TÖMÉNY HAZUGSÁG
AZ ALBUM ISMERTETŐJE
A Yad Vasem ismertetője az albumról
Az Auschwitz Album az egyetlen fennmaradt képi bizonyíték auschwitz-birkenaui tömeggyilkosságokra. Ezt az egy egyedi dokumentumot a Yad Vashemnek Lilly-Zelmanovic Jacob Meier ajándékozta. A fényképeket 1944 május végén vagy június elején készítették. Ernst Hofmann vagy Bernhard Walter, két SS, akiknek a feladata ez volt, hogy fényképeket és ujjlenyomat-azonosítót csináljanak a fogvatartottakról (azokról a zsidókról akiket nem küldtek közvetlenül az gázkamrákba). A fotók mutatják a magyar zsidók érkezését Kárpátaljáról. Közülük sokan érkeztek a Beregszászi gettóból, amely maga is egy gyűjtőpont volt a zsidóknak, több más kisvárosokhoz hasonlóan. 1944 nyár elején volt a csúcsa a magyar zsidóság deportálásának. Erre a célra egy külön vasúti vonalat bővítettek a vasútállomástól, a táboron kívül egy belső rámpa volt Auschwitznak. Sok fotó az albumban erről a rámpáról készült. A zsidók ezután ment át a kiválasztási folyamaton amit SS-orvosok és vad őrök végeztek. Akik alkalmasak voltak, azokat munkára küldtek a táborba, ahol nyilvántartásba vették őket és kijelölték a laktanyáikat. A többiek a gázkamrákba küldték. Őket elgázosították egy ártalmatlannak látszó zuhany alatt, testüket elhamvasztották és a hamvaikat szétszórták a közeli mocsárakban. A nácik nem csak könyörtelenül kihasználták a munkaerőt, akiket nem öltek meg azonnal, őket még ki is fosztották. A holmijaikat a zsidók magukkal hozták. Még az arany töméseket is kiszedték a halottak szájából és ezt egy különleges osztag csinálta a fogvatartottaknál. A személyes tárgyakat, amit a zsidók hoztak magukkal, ezeket sorrendbe rakták és tárolták. Ezeknek a raktáraknak a területeit a lakók "Kanada"-nak nevezték, az Igéret Földjének. A fényképek az albumban mutatják az egész folyamatot, kivéve a megölésüket. Az album célja nem egyértelmű, hogy miért készült. Először nem akarták propaganda célokra felhasználni és nem rendelkezik semmilyen nyilvánvaló személyes használatról sem. Az egyik kutató azt feltételezi, hogy azért készült, hogy egy hivatalos hivatkozási alap legyen egy felsőbb hatóság számára, csakúgy mint a fényképalbumok más koncentrációs táborokban. Lilly soha nem rejtette el ezt a tulajdonát és a hírekben szerepelt. Megtalálása óta több alkalommal közzétette. Őt is meghívták a frankfurti Auschwitz tárgyalásra vallomást tenni, a vizsgálatok során 1960-ban. Ez folyt minden évben, amikor a híres náci-vadász Serge Klarsfeld meglátogatta 1980-ban és meggyőzte arról, hogy adományozza az albumot a Yad Vashemnek. Az albumot 1994-ben restaurálták a Yad Vashemben. Az erre vonatkozó védelmi laboratóriumban és információkat szereztek. Minden képet és szöveget begépeltek számítógépes adatbázisba, az archívumba. Az archívum személyzete képes volt összehasonlítani ezeket a képeket a légifotókkal, amit az US Army Air Force csinált több alkalommal 1944-45-ben. 1999-ben az egész albumot a legmagasabb minőségű digitális berendezésre rögzítették. Jelenleg 56 oldal és 193 fénykép van az albumba. Néhányat az eredeti képekből, feltehetően Lilly átadott a túlélőknek, akiknek a rokonainak a fényképei hiányoznak. Egy képet a közelmúltban adományoztak a Yad Vashemnek. (yadvashem oldaláról)
MEGJEGYZÉSEK
Az ismertető arra sem becsüli az album megtalálóját, hogy képet közölnének róla, vagy az életrajzát. Elhallgatják Jákob Lili előszóját amit az album 1981-es kiadásához írt. A szöveg úgy állítja be mintha Auschwitzban csak magyarországi foglyok lettek volna, holott az igazság az, hogy a legnagyobb többség lengyel zsidókból állt és a többiek Európa számos országából érkeztek, beleértve az orosz hadifoglyokat is. Magyar zsidóknak külön vasuti pályát építettek? Nehezen hihető. Éppen 1944 nyarán? Miért nem kutattak a mocsarakban a hamvak után? Hiszen az elégett csont is megmarad sokáig és abból ki tudnának mutatni gázanyagot, ha lett volna olyan. Eddig semmi hír nem volt arról, hogy hamvakat kutattak volna. Akik a foglyok aranyait, ékszereit elszedték és raktározták a tárgyaikat és a krematóriumokat működtették ezek a Sonderkommandó-sok voltak, zsidókból. Csodálatos módon, akik ezek közül túlélték a háborút, egy sem volt, aki gázkamrát emlegetett volna. Pedig ők aztán a tűz közelében voltak. A szöveg nem említi, hogy a Kanada becenevű raktárakat a zsidó rabok szépen lopkodták, mert ott sok értékes dolog volt. Ez az album restaurálás egy érdekes dolog. Magát a papír albumot lehet, hogy restaurálni kellett, de a képanyag az jól megmaradt, ahogy bárki másnak is a családi képei. Gyanítható, hogy ekkor döntötték el a tudósok, hogy melyek azok a képek, amiket nem közölnek később az albumból. Mert igen sok magánjellegű katonakép is volt ebben. Mondanunk sem kell, hogy az amerikai légifotók igen jó minőségűek és ezek nem egészen azt ábrázolják mint amiket a holohazugság könyvekben kiadtak. Egy kolozsvári zsidó idézgetett az albumból képeket és magyarra fordított kisebb szövegeket, de a legfontosabbat, a szerző előszavát ő sem idézte.
