A SVÉDEK TOVÁBB VETKŐZTETIK
WALLENBERGET
WALLENBERGET
Mintha a svédek kedvet kaptak volna Raoul Wallenberg múltjának tisztázásához a róla írt könyv kapcsán, a Wikipédia svéd oldala is levetkõzteti az egykori szélhámost. Wallenberg anyja kevert zsidó volt, aki az iskolában közepes eredményt felmutató fiacskáját ügyvédnek szánta, de Raoulnak nem volt kedve ehhez a pályához. Építészetet tanult az USA-ban néhány évig, de ez a pálya sem ízlett neki és így a nagyapja Dél-Afrikába küldte, ahol háztartási berendezéseket és vegyi anyagokat árusított. Itt találkozott a bankvilággal a nagyapja ismerõseinek a közvetítésével, de túl unalmasnak és komplikáltnak találta ezt a szakmát is és egy a nagyapjának írt levélben jelzi: " erős vágyam van, hogy pénzt szerezzek, nagyon sok pénzt." Valószínűleg itt már megmutatkozott a kis Wallenberg kúfár jelleme. 1941-ben a rokonságán keresztül munkát kapott egy kereskedelmi cégnél 5-6 alkalmazottal Budapesten, mely élelmiszer kereskedelmet folytatott Magyarprszág és Svédország között. Ezen idõszak alatt Wallenberg csupán két alkalommal tartózkodott Magyarországon néhány hétig. 1944-ben az amerikai cionista szervezet a War Refugee Board és a World Jewish Congress Skandináviában elhatározta, hogy egy személyt küld a semleges Svédországból bizonyos akciókhoz. A németek ugyanis tiszteletben tartották a semleges országok diplomatáit. Raoul Wallenberget támogatta az OSS (Office for Strategic Services, a CIA elõdje), egy magyar zsidó kereskedõ Koloman Lauers és egy svéd hajózási tulajdonos, valamint Herschel Johnson amerikai miniszter. A felsorolt személyeknek egyéni érdekeik fűződtek a tervezett akciókhoz, mert Koloman Lauer és Sven Salén kereskedőknek üzleti érdekeltségeik voltak Magyarországon, melyet Wallenberg tervezett akcióival akartak kimenteni Magyarországról. A svéd fõrabbi Ehrenpreis elõbb nem támogatta Wallenberg küldetését, de később valakik meggyőzték. Megjegyzendő, hogy a svájci diplomáciai testület már két évvel korábban 1942-ben osztogatta az úgynevezett „Palesztina-jogosítványt”, melynek tulajdonosai kivándorolhattak Palesztínába, a háború befejezéséig összesen 40.000 darab okmányt adtak ki. Ehhez a számhoz csatlakozott a Wallenberg által kiállított szerény 4500 svéd védődokument (Schutz Pass, a szerk. képen). Tehát Raoul Wallenberg, mint titkos amerikai ügynök érkezett Magyarországra a semleges Svédország közreműködésével. Az átírt legújabb svéd dokumentumok megjegyzik, hogy a Szálasi-kormány tovább folytatta az együttműködést a zsidók mentőakcióját illetően, hogy egy széles nemzetközi elismerést harcoljanak ki. A védőútlevél tulajdonosait elismerték mint külföldi állampolgárokat és Szálasi mindezeket elismertette a nyilas kormánnyal - olvashatjuk a svéd Wikipédián. Egy másik svéd diplomata Per Anger írta a könyvében, hogy a Szálasi-kormány engedélyezett 5000 védõ útlevelet, amihez jöttek még a családtagok. Több tanú vallomása szerint Wallenberg 1945 januárjában Debrecenbe akart utazni és az oroszokkal tárgyalni. Az autóját megtömték nagyobb mennyiségű arannyal és gyémánttal, de egy jelentõs mennyiségű kincset hátrahagyott a Hazai Bank széfjeiben. A kocsijában hatalmas mennyiségű pénzt tartott - nyilatkozta Langfelder, a sofőrje. Tehát Wallenberg mentette a magyar néptől elorozott értékek aranyba és brilliánsokba realizált kincseit, melyek zsidó tulajdonban halmozódtak fel. A kép szép lassan kezd kivilágosodni és a Szálasi-kormányra rátapasztott töménytelen rágalom is kezd lehullani. De mit szólnak ehhez a magyarországi zsidó szervezetek? - akik nem szüntek meg ócsárolni a magyarságot máig sem. (tudósítónktól)
