Henri Boulad:
az egyháznak alapjaiban kell megújulnia
Az egyiptomi misztikus és író személyes levelet írt Benedek pápának, amelyben az egyház drámai válságáról beszél, és világegyházi szintű egyetemes zsinat összehívását javasolja. „Az egyház a megfelelő pillanatban előre és nem hátrafelé tekintve tudja teljesíteni feladatát, hogy a világ világossága, a föld sója és kovász legyen" – írja Henri Boulad SJ a Szentatyához intézett személyes levelében, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra. Boulad az egyház drámai válságáról beszél: „Vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy egyházunk a szakadék szélén áll." Boulad egy sor jelenséget idéz, amelyek aggodalommal töltik el, például az, hogy a vallásgyakorlás Európában folyamatosan csökken. A szemináriumok és novíciátusok kiürülnek, a hivatások száma „szabadesésben" van, ezenkívül az egyház nyelvezete „túlhaladott, anakronisztikus, unalmas, önmagát ismétlő, moralizáló és egyáltalán nem időszerű" – fogalmaz Boulad. „Egyáltalán nem arról van szó, hogy az árral kellene sodródnunk és demagóggá kellene válnunk, mert az evangélium üzenetét a maga egész kihívóan megbotránkoztató voltában meg kell jelenítenünk. Sokkal fontosabb az új evangelizáció, amelyre II. János Pál hívott meg bennünket." Ehhez új nyelvre van szükség, amely megfelel a hitnek és érthetően fejezi ki magát a mai ember számára. Meg kell állapítanunk, hogy „hitünk túl racionális, elvont, dogmatikus és kevésbé a szívhez és a testhez szól" – írja Boulad, s ezért a teológiai és a katekézis mélyreható megújulását szorgalmazza. A jezsuita azt is kifogásolja, hogy az egyházi tanítóhivatal állásfoglalásai a házasság, fogamzásgátlás, abortusz, eutanázia, homoszexualitás, papi nőtlenség vagy az elvált és újraházasodott hívők esetében már senkit nem érintenek meg és csak „fáradt mosolyt vagy közömbösséget" váltanak ki az emberekből. Az erkölcsi és lelkipásztori problémák többet érdemelnek megkérdőjelezhetetlen tanítóhivatali nyilatkozatoknál. Lelkipásztori, szociológiai, pszichológiai, emberi megközelítési módokra lenne szükség, amelyek sokkal inkább az evangéliumnak megfelelő irányt követnek Ezért az egyháznak a teológiai és kateketikai reform mellett pasztorális és spirituális megújulásra is szüksége van. Az előbbihez a túlhaladott struktúrákat alapjaiban kell újra megfogalmazni, az utóbbihoz pedig új lelkiségre van szükség, hogy a „misztikát újra megélhessük és a szentségeket újra megérthessük, egzisztenciális értelmet adjunk nekik és bevonhassuk azokat életünkbe". Az egyház ma túl formális és formalista Boulad szerint: „Az az ember benyomása, hogy az intézmény megfojtja a karizmát és végső soron csak a külső stabilitás, a tiszteletreméltó felszín, a homlokzat számít." Az egyiptomi jezsuita attól is óv, hogy túl nagy világegyházi reményeket tápláljunk magunkban az egyház harmadik világban tapasztalható látszólagos életereje miatt. Ez csalóka, mert úgy véli: minden valószínűség szerint ezek a fiatal egyházak előbb-utóbb ugyanazokat a válságokat fogják átélni, mint az idősebb európai kereszténység. A jezsuita szerzetes nyomatékosan arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad visszatérni a II. Vatikáni Zsinat előtti időkhöz. „A zsinat megpróbált négy évszázados lemaradást behozni, mégis az az érzése az embernek, hogy az egyház az akkor felrántott ajtókat lassanként újra becsukja" – vélekedik. Boulad II. János Pál pápára is utal, aki mindig hangsúlyozta, hogy a zsinatnak nincs alternatívája. Boulad a levelet személyes levélként írta a pápának még 2007 júliusában, az azonban állítólag nem jutott el a pápához. 2009-ben Boulad elküldte a levelet egy kanadai barátjának, aki azt közzétette az interneten. Amikor Boulad erről értesült, úgy látta, az a tisztességes, hogy a kairói nunciatúrán keresztül hivatalos úton is elküldi a pápának levelét, ami 2009 szeptemberében megtörtént. Boulad elnézést kért a nyilvánosságra hozatal körülményei miatt. Henri Boulad 1931-ben született Alexandriában, Libanonban tanult teológiát, Franciaországban filozófiát, az Egyesült Államokban pedig pszichológiát. 1983 és 1995 között az egyiptomi karitász igazgatója volt, közben négy évig a Nemzetközi Karitász alelnöke. Jelenleg az ezerhatszáz diákot befogadó kairói jezsuita kollégiumot vezeti, ahol a diákok több mint fele muszlim. Számos könyvében irányítja a figyelmet a misztikára, amely az ő felfogásában szorosan összefügg a hátrányos helyzetűekért és a szükséget szenvedőkért való elkötelezettséggel. (Magyar Kurír)március 20.
JAVASLATUNK
Ki kell vonni Saul rabbit és az Ószövetséget a dogmák közül
és csak Jézus tanításait hirdetni!
