MÁJUS 12 – FIDEL CASTRO PORTRÉFILM

Kép: dolgozószobájában

Kép: a rendezővel

Kép: jobbszélen a tolmácsnő

Kép: a film végén az elnök kocsijában

FIDEL CASTRO
JELESRE VIZSGÁZOTT

Tegnap éjjel a Duna-TV egy lenyűgöző, lebilincselő filmet mutatott be a kubai vezérről, Comandante (parancsnok) címmel. A film rendezője egy amolyan bohém figura (Oliver Stone), akinek a neve nálunk korábbi vietnámi filmjéről volt ismert. A lexikon ezt írja róla, ami a látottak alapján megfelel a valóságnak: „Sajátos képi világa, lenyűgöző vizualitása, remekül szerkesztett operatőri munkája teszi jellegzetessé munkáit. Filmjei dinamikusak, rendkívül hatásos kifejezőerővel bírnak. Több munkájában játszott is, legtöbbnek producere és forgatókönyvírója is volt. Apja, Louis zsidó származású (eredeti neve Silverstein), anyja, Jacqueline Goddet, francia. (Stone gyermekkorában jobban beszélt franciául, mint angolul.) Jó anyagi körülmények között éltek, a fiatal Oliver elitiskolákba járhatott. A filmek iránti érdeklődés apja hatására alakult ki benne, első meghatározó filmélménye Fellini Édes élet c. filmje volt.”

MIÉRT JÓ FILM A COMANDANTE?

Azért jó film, mert semmi hókuszpókuszt nem csinált és mégis egy sajátos emberi drámát láthattunk. Valójában egy dokumentumfilmet csinált az öreg Fidel Castróról 2003-ban. Az agg vezért ide-oda elkisérte, saját környezetében is forgatta (több kamerával egyszerre) és Castro semmi mást nem csinált csak saját magát adta, aki akkor 77 éves volt. Persze ez a film csak azért sikerülhetett ilyen jóra, mert Stone igen gyakorlott filmes ért a politikához, a történelemehz is konyít valamit. A vietnami katonáskodása több filmjének lett témája, úgyhogy a filmben végig katonai gyakorlóruhában szerepelő Castrót könnyen szóra tudta bírni. Egyedül a nőiről és házasságáról nem volt hajlandó az öreg részletesen beszélni, a volt női iránti tiszteletből. A filmben egy tolmácsnő segített fordítani a rendezőnek, aki Castrónak harminc éve a közeli munkatársa. Egy bensőséges, amolyan családi filmet láthattunk, amiben nemcsak Castró az ember, a politikus, a hadvezér szerepelt, hanem folyamatosan láthattuk a beszúrt régi dokumentumfilmeket is, Castró és Kuba életéből. A néző meggyőződhetett arrról, hogy Castró az országában hatalmas tekintélynek és tiszteletnek örvend, mindenki csak Fidelnek nevezi, s erre aligha van példa a mai világban. A film nagyon ügyesen és egyszerű eszközökkel férkőzik Castró belső világába, politikai nézeteibe, erkölcsi és filozófiai világlátásába. A rendező sosem erőltette, de az látszott a filből, hogyha Castró nem bízott volna meg benne, akkor nem nyilatkozott volna meg ilyen őszinte mélységekkel. A film külön érdeme, hogy ahogy peregnek a képek és események, nemcsak Castróról tudunk meg egyre többet, hanem Kubának a XX. századi történelméről is. Pontosan kiderül Castró hatalomra kerülése, az oroszokkal való kapcsolatai és viszonyai, az amerikaiakkal való viszonya, Che Guevarával való viszonya és még sok minden. Igen sok új dolgot lehetett megtudni a filmből, hogy pl. Castró már Nixonnal is találkozott, amikor ő még nem volt elnök. Hruscsovot is jellemezte, Gorbacsovot is. Akik a hazai hírek alapján eddig azt hitték, hogy Kubát a kommunizmus és a Castró kultusz tartja egyben, azok nagyon tévednek. Kuba egy külön világ, külön kultúra, külön történelem és csak azon keresztül lehet megérteni Castró szerepét és Kuba törtélemét. A film végén szó esik például a négerekről is, akik a lakosság jó részét alkotják és ők egészen mást jelentenek Kubában, mint a fehérek és félvérek. Castró gyerek korától kezdve egy makacs, öntörvényű, de mindenre nyitott és fogékony ember. Miközben az amerikaiak már sokszor el akarták temetni, de még ma is él. Az elnöki hatalmat már korábban átadta öccsének. Castró a dolgok bonyolultságát látja, de mindig a józan eszére hallgatott és egy igen egyszerű filozófiát alakított ki magának. Ugyanakkor a filmből az is kiderült, hogy Castró az elvont tudományos kérdésekben is otthon van. Idős kora ellenére az egészséges életet folytatja. Igen sok olyan érdekességet árult el volt harcostársairól és másokról, amiből egy teljesebb kép állt össze bennünk, mint amit nálunk híreszteltek róla. A film nem akarta reklámozni Castrót, isteníteni sem akarta, még csak rendkívüli embernek sem akarta bemutatni, de a film végére a nézőben egy igen gazdag kép állt össze Castróról és országáról, amely Amerika közvetlen szomszédságában az ötven éves bojkott ellenére is megállta a helyét. Sajnos semmi hír nincs arról, hogy a filmnek milyen visszhangja volt az USA-ban? Annyit tudunk, hogy a rendező az elmúlt években Hugo Chavezről is forgatott egy hasonló filmet és készül Evo Moralesről is hasonlót csinálni. Ez a film több volt mint egy történelmi portréfilm, mindenképpen nagy filmtörténeti alkotás. Érdekes módon a hazai sajtóban eddig elhallgatták ezt a filmet, csak dvd-n kapható. Kép: részletek a filmből

