A ZSIDÓ SZELLEMI FERTŐZÉSRŐL
HITLERNEK IGAZA VOLT!
HITLERNEK IGAZA VOLT!
Bizony ez nem más, mint irodalmi megnyilvánulása annak a kabarészellemnek, amelynek a zsidók voltak a nagymesterei, aminek képviselője volt a kabarékban Nagy Endre meg Békefi a színpadon Kabos. Viszont a forradalmár Lovászi azzal dicsekedett, hogy a 1918-as forradalom kitörésében nagy szerepe volt budapesti kabaréknak, amelyek gúnyt űztek mindenből és mitdenkiből. A zsidó sajtó Karintit rögtön a világirodalom legnagyobb humoristái, Cervantes, Swift, Mark Twain mellé sorolta, ami természetesen határtalan túlértékelés. Karinti legtöbb írásában nem üdítő humort, hanem leverő, kiábrándító iróniát találunk, sokban pedig lehetetlen észre nem venni egy betegedő agy szertelenségekbe csapó fantáziáját. A liberalizmus felszabadította az írókat az erkölcsi gátlások alól, így született meg a naturalizmus, a realizmus, a szenzualizmus. Míg azonban a naturalizmus például Zolánál a hatalmas erejű társadalomrajzok szükségszerű tónusa, addig a magyarországi zsidó íróknál öncéllá válik. Hálószoba és szeretkezési jelenetek, drasztikusságok... és kész a siker. E korabeli regények és színdarabok nagy része a következő recept szerint készültek. Végy négy adag naturalizmust, keverd össze egy adag romantikával, öntsd le az egészet egy kis negédes szentimentalizmussal. A zsidó erotikai hajlam, ami a bibliából is minduntalan kiütközik, szabad folyást nyer. Elég említenünk Erdős Renét, a vad érzékiség költő és írónőjét, akiről egy egyszerű, de sokat olvasott paraszt ember mondta, hogy már hogy írhat le ilyeneket egy nő", meg Bródi Sándort, aki a nemi ösztön vadságainak leírásában kéjeleg. Nem kívánok erkölcscsősz lenni. A legnagyobb íróknál is találunk egészséges dévajkodást. De az öncélú, fölösleges erotika a fiatalság gondolatvilágába könnyen beássa magát, erkölcsi züllésbe sodor, jellemileg tönkretesz, testi-lelki nyomort és betegséget okoz. Vajon milyen hatással lehetnek olvasóikra azok a francia képeslapok, amelyek nyíltan dicsérik, tehát propagálják a női homoszexualitást és amelyeknek fényképpályázataikra 14 éves fiatal lányok küldik be akt képeiket? De még ezeknél is borzalmasabb pusztítást végeznek a gyereklélekben azok a ponyva füzetek, amelyek az amerikai comic bookok mintájára az utóbbi időben Nyugateurópában is egyre jobban terjednek. E comicbookok is a liberalizmus szentségszerű sajtószabadságának védelme alatt jelennek meg, de erkölcsi rombolásuk már oly nagy mértékű, hogy az amerikai közvélemény és a hatóságok kénytelenek mégis foglalkozni velük. E ponyvái űzetek történetei csupa gyilkosság, rablás, erőszak, brutalitás, szereplőik gyilkosok, gonosztevők, embermajmok, vámpírok. Irodalmi értéke még a szelídebb történeteknek sincs, mert nem összefüggő szövegben vannak megírva, ami esetleg fejleszthetné az olvasók nyelv készségét, hanem rengeteg apró képben dramatizálva és a szöveg a szereplő alakok szájához rajzolt fehér hólyagokban található, mint beszélgetés. Gyakran csak hangutánzó szavak. A képszerűségnek igen nagy a szuggesztív ereje, ízelítőül e szörnyűségekből idézzünk néhány sort:
