NOVEMBER 8 – LAPSZEMLE

PETŐFITŐL HAIDERIG

De legyünk őszinték, a szabadelvű Petőfi is rosszul érezné ma köztünk magát. Ha pedig ma írná és szavalná verseit, akkor hol rasszizmusért, hol izgatásért, hol egyszerűen csak terrorizmusért csuknák le az emberjogisták és az ombudsmanok örömére. Pedig költőnk csak nevén nevezné a dolgokat. Szabadelvűségünk az utóbbi száz évben, hála Jászitól Gyurcsányig sokaknak, szétrohadt, ideológiai furkósbottá vált. A szabadelvűség, amely eredetileg és alapvetően a nemzet és benne az egyén szabadságáról szólt, mára nemzet és egyénpusztító ideológia lett a deviancia és minden aberráció térnyerése céljából. Pontosan ezt érezte meg Ausztria nemrég furcsa körülmények között elhunyt legnagyszerűbb politikusa, Jörg Haider, aki annak köszönhette rossz hírét a magyarországihoz hasonlóan hazug osztrák médiában, hogy komolyan vette szabadelvű voltát, és ezt a jogát ellenfeleinek is elismerte, mint kétszázötven éve Voltaire. Már nyomdában van első könyve (A szabadság, ahogy én gondolom) magyar nyelven, amely először 1993-ban jelent meg németül, de mintha ma írták volna. És bár Ausztria régi ismerősünk, de mégis úgy élhetett mellettünk egy ilyen nagyformátumú ember, hogy a róla szóló rágalmakon kívül szinte semmit sem tudtunk róla. Miről szól a könyve? Kezdjük mindjárt azzal, hogy nagyon ismerős lesz a magyar olvasónak. A gemütlich Ausztria igazi arcát mutatja be, ami nagyon hasonlít a mi viszonyainkhoz. A szinte totális korrupciót, amely ott a két nagy párt (kereszténydemokrata-szociáldemokrata) közötti „igazságos” leosztás eredményeként működhet Ausztria 1955-ös megalakulása óta. Megismerhetjük az osztrák pártmutyikat, az állami vagyon elherdálását, elrablását, az egészségügy „magyaros” viszonyait, a munkások kifosztását, a baloldali médiaterrort, az értéktelen, de kötelező politikai dogmákat, a nemzeti érzés állandó gyalázását, a nemzeti érdek elárulását, a gusztustalan kultúrpolitikát, a kisemberek politikai–gazdasági zsarolását, ingatlankorrupciókat és természetesen a tettesek hozzánk hasonlóan elmaradó felelősségre vonását. Nálunk is tisztelt osztrák politikusok (Sinnovatz, Kreisky, Klestil stb.) másik, valódibb arcát láthatjuk. Szóval Haider könyvének olvasása közben „otthon” érezhetjük magunkat. Draskovicsok, Bajnaik, Gyurcsányok, Lendvaik, Bolgár Györgyök nem csak nálunk teremnek.
Mi az, amiben nekünk mégis újat hoz Haider? A liberális, pontosabban az emberi és a nemzeti szabadság kérdésének szempontjából nézi országa és népe sorskérdéseit. A mára szétrohadt liberalizmusról neki is lesújtó véleménye van. Ezért nem szabadelvű, hanem szabadság párti, a könyv fordításában szabadságelvű szóval fejezzük ki a különbséget. Haider visszamegy a német múltba, mikor a szabadság igénye még összekötő kapocs volt nemzeten belül és nemzetek között. Elegáns nagyvonalúsággal tud értékelni, bírálni, dicsérni. Tényleg nem elavult rögeszmék foglya. Rengeteg ötlete, tanácsa van. Miként Európa-kérdésben is a nemzetek szabadsága és egyenlősége híveinek az oldalán áll. Mer merészen gondolkodni, perspektívát, reményt ad híveinek. Egy Márai Sándor által sokszor megfogalmazott szabadságelvű polgár áll általa előttünk, akit a korrupt, idegenérdekű hatalomnak el kellett pusztítania, amit ő e könyvben előre megjósolt. A haideri gondolkodás, politika a politikus halálával nem ment veszendőbe. Százezrek szemét nyitotta ki hazájában, és vannak eredmények is. Felrázta a közönyös osztrák társadalmat. És ami a legfontosabb, hogy éppen legkérlelhetetlenebb ellenfeleinek kell ma-holnap több reformjavaslatát megvalósítaniuk, mert az idő őt igazolta. Mert szabadság és remény nélkül Ausztria sem boldogulhat. Ezt mondta és mondaná ma is Petőfi Sándor is. Jó lenne az ő tiszta, bátor, nemzeti érdekű, korrupciómentes gondolataihoz méltóvá lennünk, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül mondhassuk majd el a Nemzeti dalt, és mi döntsük végre el, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok”.
(ujjobboldal, részlet)