ELHALLGATOTT TÉNYEK
Az utóbbi időkben megszaporodtak a televízió történelmi csatornáján bemutatott dokumentfilmek, melyek magyarázzák a győztesek feddhetetlenségét. Viszont, ha az embernek jó az emlékezőtehetsége, akkor sokszor nagy különbségeket fedezhet fel a 10-15 évvel ugyanabban a témában bemutatott és a mai dokumentumok között. Legutóbb azon síránkoztak, hogy a normandiai hadműveletek alatt egy SS különítmény kivégzett 97 angol hadifoglyot. A hadbíróság felmentette az SS egységet a halálbüntetés alól. Viszont több évvel ezelött egy másik dokumentfilmben úgy magyarázták az eseményt, hogy angolul beszélő német katonák beöltöztek MP (katonai rendőrség) egyenruhájába és hatalmas zűrzavart okoztak az előrenyomúló angol és amerikai egységek között. Egy alkalommal elfogtak közülük néhányat, akiket az angolok tárgyalás nélkül kivégeztek. Rövidesen az SS egység visszafoglalta a terepet, ahol megtalálták a kivégzett bajtársaikat még a helyszínen kikötve a kivégző oszlopokhoz. Na, ekkor viszontválaszként õk is kivégeztek az angol hadifoglyok közül egynéhányat. Viszont ez utóbbi eseményt a legutóbbi dokumentfilm teljesen kihagyta a programból. Tipikus példája a média manipulációjának. A Japánra ledobott két atombomba "erkölcsiségét" azzal magyarázzák a győztesek, hogy Japán elfoglalása hagyományos fegyverzettel kb. 300.000 szövetséges és 1.5 millió japán életébe került volna. Tehát a japánoknak örülni kellene a két atombombának, mert az ő érdekeiket is szolgálta. Nem mondom az USA erkölcs propagandistáinak csizmatalp vastagságú bőr van a pofájukon. A két atombomba fényénél elhomályosul az a tény, hogy előtte már foszforos bombákkal felgyújtották Tokio fából épült negyedeit és a tűz említésre sem méltó 150.000 áldozatot követelt egy hét leforgása alatt. Az alkoholista Churchill pedig mérgesgáz bevetését javasolta. Most ezek magyarázzák újra a bizonyítványt, mert a hazugságaik egyre tarthatatlanabbak. A szabadnak és demokratikusnak hazudott média pedig nem kap lehetőséget arra sem, hogy a veszteseket megszólaltassa önvédelem gyanánt. Az is ismert, hogy az amerikai bombázóknak semmit sem mondtak az ezredéves kulturális emlékek, mert esztelenül bombáztak szét mindent. Ezt tapasztalták az irakiak is a legutóbbi USA invázió alkalmával. Most ez a barbár rablóbanda vezényli a világ gazdasági és katonai hatalmát. Reméljük, hogy nem sokáig.
Kép: észt plakát a bolsevizmus ellenELVTÁRSAK! A ZSIDÓBOSSZÚT
SEM SZABAD TAGADNI?
A Morgenthau-terv
A propaganda a kemény békére 1944 őszén fokozódott, amint Morgenthau elképzelései a Németországgal szemben alkalmazandó bánásmódra nemzeti (amerikai) politikává lettek. A „Morgenthau terv” az ipar nagyszabású megsemmisítését szorgalmazta szerte az országban, beleértve a Ruhr vidék fő iparágainak a teljes leszerelését és kiszállítását. Németországot, Európa ipari középpontját „elsődlegesen pásztorkodó” országgá szándékozta változtatni. Ezt a tervet, amelynek szemlélete oly tragikussá vált egész Európára nézve, FDR és Churchill a Québec-i Konferencián tette magáévá szeptember 15-én. A terv eredete 1943-ba nyúlik vissza és Harry Dexter White nevéhez fűződik, aki Morgenthau jobbkeze volt a pénzügyminisztériumban, és akit később az FBI főnöke mint a szovjet kémhálózat működő ügynökét azonosított. A külügyminisztérium eredeti terveit a háború utáni Németországra 1944. július 31-én fejezték be. Ebben nem volt szó a német ipar nagyméretű állandó megcsonkításáról, sőt célba vette a gyors újjáépítést és a háborúban feldúlt részek rehabilitációját, Németországnak a világgazdaságba történő időszerű bekapcsolódásával. Amikor Morgenthau kezébe került ez a terv, White-tal sietve Angliába utazott, hogy az amerikai tervezőket kemény háború utáni program kívánatosságáról meggyőzze. Eisenhower