatót követően a messzi vendégek újra gépre szálltak és egészen Bukarestig meg sem álltak. Most viszont már senki sem kisérte ki őket a repülőtérre. Hogy Romániában mi történt velük? - azt nem tudjuk, de körülbelül sejtjük.