"Kellesz nekem te lány! Szomjazom a véredet A RRRRRRREEEEEEEOh, nem! nem! Nem lehet! AAAAHHHH RGGGGGGARRRRRA véred kell" Nem tévedés! Egy önmagát bizonyára normálisnak tartó író írta ezeket a sorokat (a többivel együtt) ezt a szöveget kinyomták, pénzért árusították, hogy gyerekeket, fiatal lányokat és fiúkat szórakoztassanak vele. Nem csoda, hogy az U.S.A.-ban a gyermekbűnözések ijesztő mértéket öltöttek. Nyolc-tizennégyéves gyerekek közönséges gonosztetteket követnek el; gyilkosságok, rablások, más gyerekekkel való kegyetlenségek, gyújtogatások, sőt nemi erőszak kislányokon. Egyik városban egy tizenkétéves fiú szabályos lőharcot vívott a rendőrökkel. Ötven lövést adott le rájuk. Az, hogy gyerekek betörnek az iskolába, összerombolnak és piszkolnak mindent, már nem is rendkívüli dolog. A letartóztatott gyerekek zsebében a rendőrök vagy ott találják a comic-bookokat, vagy a gyerekek kérik őket, hogy adjanak nekik azt olvasni. Az amerikai gyermekek lelkivilágát mérgező comic-bookokról Fredrick Weirtham írt alapos és megdöbbentő könyvet Seduction of the Innocent címmel. Könyvében nemcsak e szennylapok lélekrombolására mutat rá, de arra is, hogy a televízióval a gyilkosságok szemléltetése már az otthonokba is bevonult. Gondolhatjuk, hogy ahol ilyen a gyerekek világa, ott a felnőtteké sem különb. Az F.B.I. jelentése szerint az egyik év első hat hónapjában 1,136.140 nagyobb bűneset történt, vagyis minden 13.8 másodpercben egy nagyobb bűntényt követtek el. A liberális egyénieskedés az irodalomban fantasztikus elfajzásokat okozott. A Svájcból Párizsba emigrált román Tristan Tzara dadaizmus nevű irodalmi hülyeséggel nevet szerzett magának és követőkre talált. A képzőművészetekben még feltűnőbb ez a modernségnek nevezett elfajulás. A futurizmus és egyéb hasonló stílus már nem művészet, hanem csak a művészet paródiája, vagy karikatúrája. Értéküket legjobban jellemzi az a Párizsban, a századforduló után egyik évben kiállított és első díjat nyert modern kép, amelyről kiderült, hogy úgy készült: szamarat állítottak farral a festővászon elé, farkát különböző színű festékbe mártották s ahogyan a szamár legyezte magát, összekente a vásznat (talán azért kapta az első díjat ez a szamár-festette kép, mert a többit ökrök festették.) Ez a művészet, vagy inkább képcsinálás csak a művészet sznobjait lelkesíti; hiszen már nevét is megtagadja, mert nem a szép művészete, hanem a torznak, a rútnak az ábrázolása. Az idétlenségeket, természetellenességeket azzal magyarázzák az alkotóik, hogy ők így látják a valóságot. Ez persze nem igaz, mert biztos, hogy például Picasso ez a spanyol származású francia kommunista festő, ha valakivel kezet akar fogni, akkor az illetőnek nem a nyaka felé nyúl, a cigarettát nem a fülébe s a kanalat nem az orrába dugja, tehát ő is pontosan úgy látja a külvilágot, mint más normális ember. Áltehetségét leleplezte az a Sztálin arckép, amelyet a minden kommunisták cárja halála után készített a francia kommunista párt felkérésére. Az arcképen minden a rendes helyén volt a fejet nem háromszögűre, vagy kúp alakúra festette, ellenben az egész egybevéve olyan pocsék rosszul sikerült, hogy a párt felháborodva utasította vissza. A dologban az a legszomorúbb, hogy sok iskolában már a gyermekeket rászoktatják mindenben a rútat, a torzot, az abnormálisat keresni és látni, ott is ahol nincs. Hogy ennek milyen neveli hatása van a fejlődő, kritikára nem képes gyermeklélekben, arra a buzgó és a modernség kultuszába esett szabadszellemű tanárok nem gondolnak. (Koós Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk, 1960, részlet) Kép: Az örök zsidó