tábornagytól meg is kapta a hangsúlyozott kijelentést, hogy a szövetségesek belépése után több hónapig a németek „saját levükben fognak főni.” A Németországot megszálló katonai kormány irányítására ideiglenes kézikönyvet is készítettek, amely enyhe hangulatú volt és barátságos érintkezésre buzdította a katonákat. Morgenthau magával vitte a könyvet FDR-hoz, akit felbőszített mérsékelt hangja és ezért visszavonatta. Henry L. Stimson hadügyminiszternek éleshangú memorandumban kijelentette, hogy a német népnek tudtára kell adni, hogy „törvénytelen összeesküvésben vettek részt a modern civilizáció társadalmi konvenciói ellen. Ha enni akarnak, egyenek a hadsereg leveseskondérjaiból, és majd egész életükre emlékezni fognak, s így vonakodnak új háború kezdésétől.” FDR magával vitte Morgenthaut Québecbe, hogy tervét Churchillnek bemutassa. Churchill először hevesen ellenezte azt, de a hat és félmilliárd dolláros kölcsön ígérete, Anglia nagyon szorult pénzügyi helyzetében, áttérítette. Hull külügyminisztert nem vitték Québecbe. Ámbár saját tervei létminimumon tartották volna Németországot, Hull a québeci megegyezés másolatát „elképedve” olvasta. Stimson hadügyminiszter azt mondta FDR-nak, hogy a terv kivitelezése „bűntett lenne a civilizáció ellen.” Hiába akarták titokban tartani, a terv részletei a sajtó kezébe kerültek és a közvélemény általánosságban elítélte és mind FDR-t, mind Morgenthaut széles körökben támadták. FDR akkor azt mondta Stimsonnak, hogy meggondolatlanul írhatta alá az okmányt és ezután a nyilvánosság előtt megpróbálta eltávolítani magát tőle, de titokban teljes támogatást ígért Morgenthaunak. „Ami engem illet” – mondta Morgenthaunak, „Németországot visszatéríteném földművelési országgá.” A Morgenthau-elvek hivatalos kormánypolitikává lettek. Harry Dexter White megszerezte a vezérkari főnökök ideiglenes, mérsékelt hangú megszállási utasításait, Morgenthau tervei szerint megszigoríttatta azokat, majd Morgenthau befolyása folytán a vezérkar szeptember 22-én jóváhagyta. A Szenátus belbiztonsági bizottsága szerint, ezekben az időkben a kül-, és hadügyminisztérium alárendelt szerepet játszott a Morgenthau által vezetett pénzügyminisztériumnak. Hull még Québec előtt figyelmeztette FDR-t, hogy választási évben rossz politika a Morgenthau-tervvel való összefüggés s ezért, miután kiadták az utasításokat a kivitelezésre, a Morgenthau-terv hirtelen anyátlan lett, és ezentúl mind a sajtó, mind a rádió csak általánosságban beszél a részletekről anélkül, hogy nevet említenének. A hírközlő- és propaganda-szervek tovább beszélnek az állítólagos német tervekről új háború kezdésére, tovább szítják a német nép elleni gyűlölet tüzét, a filmek telve vannak német katonák képzelt kegyetlenségeivel. Nagy szükség volt minderre, hogy annyira felszítsák a németgyűlöletet, hogy népeik szótlanul vegyék a német nép ellen tervezett barbár kegyetlenségeket, amikor azoknak hírei hazaszivárognak. Eisenhower május 8-i VE-napi (európai győzelem napja) rádióbeszédében kihangsúlyozta, hogy „a német nemzet mohón magába szívta” Hitler „szándékos tervét a világ brutális megerőszakolására.” (Hat évvel később, amikor az oroszok a koreai háborúban már ellenfelek voltak, és szükség volt a németekre Európa védelméhez, már biztosította a németeket, hogy ő hitt „szabadságszerető tulajdonságukban”.)
* *
Az Eisenhower tábornagyhoz 1945. áprilisban intézett JCS 1067-es megszállási utasítás Morgenthau elveit foglalta magában. A megszálló erőket utasították, hogy „ne tegyenek lépéseket Németország gazdasági rehabilitációja felé, sem olyanokat, amelyek a német gazdasági élet megőrzését, illetve megerősítését céloznák” kivéve ahol az szükséges a fertőző betegség megakadályozására, a rend fenntartására és a kártérítési program kierőszakolására.
