2010. március 13., szombat

MÁRCIUS 13 - HOLOBŰNÖZŐK MÚLTJÁBÓL


Kép: zsidók bálványa a Kreml falánál, 2010
HOLOBŰNÖZŐK FIGYELMÉBE
A gonosz nácik megfosztották a szegény szenvedő zsidókat kedvenc háziállataik társaságától. (SZŐRNYŰ KEGYETLENSÉG!) A gonosz német katona kettészakí­totta a csecsemőt az anyja szeme láttára (fizikai KÉPTE­LENSÉG). Henry Kissinger rokonaiból szappant főztek. (A szap­pan-mesét már a holocaust-mese „szállítói” sem fogad­ják el igaznak - Jehuda Bauer, aki zsidó és talán a leg­ismertebb élő holocaust-történész, azt állítja, hogy a tör­ténet nem igaz). A New York Times szerint 1,5 millió zsidó halt meg a majdaneki gázkamrákban. [A New York Times számára sajnálatos módon a történészek, még a zsidó történé­szek is, valamint a „hivatalos” Auschwitz Múzeum a Majdenekben kivégzett zsidók tényleges számát majd­nem 95%-kal lejjebb szállították.] Az auschwitzi emléktáblát, amely azt állította, hogy 4 millió zsidó halt meg Auschwitzban, 1989-ben szép csendben 1,5 millióra változtatták. (Mi történt a többi 2,5 millióval?) A gonosz nácik elektromos áramot vezettek a padlóba, hogy megöljék a zsidókat. (Teljesen nevetsé­ges.) A hitvány nácik egy atombombát használtak a zsidók elhamvasztására Auschwitzban. (Ne nevessenek: ez a tanúvallomás tényleg elhangzott a Nemzetközi Katonai Törvényszéken Nürnbergben, és felhasználták valósá­gos emberek felakasztásának igazolására olyan bűnö­kért, amelyeket azok sohasem követtek el.) Zsidó vér gejzírjei törtek fel a földből HÓNAPOKIG a gyilkosság után. (Ugyan-ugyan! - A vér nagyon gyor­san megalvad [besűrűsödik]; ez az oka annak is, hogy miért nem vérzünk el halálosan kis ütésektől.] Egy folyó vörössé vált zsidó vértől (szóról-szóra a St. Petersburg Times szerint). A hangadó média életben tartja egy zsidó sztoriját, aki túlélte a hatszoros elgázosítást –„esetleg a gyerme­kek szervezete jobban ellenáll a gáznak” – állítja a „túlélő”. (A tény az, hogy nem áll jobban ellen - keve­sebb gáz elég ahhoz, hogy megöljön egy gyermeket.) dben 1,5 millióra változtatták. (Mi történt a többi 2,5 millióval?) És hosszasan folytathatnám, de azt hiszem, értik a be­számolók képtelenségét. Mindazonáltal a fontos tény az, hogy ha Önök azt mondanák, hogy a fenti sztorik bármelyike nem igaz, vagy akár kérdéses, börtönbe ke­rülnének Németországban, Ausztriában, Franciaország­ban és számos más európai országban, és még holoca­ust-tagadók is lennének. Kizárólag ez okból állok a nyilvánosság elé és nyil­vánítom magam holocaust-tagadónak. Nem vagyok haj­landó elfogadni, hogy idegen kormányok kényszerítse­nek (köztük Izrael Állama, amely olyan törvényt hozott, amelyben jogot formál arra, hogy az úgynevezett holo­caust-tagadókat üldözze, bárhol élnek is azok, akár itt, az USA-ban is); nem fogadom el, hogy az alkotmányunk és a szólásszabadság joga átkozott legyen! Soha többé nem fogom feladni az intellektuális sér­tetlenségemet, és nem fogok meghódolni az olyan gyá­va akadémikusok/tudósok előtt, akik nem engedik meg tanítványainak, hogy minden forrást felhasználva tanul­mányozzák a holocaustot - jómagam is áldozata voltam e gyáva, hazug embereknek. Azt a történelmi szennyet kellett termelnem, amit ők kívántak, hogy megszerez­hessem a jói megérdemelt tudományos fokozataimat (az igazság az, hogy az ő gyávaságuk dönt mindenről). Semmi okunk sincs arra, hogy valaha is valamit várjunk tőlük, és minden okunk megvan arra, hogy eltávolítsuk őket az akadémiáról, mihelyt az igazság mindenütt is­mertté és elfogadottá válik. Holocaust-tagadónak vallom magamat, nem azért, mintha kétségbe vonnám, hogy a második világháború alatt a nácik kiközösítették és üldözték a zsidókat, ha­nem azért mert kötelességem támogatni azokat, akik beszélni akarnak Önöknek a fentiekről, akik meg akar­ják mutatni Önöknek azt a hatalmas mennyiségű anya­got, amely a kívülálló számára úgy szerepel, mintha evidencia lenne, de ellentmond önmagának, cáfolja ön­magát, és cáfolják a reális tények, a tudományos tények, a realitás! A holocaust-sztori, ahogy Önök ismerik, hamis, tor­zított, félremagyarázott, gyakran kitalált, és sokszor nem alapszik máson, mint fantasztikus hazugságokon. Holocaust-tagadó vagyok, mivel Izrael azt mondja, hogy nem lehetek. Holocaust-tagadó vagyok, mert Németország, Ausztria és Franciaország az emberek tízezreit börtö­nözte be pusztán azért, mert megkérdőjelezték a „hiva­talos” mese néhány szerfölött kérdéses vonatkozását. Holocaust-tagadó vagyok, mivel megismertem olyan kiváló embereket, mint Ernst Zündel, David Irving, Germar Rudolf, Siegfried Verbeke, Horst Mahler, Robert Faurisson és másokat, akik pusztán azért bűnösök, mert meg akarják ismertetni Önökkel azokat a tényeket, amelyeket a cionista média és a cinkos nyugati kormá­nyok nem hajlandók Önökkel megismertetni.
Holocaust-tagadó vagyok, pedig nem volna szabad annak lennem, legalábbis a „programozás" szerint, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve születésünk­től a halálunkig. Holocaust-tagadó vagyok, mert nem félek a következményétől- tudom, hogy jó harcot harcolok, és tudom, hogy a becsületes történelmi revizionizmus vé­gül győzni fog. Az igazság mindig diadalmaskodik! Holocaust-tagadó vagyok; Izrael és a cionizmus le­gyen átkozott! Curt Maynard, Politically Correct Apostate, Szittyakürt 2007. július