A ’Vologya Érdemrend’(MTI, 2002.09.17) - “Budapesten az Országgyűlés 196 igen szavazattal 143 ellenében, 2 tartózkodással módosította a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvényt, amellyel megalapította a “Nagy Imre Érdemrendet”. A határozat értelmében az Országgyűlés június 16-áról és október 23-áról évente méltóképpen megemlékezik a történelmi lobogók, köztük az ‘56 jelképévé vált lyukas lobogó jelenlétében.” Nos, az “emberarcú kommunizmus” előfutárának, Nagy Imrének múltjára már senkisem emlékszik? Arra, hogy 1945. november 15. és 1946. március 20. között Nagy, mint belügyminiszter, a palástoshóhér Tildy Zoltán és Nagy Ferenc féle bűnbanda tagja volt, akik a magyarság legjobbjait küldték a halálba? Tény, hogy az idén áprilisban választási csalásokkal Parlamentbe került “emberarcú kommunisták” az ‘56-os szabadságharc emlékével akarják magukat törvényesíteni a világ közvéleménye előtt mondván, hogy “a magyarságnak igenis kell a kommunizmus.”
Sztálin népirtó háborúja
Az alábbi adatokat és idézeteket a német történész és filozófus Joachim Hoffmann, Stalin’s War of Extermination c. könyvéből vettük, /195-196. old/: „Ismert tény, hogy Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Joffe, Krestinszkij, Radek és még számtalan más bolsevik vezér zsidó [‘kazár’-tj] származású. A Szmolnyijban 1918-ban összejött Központi Bizottság beceneve „Zsidó Központi Bizottság” volt. Így érthető, hogy a közvéleményben miért azonosítják a zsidóságot a bolsevizmussal, - írja Nicolas Werth, The Black Book of Communism c. könyvében. Robert Wilton, The Last Days of the Romanovs c. műve először 1920-ban jelent meg New Yorkban. Az 1918-19-es időszakban a Kommunista Párt vezetőségét nemzetiségek szerint sorolja fel:„17 orosz, 2 ukrán, 11 örmény, 35 lett, 15 német, 1 magyar, 10 grúz, 3 lengyel, 3 finn, 1 cseh, 1 karaim és 457 zsidó.” Kevésbé ismert a bolsevista terrort kirobbantó szervezetek (Cheka, GPU, NKVD) [1] magas arányú zsidó létszáma. Trockij, a hadügyi népbiztos (People’s Commissar for Military Affairs), aki maga vezette a Vörös Hadsereget, 1917. december elsején a Bizottság küldöttsége előtt kijelentette, hogy „nem egészen egy hónapon belül terrorunkat a legszélsőségesebb formában fogjuk alkalmazni, akárcsak a Nagy Francia Forradalom idején.” Grigorij Zinovjev, „a pártvezetőség egyik legfontosabb alakja,” 1918. szeptember 19-én azt írta a Sevenaja Kommuna című újságban, hogy „a mi szocialista terrorunk segítségével Szovjet-Oroszország 100 millió állampolgárából, 10 milliót el kell pusztítani.” „Trockij (Lev Bronstein) és Zinovjev (Hirsh Apfelbaum), és még sok más zsidó határozottan részt vett a cári család meggyilkolásában.” [2] Zinovjev a tarkólövést javasolta, amit Leninnek is elküldött táviratban, mellékelve azzal a kérvénnyel, hogy „a kivégzések Torckij és Lenin parancsára történjenek.” Lenin parancsát Jekaterinburgban a KP Végrehajtó Központi Bizottságának elnöke, Sverdlov fogalmazta meg. A gyilkossági kimutatást (rasstreleni bili), az Ural-i ’Körzeti Munkásság’, szovjet parasztok és katonák küldöttsége elnöke, Beloborodov (Vaisbart) írta alá. A kivégző osztagot a zsidó Jakov Jurovszkij vezette, aki állítólag sajátkezűleg ölte meg II. