ŐRÜLT BESZÉD
AZ ÁLLAMTITKÁRTÓL
AZ ÁLLAMTITKÁRTÓL
A zsidó Szőcs Géza magyarázza el nekünk
a magyar őstörténelmet
Figyeljük meg az államtitkár író-költőt, hogy mennyire magyartalul, zavarosan és betegesen fogalmazza meg ostoba nézeteit, amit ő "tudományosnak" állít be. Szinte egyetlen mondata sem felel meg a magyar helyesírás szabályainak.
A magyar őstörténet kutatása kapcsán nem egyszer fordult elő hasonló eset. De azt állítani, hogy a jelenleg legvalószínűbb finn-ugor eredetelmélet pusztán a rossz Habsburgok nemzetalázó ármánya, az több mint túlzás: marhaság. E jelenség megtárgyalása azonban nem az őstörténet kutatásának tárgya, hanem a magyar újkor/legújabb kor vizsgálatáé, meg a magyar mentalitástörténeté, sőt: a nemzet tömeglélektanáé. Egy csöppet sem érdektelen témák, ám mit sem mondanak a tárgyról magáról: a magyarság őstörténetéről. De elébb a finnezéshez valamit. Jól lesz megjegyezni, az összehasonlító nyelvtudomány, mint tudomány, a magyar nyelvhasonlítás magvából hajtott ki. A modern történeti nyelvészet egyik megalapozója az erdélyi-fi Gyarmathi Sámuel. Magyar sors: a Nagy Nyugat erről nem nagyon vett/vesz tudomást, a maguk indogermanista, az indoeurópaiak nyelvi őstörténetét megalapozó tudós csapatát ismerik csak.
Nyelvi őstörténet?
Az őstörténet-kutatás tárgya a vizsgálat alá vett nép/nemzet vagy ország saját írásbeliségének kifejlete előtti história vizsgálata. Három oszlopa: a nyelvtörténet, a régészet és a fizikai antropológia. Kisebb, de nem jelentéktelen tartógerendái a néprajz, a párhuzamos (ős)történelmeknek a kulturális antropológia ügykörébe tartozó vizsgálata és a már (írott) történelmüket élő népek feljegyzéseiben fennmaradt adatok elemzése. Mindezek helyett igen gyakran találkozunk habókossággal. Vágyálmok, mítoszba való történetek és világnézetileg elfogult radikalizmus fölléptével, félig megemésztett szellemi tápok vagy pótanyagokból kavart tápszerek okozta tünetekkel. Nincs ez így jól. Mint ahogyan az sem jó, hogy egyes emberekben a magyarság múltjának kérdéseiről való beszélgetés, a nemzet eredetének dolgáról való töprengés vagy az őstörténet befagyott („hivatalos”) dogmáinak el nem fogadása – ehhez ugyanis mindenkinek joga van – holmi bakancsos masírozás rémképét kelti. Az utóbbira senkinek, semmikor nincsen joga; ha oka talán érthető is.
Így ugyanis nem jutunk semmire.
Ne gondolja, kedves Olvasó, hogy túl nagy feneket kerítek egy heti publicisztika köré, jelen soraim ugyanis nem egy hét nap alatt történt eseménysorból kiemelt, kitüntetettnek tekintett eseményre való reflexió bevezetőjeként íródtak, hanem egy rendszeresen jelentkező, afféle Őstörténeti Figyelő indításának, talán vasárnapi írásaim sorában, talán máshol. S miután a használt média egy a világhálón megjelenő újság, itt magam is a világhálóról szerzett híreket, tanulmányokat, szubjektív reflexiókat szemlézem a magam tanult dilettáns módján, valamiféle őstörténeti publicisztika szintjén.
Őstörténeti publicisztika?
Igen. Nem történeti kritika, és végképpen nem történetkritika. S kanyarodjunk e szöveg elejére: valójában a mai magyar lét történéseire figyelek majd, sajátos szemüvegen át. Ma csak, mintegy kóstolónak, pusztán egy kérdést vetek fel és teszek fel Önnek. Szőcs Géza Julianus-programja a magyarság genetikai eredetének kutatását tűzi ki. Egy céhbeli szegedi genetikus, Raskó István, a Kossuth Rádióban elhangzott nyilatkozatából idézek: „…azt lehet mondani, hogy a magyarság semmiben nem különbözik a székelységtől, a románságtól, a szlovákságtól, a zsidóságtól, a finnektől, mert európai típusú népek vagyunk.” Nemrég lezárt és ismertetett saját kutatásaira hivatkozik, s úgy véli, a nevezett programra költendő pénznek máshol jobb helye volna. Az utóbbira joga van, de a maga – és munkatársai – eredményeit, mint afféle eredettörténeti zárókövet felhasználni nem helyes. Néhány nappal e nyilatkozat, s talán a Szőcs-féle bejelentés előtt jelent meg egy beszámoló, miszerint izraeli tudományos kutatók állítása szerint genetikai eszközökkel bizonyítható a világ zsidóságának egy tőről fakadása. Egygyökerűsége. A magyar újságok is közölték e hírt, de nem találkoztam hazai visszhangjával. A két kétségtelenül tudományos állítás között érez-e ellentmondást? Innen folytatom. (gondola) Kép: Szőcs
Nyelvi őstörténet?
Az őstörténet-kutatás tárgya a vizsgálat alá vett nép/nemzet vagy ország saját írásbeliségének kifejlete előtti história vizsgálata. Három oszlopa: a nyelvtörténet, a régészet és a fizikai antropológia. Kisebb, de nem jelentéktelen tartógerendái a néprajz, a párhuzamos (ős)történelmeknek a kulturális antropológia ügykörébe tartozó vizsgálata és a már (írott) történelmüket élő népek feljegyzéseiben fennmaradt adatok elemzése. Mindezek helyett igen gyakran találkozunk habókossággal. Vágyálmok, mítoszba való történetek és világnézetileg elfogult radikalizmus fölléptével, félig megemésztett szellemi tápok vagy pótanyagokból kavart tápszerek okozta tünetekkel. Nincs ez így jól. Mint ahogyan az sem jó, hogy egyes emberekben a magyarság múltjának kérdéseiről való beszélgetés, a nemzet eredetének dolgáról való töprengés vagy az őstörténet befagyott („hivatalos”) dogmáinak el nem fogadása – ehhez ugyanis mindenkinek joga van – holmi bakancsos masírozás rémképét kelti. Az utóbbira senkinek, semmikor nincsen joga; ha oka talán érthető is.
Így ugyanis nem jutunk semmire.
Ne gondolja, kedves Olvasó, hogy túl nagy feneket kerítek egy heti publicisztika köré, jelen soraim ugyanis nem egy hét nap alatt történt eseménysorból kiemelt, kitüntetettnek tekintett eseményre való reflexió bevezetőjeként íródtak, hanem egy rendszeresen jelentkező, afféle Őstörténeti Figyelő indításának, talán vasárnapi írásaim sorában, talán máshol. S miután a használt média egy a világhálón megjelenő újság, itt magam is a világhálóról szerzett híreket, tanulmányokat, szubjektív reflexiókat szemlézem a magam tanult dilettáns módján, valamiféle őstörténeti publicisztika szintjén.
Őstörténeti publicisztika?
Igen. Nem történeti kritika, és végképpen nem történetkritika. S kanyarodjunk e szöveg elejére: valójában a mai magyar lét történéseire figyelek majd, sajátos szemüvegen át. Ma csak, mintegy kóstolónak, pusztán egy kérdést vetek fel és teszek fel Önnek. Szőcs Géza Julianus-programja a magyarság genetikai eredetének kutatását tűzi ki. Egy céhbeli szegedi genetikus, Raskó István, a Kossuth Rádióban elhangzott nyilatkozatából idézek: „…azt lehet mondani, hogy a magyarság semmiben nem különbözik a székelységtől, a románságtól, a szlovákságtól, a zsidóságtól, a finnektől, mert európai típusú népek vagyunk.” Nemrég lezárt és ismertetett saját kutatásaira hivatkozik, s úgy véli, a nevezett programra költendő pénznek máshol jobb helye volna. Az utóbbira joga van, de a maga – és munkatársai – eredményeit, mint afféle eredettörténeti zárókövet felhasználni nem helyes. Néhány nappal e nyilatkozat, s talán a Szőcs-féle bejelentés előtt jelent meg egy beszámoló, miszerint izraeli tudományos kutatók állítása szerint genetikai eszközökkel bizonyítható a világ zsidóságának egy tőről fakadása. Egygyökerűsége. A magyar újságok is közölték e hírt, de nem találkoztam hazai visszhangjával. A két kétségtelenül tudományos állítás között érez-e ellentmondást? Innen folytatom. (gondola) Kép: Szőcs
Visszautasítjuk azt, hogy Szőcs és Raskó nevű haverja a magyarságot egy lapon emlegesse a zsidósággal! Kép: Raskó a zsidó genetikus
HA A MAGYAROK GÉNJEI TELJESEN KÜLÖNBÖZNEK A ZSIDÓKÉTŐL,
AKKOR MI A FENÉT ZAGYVÁL ÖSSZE SZŐCS ÁLLAMTITKÁR?
NYÜZSÖGNEK A GENETIKUSOK MINT A NYÜVEK
AKKOR MI A FENÉT ZAGYVÁL ÖSSZE SZŐCS ÁLLAMTITKÁR?
NYÜZSÖGNEK A GENETIKUSOK MINT A NYÜVEK
Amikor tarthatatlanná vált a finnugor elmélet, máris megjelent a genetika, mint egy szuperbiztos vizsgálati módszer. Higgyük el, hogy valóban nagyon biztos, de kik fogják ellenőrizni a jobbára héber törzsbéli genetikusok munkáját? A Habsburgok helyett most más idegenek fogják a DNA eredményeket közölni illetve meghamisítani. Máris érezhetõ, hogy nagy a nyüzsgés-forgás a genetikai osztály tájékán. A zsidókat meg európainak nyilvánítani annyi, mintha valaki jegesmedvét próbálna tenyészteni a Szahara közepén. Az eddig közölt genetikai eredmények a magyarság származását illetően nagyon ellentmondásosak és kiütik egymást. Várjuk a folytatást. (1hozzászólás)
A zsidók génjei nemcsak a magyarokétól különböznek teljesen, hanem a világ minden más népétől is, s ezt éppen Dr. Czeizel Endre bizonyította be egy tanulmányában, tudományos folyóiratban, még a nyolcvanas években. Mostantól kezdve kérjük Szőcs urat, hogy Czeizel doktorral vitassa meg gőzös nézeteit.