BLOGVÉLEMÉNY A FILMRŐL

Az viszonylag hamar kiderült, hogy az antihollywoodista Oliver Stone és a máig egészséges Fidel Castro közel sem olyan laza kis történelemórát fog tartani, mint amire számítottam. Stone ténylegesen filmet rendezett, amikor a Comandantet megcsinálta, és igen finom jelzéseket ad a nézőnek. Az például egyszer sem hangzik el, hogy “hé haver, most egy filmet nézel, érted”. Az elején simán megpróbáltam azonosulni Castroval, igen, szívből beszél, jó arc, nem hazudik, eszmékért él, és így tovább. Az egyszerre feltűnik, hogy a kamera (amin keresztül éppen látom a filmet) egy másik kamerást vesz, és Fidel abba a felvevőbe beszél. Hoppá. Hogy Fidel most egy filmben szerepel, és akkor tulajdonképpen ki is vagyok én? A néző? Bingó. Castro persze akár szerethető is ebben a moziban, és helyenként tényleg csak egy apró botlás választja el Chaplintől, aki szintén filmsztár volt valamikor. A makuláltan egyenruha és a Nike sportcipő kombó még mindig üt, a végtelenül alázatosnak és közvetlennek mutatkozó Castro még mindig üt, a Fidel feje mellett röhögve pisztolyt lóbáló Oliver Stone pedig hatalmas arc. Pont, ahogy azt elvárjuk, és aztán újra mikrofonos emberek sétálnak be a képbe, hiszen a diktátor fiát kérdezi Stone arról, jó apa volt-e Moncada győzője. Jó apa volt, persze. Néhány snittel odébb a Comandante bevallja, hogy ha a gyerekeivel töltött idő számítana, akkor bizony nem biztos, hogy jó apa volt. Mindenki szépet mondott a mikrofonos embernek és a kamerának, könny, taps, függöny. Vannak prostituáltak Kubában? A Batista rezsim (a forradalom előtti diktatúra) idején sokkal több volt. Ma a számuk elenyésző. És a homoszexualitás megítélése? Sokkal jobb, mint a Batista rezsim alatt. Közben egy férfi prostituáltat látunk, aki a kamerától halálra rémülve elslisszol. Film, film, film, az egész egy rohadt film, és mi meghatódunk, amikor Fidel lerombolja a mítoszt, hogy Che Guevara önként és dühében indult volna Afrikába forradalmat csinálni. Hát persze, hogy Fidel kérte erre egy kellemes beszélgetés keretében, Che pedig boldogan igent mondott. (Csók.) A Comandante nagyon jó film, emberarcú, szerethető, érdekes, izgalmas, és legalább annyi igazságtartalma van, mint egy középiskolai történelemkönyvnek. (blogból)
DVD AJÁNLÓ
Egy bensőséges portré Fidel Castroról, az emberről, aki több mint fél évszázada a nemzetközi politikai élet fajsúlyos személyisége. Oliver Stone három napos forgatással készítette el filmjét, rejtett kamerás felvételek, illetve a vezérrel folytatott személyes beszélgetések alapján. A dokumentumfilm közelebb visz minket a Comandante életének, céljainak megértéséhez. (magyar DVD ajánló)
Amerika élő filmes lelkiismerete, az Oscar-díjas Oliver Stone háromnapos forgatással készítette el filmjét, rejtett kamerás felvételek, illetve a vezérrel folytatott személyes beszélgetések alapján. Ez az egyedülálló dokumentumfilm közelebb visz minket a Comandante életének, céljainak megértéséhez. (Duna-TV ajánló)