ADATOK A SZERZŐRŐL
A pesti holo-központ ismerteti az album megtalálóját. Ebből a lényeg:
Lili először a női tábor (BIIc) 16. barakkjába került, majd július 25-én áthelyezték a BIIb szektor 5. barakkjába. Ekkor tetoválták karjára az A-10862-es számot, hivatalosan tehát ezen a napon lett fogoly. A front közeledtével megkezdődött a táborkomplexum kiürítése. 1944 decemberében Lili először egy sziléziai ruhagyárba, majd egy lőszergyárba került rabszolgamunkásként. 1945 tavaszán a Dora-Mittelbau koncentrációs táborba vitték, ahol foglyok tízezrei pusztultak el. Április 9-én az amerikai csapatok felszabadították Dora-Mittelbaut. A foglyok örömujjongását hallva a tífuszos, 40 kilósra fogyott Lili felkelt ágyából és meleg ruhát keresve az egyik elhagyott SS-barakkba támolygott. A szekrényben egy csíkos pizsamába burkolt albumot talált, amely 235 fotót tartalmazott. A kezében tartott albumba pillantva Lili az első fotón megdöbbenve ismerte fel a bilkei főrabbit, Naftali Cvi Weisset. Több képen ekkor már egy éve nem látott családtagjait pillantotta meg. Auschwitzban általános fotózási tilalom volt érvényben, de a magyar zsidó transzportok érkezése idején az auschwitzi SS Azonosítási Szolgálat vezetője, Bernhard Walter és asszisztense, Ernst Hoffmann engedélyt kaptak az akció megörökítésére. A két fotós a rámpán és vagonok tetejére felmászva nemcsak a foglyok válogatását, a gázkamrák felé tartó halálraítélteket, a munkaképesek sorsát, de a zsidóktól elrabolt javak feldolgozását, sőt még a krematóriumok előtt gyanútlanul várakozó áldozatokat is megörökíthették. Felépülése után Lili 1945 júliusában visszatért Bilkére. Kárpátalját ekkor már a Szovjetunióhoz csatolták. Lili egész családját, összesen több mint 20 rokonát meggyilkolták, ő maga 1948-ban Amerikába emigrált. A Lili tulajdonában maradt Auschwitz Album fotóiról 1946-ban a Prágai Zsidó Múzeumban másolatokat készítettek, az egyik sorozat később Budapestre került. 1964-ben Lili tanúskodott a frankfurti Auschwitz-perben, ahol az egykori kegyetlen SS-Rapportführert, Stefan Baretzkit éppen az egyik fotó alapján sikerült elítélni. 1980-ban Lili a jeruzsálemi Yad Vashem-nek adományozta az Auschwitz Albumot. Jákob Lili 1999. december 17-én, 73 éves korában hunyt el.
Láthatjuk, hogy az erdeti 235 fotóból már csak alig 200 maradt. Érdekes módon a pesti holotudósok sem idézik Jákob Lili eredeti előszavát, ahogy elmeséli hogyan találta meg az albumot és hogy csempészte ki az amerikai őrök elől. Akit érdekel a holokutatás annak ez az album esetleg jó szórakozást nyújthat, hiszen a képek egészen mást mutatnak mint amiket mesélnek. Pesti közkönyvtárban megvan, betekintésre.
Láthatjuk, hogy az erdeti 235 fotóból már csak alig 200 maradt. Érdekes módon a pesti holotudósok sem idézik Jákob Lili eredeti előszavát, ahogy elmeséli hogyan találta meg az albumot és hogy csempészte ki az amerikai őrök elől. Akit érdekel a holokutatás annak ez az album esetleg jó szórakozást nyújthat, hiszen a képek egészen mást mutatnak mint amiket mesélnek. Pesti közkönyvtárban megvan, betekintésre.