A szövetségesek megegyezéséig a részleteket illetően, a megszállásnak meg kell kezdenie az általános programot ipari üzemek és felszerelések számos kategóriájának a megsemmisítésére, vagy kárpótlás fejében történő leszerelésére, de főleg azoknak, amelyek kereskedelmi hajókat, műgumit, műolajat, alumíniumot és magnéziumot gyártottak. Elrendelték az összes német bíróságok bezárását és megszállási ellenőrzés alatti megnyitását, az összes nevelőintézet bezárását és - a náci személyek eltávolítása után - a közép- és felsőiskolák ideiglenes újranyitását, ha a megszállásnak azonnal hasznos oktatást nyújtottak. Nemcsak náci „hívők” eltávolítását rendelték el kormány vagy fontos ipari alkalmazásból, hanem számos csoport letartóztatását, beleértve minden hadnagy feletti rendőrtisztet és minden polgármestert, még a falvakban is, és hasonló rangú személyeket. Kulcsállásban lévő személyek polgári és gazdászati alkalmazásban, iparban, kereskedelemben, földművelésben, pénzügyben, nevelésben, a bíróságban, hírközlő szervekben és nyomdákban letartóztatását szintén elrendelték, mert „ellentétes bizonyíték hiányában általánosan feltételezték”, hogy nácik vagy náci szimpatizánsok voltak. A megszállóknak „tartózkodóknak” kellett lenniük és a német hivatalnokokkal tilos volt a barátkozás. Az utasítások feltételei annyira feldúlták Lucius D. Clay tábornok, a katonai kormány helyettes parancsnokának a tanácsadóit, hogy egyiküket Washingtonba küldték módosítás kieszközlése végett. Sikertelensége miatt végül is lemondott. Az utasításokat hónapokig titokban tartották, miközben a katonai kormánynak azt is megtiltották, hogy beismerje létezésüket. Amikor októberben megengedték a katonai kormánynak, hogy nyilvánosságra hozza őket, Clay tábornok maga is Washingtonba sietett, hogy módosítást sürgessen, de sikertelenül. A Potsdami Konferencián júliusban, Truman elnök kijelentette, hogy a Morgenthau-terv halott volt, ennek ellenére a Morgenthau-elvek szolgáltak a Németországnak szánt kezelés megszilárdítására. Németország ipara nagy részének megsemmisítését, illetve a győztesek általi kiszállítását határozták el. Még a békebeli árukat gyártó üzemek leszerelését is elrendelték, hogy a termelési szintet a megengedett mennyiségre korlátozzák. Az összes ipar, pénzügy és még a tudományos és kutatási intézmények ellenőrzés alatt tartását is elrendelték. A győztesek rátették kezüket az összes határonkívüli kintlevőségekre. A neki hagyott területen lévő ipari üzemeken kívül Oroszországnak juttatták a többi területekről elvitt felszerelések 15%-át cserébe a területén található nyersanyag fejében, és még 10%-ot bárminemű térítés nélkül. Lengyelországnak megengedték, hogy a Jaltában a neki ígért német területeknél jóval nagyobbat tartson meg. A Potsdami Konferenciát követő négy napban több mint 2500 német követett el öngyilkosságot. Ahhoz, hogy a megszállás katonái kivitelezzék a gyűlöletes programot, meg kellett őket győzni, hogy keményen bánjanak a német lakossággal. Ahogy a megszállás napjai közeledtek, belenevelési filmek úgy ábrázolták a németeket, mint állandó háborúkezdők, rosszakarók, bűnösök és arra buzdították a katonákat, hogy ne fogjanak a németekkel kezet, „ne üdvözöljétek őket, ne beszéljetek velük. Ők a ti ellenségeitek”, sürgették a bemondók. Bizonyos kezdeti siker után az amerikai katonáknak elegük volt a gyűlöletből. Kezdetben a megszállók letartóztattak minden katonát hadbíróság elé állítás céljából, aki a barátkozási tilalmat áthágta. Júniusban a katonai rendőrség ezer vétkest tartóztatott le és jelentett hadbírósági eljárásra, de a feladat lehetetlen volt. Szeptemberben abbahagyták a bírósági tárgyalásokat. Az amerikai katonák nagy többsége egyszerű emberi lénynek tekintette a legyőzött németeket és nem bűnözőknek. (hazankert, 2002)
* *
Az Eisenhower tábornagyhoz 1945. áprilisban intézett JCS 1067-es megszállási utasítás Morgenthau elveit foglalta magában. A megszálló erőket utasították, hogy „ne tegyenek lépéseket Németország gazdasági rehabilitációja felé, sem olyanokat, amelyek a német gazdasági élet megőrzését, illetve megerősítését céloznák” kivéve ahol az szükséges a fertőző betegség megakadályozására, a rend fenntartására és a kártérítési program kierőszakolására.