TIPIKUS ZSIDÓ HAZUGSÁGOK
„Egy rövidebb stockholmi kitérő után nagyapja további „tanulmányi utakra” küldte először Dél-Afrikába, ahol a különböző építő- és vegyipari cikkek kereskedelmével ismerkedett, majd a palesztinai Haifába, ahol egy holland érdekeltségű banknál dolgozott, mint gyakornok. Itt került először kapcsolatba a Németországból elmenekült zsidókkal.” (wikipédia)
A hazai magyar nyelvű Wallenberg irodalom több könyvtári polcot megtöltene, sajnos ezek tele vannak hazugságokkal. Most csak két apró hazugságra hívjuk fel a figyelmet, a fentieken kívül. A Wikipédia arra hivatkozik, évszám nélkül, hogy Wallenberg a háború előtt Palesztinában is megfordult. Ez igaz is, mert az Új Élet 1945-ös vagy 1946-os száma (most nincs időnk kikeresni, mert bennünket a magyar ügyek érdekelnek elsősorban) megírta, hogy a fiatal és bohém Wallenberg Palesztinában is folytatott kisebb kereskedelmi tanulmányokat, de amit a lexikon ír, hogy ott „találkozott” volna Németországból menekült zsidókkal, az egy hazugság. Ugyanis a németországi zsidók 1938-tól kezdve elsősorban Amerikába, Dél-Amerikába és máshová mentek, eszükbe sem jutott az angolok által megszállt Palesztínába menni, ami akkor háborús övezet volt, ahol nekik semmi lehetőségük akkor még nem lett volna, egy jobb életre. El kell csak olvasni Tábori Pál: Palesztína című könyvét, amely elég jól bemutatja a háború előtti viszonyokat. A lexikon azt sugallja, mintha Wallenbergben már akkor „megmozdult” volna az embermentő hajlam, ami egy hazugság. Ugyanis a nagy embermentő a gazdag pesti zsidóktól pénzt kért és aranyakat, azt igérve nekik, hogy szerez nekik menlevelet. Ezeket a svéd menleveleket a Szálasi-kormány eleinte elismerte, hogy a semleges svéd állam bizalmát elnyerjék, ilyen megfontolásból tekintettek Svájcra is. Csakhogy a nyilasok megtudták, hogy a zsidók ezeket a menleveleket is hamisították és akkor azokat lefogták, akik ilyen hamis papírokkal akarták kimenteni magukat az igazoltatások alól. Tehát a nyilas hatóságok törvényesen jártak el velük szemben. Wallenbergnek amolyan magáncsempészetei voltak ezek az ügyek, hiszen a Szálasi-kormány nem deportálta a zsidókat, csak munkaszolgálatra vitte egy részüket. Tehát az az aljas vád, amit 1994-ben a várbeli kiállításon állítottak írásban, miszerint a nyilasok úgymond 25 ezer zsidót „lőttek a Dunába” szemenszedett hazugság. Mint ahogy azok a kommunista filmek is azok, ahol a nyilas katonák levetették velük a cipőjüket, mielőtt a Dunába lőtték volna őket, ez is egy hatalmas hazugság. Végezetül a zsidók mélyen hallgatnak arról, hogy a Duna mettől-medig be volt fagyva (1945 január), amit a korabeli időjárásjelentésekből le lehet ma is ellenőrizni. Hogy lehet az, hogy egyetlen zsidó hullát sem fogtak ki a Dunából? Vagy nem azonosították őket, ha esetleg voltak is ilyen esetek. Arról viszont tudunk, hogy egykori „túlélők” azt mesélték, hogy mielőtt a lövés érte volna őket, akkor ők előre bevetették magukat a Dunába és később kiúsztak.
