ACZÉL GYŐRGY ÚJ KIADÁSBAN3 T HELYETT 3 F
Gyengébbek kedvéért:
magyar kultúrát
üldözzük és tiltjuk,
a zsidó kultúrát támogatjuk!
Szőcs Géza, az új kulturális államtitkár, a zsidóérdekek szolgálatában (képen)
Egy korábbi nyilatkozatában említette, hogy döntéseit a három F elve alapján hozza majd, azaz lesznek finanszírozandó, felejthető és felejtendő kulturális produkciók. Az utolsóra kérdeznénk rá, ami aktív szerepet tételez fel a kulturális kormányzat részéről. Hogyan felejtetnének el az emberekkel kulturális termékeket?
Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három F-re. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni”. Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, hogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk.
Amiről beszél, az a felejthető kategória. A felejtendő, ha jól értjük, azt jelenti, hogy egyes produktumokat valamiféleképpen zárjunk ki a kulturális közegből.
E pillanatban nem tudnám elképzelni, hogy bármivel kapcsolatban is tiltást akarnék megfogalmazni, és azt mondani, hogy ennek el kell tűnnie az ember és az emberiség szeme elől. Leszámítva bizonyos emberellenes üzeneteket, de ezek ritkán öltenek esztétikailag igényes formát. Márpedig itt első sorban az esztétikumról beszélünk.
Úgy hallottuk, hogy egyes intézmények élén vezetőváltást tervez. Itt a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria, a Ludwig és egyesek szerint a Szépművészeti Múzeum is szóba kerülhet.
A Nemzeti Színház igazgatójával kapcsolatban Réthelyi miniszter úr parlamenti bizottsági meghallgatásán hallottam az egyetlen felvetést. A Jobbik képviselője fogalmazott vele kapcsolatban türelmetlenül. Semmilyen más kontextusban el nem hangzott ilyesmi az én jelenlétemben. De ami a legfontosabb nemzeti intézményeket illeti, ott meg kell nézni, kinek mikor jár le a megbízatása, ki hogyan vezeti az intézményt, kinek milyen a szakmai megbecsülése, melyik intézménynek milyenek a közönségkapcsolatai, és ezek együtteséből kell levonni a konklúziókat.
Bejelentette , hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot, ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Nem tart a támadásoktól?
Én az igazságtól nem félek. Amitől félek, vagy inkább bosszant és idegesít, az az, amikor intellektuális energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő.
Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három F-re. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni”. Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, hogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk.
Amiről beszél, az a felejthető kategória. A felejtendő, ha jól értjük, azt jelenti, hogy egyes produktumokat valamiféleképpen zárjunk ki a kulturális közegből.
E pillanatban nem tudnám elképzelni, hogy bármivel kapcsolatban is tiltást akarnék megfogalmazni, és azt mondani, hogy ennek el kell tűnnie az ember és az emberiség szeme elől. Leszámítva bizonyos emberellenes üzeneteket, de ezek ritkán öltenek esztétikailag igényes formát. Márpedig itt első sorban az esztétikumról beszélünk.
Úgy hallottuk, hogy egyes intézmények élén vezetőváltást tervez. Itt a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria, a Ludwig és egyesek szerint a Szépművészeti Múzeum is szóba kerülhet.
A Nemzeti Színház igazgatójával kapcsolatban Réthelyi miniszter úr parlamenti bizottsági meghallgatásán hallottam az egyetlen felvetést. A Jobbik képviselője fogalmazott vele kapcsolatban türelmetlenül. Semmilyen más kontextusban el nem hangzott ilyesmi az én jelenlétemben. De ami a legfontosabb nemzeti intézményeket illeti, ott meg kell nézni, kinek mikor jár le a megbízatása, ki hogyan vezeti az intézményt, kinek milyen a szakmai megbecsülése, melyik intézménynek milyenek a közönségkapcsolatai, és ezek együtteséből kell levonni a konklúziókat.
Bejelentette , hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot, ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Nem tart a támadásoktól?
Én az igazságtól nem félek. Amitől félek, vagy inkább bosszant és idegesít, az az, amikor intellektuális energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő.
Nem szabad a kíváncsiság jogát elvitatni magunktól vagy másoktól.Egy ilyen tudományos alapvetés esetében valóban a kulturális minisztérium feladata lenne, hogy új kutatási irányt jelöljön ki?
Ez inkább az Akadémia feladata volna. Ám a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső fokon a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni.
Ez inkább az Akadémia feladata volna. Ám a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső fokon a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni.
ZSIDÓK MONDJÁK MEG KI A MAGYAR?
Azt is gondolom egyébként, hogy egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került. Hogy e kutatás eredménye milyen – ma kötelező, olykor akadémiai – dogmákat fog megingatni és milyen legendákat szétoszlatni, ez némelyeknek bizonyára fájdalmas lesz, de az eredetkutatásba értelmetlenül fektetett további spekulációkat, vitákat, szócséplést, indulatokat talán mérsékelni fogja, miközben hozzásegíthet bennünket egy realista kép megalkotásához, ami őstörténetünket illeti. (Mondanunk sem kell, hogy ez a feladat tudományosság és módszertani szigor tekintetében a maximumot követeli meg a kutatóktól.) Mivel a mai kor imád programokban és programelnevezésekben gondolkodni, javaslatom, hogy legyen ennek az őstörténet-barát kutatásnak a neve Julianus Barát Program. (nagyitashu, részlet)
A ZSIDÓ GAZSI ÉHENHAL?
MEGMENTI AZ ÉHHALÁLTÓL
A ZSIDÓ SZŐCS GÉZA
De itt van Tamás Gáspár Miklós is, akivel lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni – én többnyire nem értek vele egyet. De hát ő nemcsak és nem elsősorban publicista, hanem kivételes képességű és műveltségű gondolkodó, nem sikerült ennek megfelelő feladatot találni számára, ami még akkor is vállalhatatlan, ha ő maga mindent el is szokott követni azért, hogy összevesszen munkaadóival. Ami engem illet, nem szeretném, ha arról a kormányról, amelyben hasznos szeretnék lenni, azt jegyezné fel az utókor, hogy ennek működése alatt fordult fel, pusztult éhen, bolondult meg vagy vándorolt ki Tamás Gáspár Miklós. Kép: Gazsi, aki újságosbódék felborogatására szólított fel, ha megírják a zsidók viselt dolgait
(nagyitashu, részlet)
(nagyitashu, részlet)
