KITOMBOLTÁK MAGUKAT
A ZSIDÓBUZIK
A GETTÓSZÍNHÁZUKBAN
GOBBI HILDÁNAK ÉS
MAJOR TAMÁSNAK CSOROG
A NYÁLA A TÚLVILÁGON
ÖMLÖTT A ZSIDÓ TRÁGYALÉ
TISZTÁZZUNK VALAMIT
Alföldi nem rendező és nem színész, hanem egy alja ripacs, akit csak a bűnügyi hírekben tartanak számon. Závada Pál sem író, hanem a zsidó pornográf szennyirodalomban tartják számon. Nem vitás, hogy ez a mocskos provokáció nemcsak időzítve volt, hanem a FIDESZ támogatásával történt. A szennyműsort csak Alföldi fajtái láthatták és feltételezzük, hogy közben önkielégítéssel fejezték ki rajongásukat a mocsok láttán. Ma a cionrádióban egy zsidó rendező azon kesergett, hogy már nem tud azon izgalomba jönni egy „színházban”, ha a férfiszínész letolja a gatyáját és levizeli a közönséget. Csak azt nem tette hozzá, hogy az ilyen mocsok csak a zsidószínházakban fordul elő, ahová egészséges magyar emberek be sem teszik a lábukat. De ne búsuljon senki, jön még lángszórós féregirtás, a bemocskolt színházaknál is. Kép: a mocskos buzidarabból
Nem dobált senki paradicsomot, nem volt fütty, se bekiabálás, és nem is adott hangot szolidaritásának felállással a közönség. Minden nyugalmas volt a Magyar ünnep pénteki premierjén, mintha a héten nem is indult volna kemény támadás a darabot rendező színházigazgató, Alföldi Róbert ellen. A gyülekező közönség inkább azt találgatta, hogy fog beférni a bemutató tervezett helyszínénél - a MűPa fesztiválszínházánál - jóval kisebb Gobbi Hilda terembe. Végül nem volt fennakadás. Ironikus, hogy éppen egy ünnep miatt indult most vita Alföldi körül - és még ironikusabb, hogy egy román ünnep miatt. Závada Pál darabja ugyanis éppen az ominózus román emléknap magyar történelmi ellenpárját állítja középpontba. A román nép december 1-jén Erdély Romániához való 1918-as csatolását ünnepli, a darab meg 1940. szeptember 16-án indul, amikor a magyar csapatok örömünnep kíséretében bemasíroztak Kolozsvárra, hogy a második bécsi döntés értelmében visszavegyék Észak-Erdélyt. Závada Pál darabja egy baráti-rokoni társaság különböző származású és habitusú tagjainak életét követi végig 1940-től 1946-ig. (…) A második világháborús Magyarország történelmi tablójának kell elférnie a színpadon. A szereplők egy félzsidó, modern fényképésznő (Nagy Mari), barátnője, a zsidó divatáruboltos Emma (Söptei Andrea), annak kisfia, a kiskamasz Palcsi (Mátyássy Bence) és férje, a munkaszolgálatos Dezső (Závada Pál hangja). Valamint egy sváb származású, zavarodott katonatiszt (Znamenák) és testvéri féltékenység miatt szélsőségekre hajló antiszemita öccse (Földi Ádám). És még nincs vége, mert ott a jóakaratú meleg zsidó segédlelkész (Szatory Dávid), a fejét a homokba dugó püspök (Mátyássy Bence), az újságíró (Szabó Kimmel Tamás) és szeretője, egy vörös hajú csábító démon (Gáspár Kata), no és a tömeg. (...) Egy látványosan ringó csípő, szitáló eső, román népviseletbe öltözött asszony, önkielégítést imitáló katonák, egy kondér babgulyás, az évszámok kivetítése a falra, néma szexjelenet, egy kép a falon, a vér csattanása. Sok ötlet nemcsak a látványt szolgálja, hanem értelmez is, például a szereplő, akiről éppen szó van, egy hirtelen ugrással megmutatja magát). (…) A darabból egy derül ki: semmi sem fekete-fehér. A nyilas sem velejéig gonosz, a látszólag józan embernek is vannak fatálisan rossz döntései. (origo, részlet)