A szövetségesek megegyezéséig a részleteket illetően, a megszállásnak meg kell kezdenie az általános programot ipari üzemek és felszerelések számos kategóriájának a megsemmisítésére, vagy kárpótlás fejében történő leszerelésére, de főleg azoknak, amelyek kereskedelmi hajókat, műgumit, műolajat, alumíniumot és magnéziumot gyártottak. Elrendelték az összes német bíróságok bezárását és megszállási ellenőrzés alatti megnyitását, az összes nevelőintézet bezárását és - a náci személyek eltávolítása után - a közép- és felsőiskolák ideiglenes újranyitását, ha a megszállásnak azonnal hasznos oktatást nyújtottak. Nemcsak náci „hívők” eltávolítását rendelték el kormány vagy fontos ipari alkalmazásból, hanem számos csoport letartóztatását, beleértve minden hadnagy feletti rendőrtisztet és minden polgármestert, még a falvakban is, és hasonló rangú személyeket. Kulcsállásban lévő személyek polgári és gazdászati alkalmazásban, iparban, kereskedelemben, földművelésben, pénzügyben, nevelésben, a bíróságban, hírközlő szervekben és nyomdákban letartóztatását szintén elrendelték, mert „ellentétes bizonyíték hiányában általánosan feltételezték”, hogy nácik vagy náci szimpatizánsok voltak. A megszállóknak „tartózkodóknak” kellett lenniük és a német hivatalnokokkal tilos volt a barátkozás. Az utasítások feltételei annyira feldúlták Lucius D. Clay tábornok, a katonai kormány helyettes parancsnokának a tanácsadóit, hogy egyiküket Washingtonba küldték módosítás kieszközlése végett. Sikertelensége miatt végül is lemondott. Az utasításokat hónapokig titokban tartották, miközben a katonai kormánynak azt is megtiltották, hogy beismerje létezésüket. Amikor októberben megengedték a katonai kormánynak, hogy nyilvánosságra hozza őket, Clay tábornok maga is Washingtonba sietett, hogy módosítást sürgessen, de sikertelenül. A Potsdami Konferencián júliusban, Truman elnök kijelentette, hogy a Morgenthau-terv halott volt, ennek ellenére a Morgenthau-elvek szolgáltak a Németországnak szánt kezelés megszilárdítására. Németország ipara nagy részének megsemmisítését, illetve a győztesek általi kiszállítását határozták el. Még a békebeli árukat gyártó üzemek leszerelését is elrendelték, hogy a termelési szintet a megengedett mennyiségre korlátozzák. Az összes ipar, pénzügy és még a tudományos és kutatási intézmények ellenőrzés alatt tartását is elrendelték. A győztesek rátették kezüket az összes határonkívüli kintlevőségekre. A neki hagyott területen lévő ipari üzemeken kívül Oroszországnak juttatták a többi területekről elvitt felszerelések 15%-át cserébe a területén található nyersanyag fejében, és még 10%-ot bárminemű térítés nélkül. Lengyelországnak megengedték, hogy a Jaltában a neki ígért német területeknél jóval nagyobbat tartson meg. A Potsdami Konferenciát követő négy napban több mint 2500 német követett el öngyilkosságot. Ahhoz, hogy a megszállás katonái kivitelezzék a gyűlöletes programot, meg kellett őket győzni, hogy keményen bánjanak a német lakossággal. Ahogy a megszállás napjai közeledtek, belenevelési filmek úgy ábrázolták a németeket, mint állandó háborúkezdők, rosszakarók, bűnösök és arra buzdították a katonákat, hogy ne fogjanak a németekkel kezet, „ne üdvözöljétek őket, ne beszéljetek velük. Ők a ti ellenségeitek”, sürgették a bemondók. Bizonyos kezdeti siker után az amerikai katonáknak elegük volt a gyűlöletből. Kezdetben a megszállók letartóztattak minden katonát hadbíróság elé állítás céljából, aki a barátkozási tilalmat áthágta. Júniusban a katonai rendőrség ezer vétkest tartóztatott le és jelentett hadbírósági eljárásra, de a feladat lehetetlen volt. Szeptemberben abbahagyták a bírósági tárgyalásokat. Az amerikai katonák nagy többsége egyszerű emberi lénynek tekintette a legyőzött németeket és nem bűnözőknek. (hazankert, 2002)