"Kellesz nekem te lány! Szomjazom a véredet A RRRRRRREEEEEEEOh, nem! nem! Nem lehet! AAAAHHHH RGGGGGGARRRRRA véred kell" Nem tévedés! Egy önmagát bizonyára normálisnak tartó író írta ezeket a sorokat (a többivel együtt) ezt a szöveget kinyomták, pénzért árusították, hogy gyerekeket, fiatal lányokat és fiúkat szórakoztassanak vele. Nem csoda, hogy az U.S.A.-ban a gyermekbűnözések ijesztő mértéket öltöttek. Nyolc-tizennégyéves gyerekek közönséges gonosztetteket követnek el; gyilkosságok, rablások, más gyerekekkel való kegyetlenségek, gyújtogatások, sőt nemi erőszak kislányokon. Egyik városban egy tizenkétéves fiú szabályos lőharcot vívott a rendőrökkel. Ötven lövést adott le rájuk. Az, hogy gyerekek betörnek az iskolába, összerombolnak és piszkolnak mindent, már nem is rendkívüli dolog. A letartóztatott gyerekek zsebében a rendőrök vagy ott találják a comic-bookokat, vagy a gyerekek kérik őket, hogy adjanak nekik azt olvasni. Az amerikai gyermekek lelkivilágát mérgező comic-bookokról Fredrick Weirtham írt alapos és megdöbbentő könyvet Seduction of the Innocent címmel. Könyvében nemcsak e szennylapok lélekrombolására mutat rá, de arra is, hogy a televízióval a gyilkosságok szemléltetése már az otthonokba is bevonult. Gondolhatjuk, hogy ahol ilyen a gyerekek világa, ott a felnőtteké sem különb. Az F.B.I. jelentése szerint az egyik év első hat hónapjában 1,136.140 nagyobb bűneset történt, vagyis minden 13.8 másodpercben egy nagyobb bűntényt követtek el. A liberális egyénieskedés az irodalomban fantasztikus elfajzásokat okozott. A Svájcból Párizsba emigrált román Tristan Tzara dadaizmus nevű irodalmi hülyeséggel nevet szerzett magának és követőkre talált. A képzőművészetekben még feltűnőbb ez a modernségnek nevezett elfajulás. A futurizmus és egyéb hasonló stílus már nem művészet, hanem csak a művészet paródiája, vagy karikatúrája. Értéküket legjobban jellemzi az a Párizsban, a századforduló után egyik évben kiállított és első díjat nyert modern kép, amelyről kiderült, hogy úgy készült: szamarat állítottak farral a festővászon elé, farkát különböző színű festékbe mártották s ahogyan a szamár legyezte magát, összekente a vásznat (talán azért kapta az első díjat ez a szamár-festette kép, mert a többit ökrök festették.) Ez a művészet, vagy inkább képcsinálás csak a művészet sznobjait lelkesíti; hiszen már nevét is megtagadja, mert nem a szép művészete, hanem a torznak, a rútnak az ábrázolása. Az idétlenségeket, természetellenességeket azzal magyarázzák az alkotóik, hogy ők így látják a valóságot. Ez persze nem igaz, mert biztos, hogy például Picasso ez a spanyol származású francia kommunista festő, ha valakivel kezet akar fogni, akkor az illetőnek nem a nyaka felé nyúl, a cigarettát nem a fülébe s a kanalat nem az orrába dugja, tehát ő is pontosan úgy látja a külvilágot, mint más normális ember. Áltehetségét leleplezte az a Sztálin arckép, amelyet a minden kommunisták cárja halála után készített a francia kommunista párt felkérésére. Az arcképen minden a rendes helyén volt a fejet nem háromszögűre, vagy kúp alakúra festette, ellenben az egész egybevéve olyan pocsék rosszul sikerült, hogy a párt felháborodva utasította vissza. A dologban az a legszomorúbb, hogy sok iskolában már a gyermekeket rászoktatják mindenben a rútat, a torzot, az abnormálisat keresni és látni, ott is ahol nincs. Hogy ennek milyen neveli hatása van a fejlődő, kritikára nem képes gyermeklélekben, arra a buzgó és a modernség kultuszába esett szabadszellemű tanárok nem gondolnak. (Koós Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk, 1960, részlet) Kép: Az örök zsidó
HITLER KIVÁGTA A SZEMETETAmit az 50 évvel ezelőtti jellemzésben láttunk, az ma nálunk hétköznapi valóság, a Fidesz-MSZP vívmánya. Hitlert azóta sem követte senki okos ötletében, amikor megrendezték az elfajzott zsidó művészet című kiállítást. A beteges, fertőző zsidó szellem az irodalomban és művészetekeben hatalmas rombolást okoz. Likud Viktor megint egy betegszemléletű zsidóra (Szőcs Géza) bízta a kulturális tárcát. Kép: az egészséges Hitler
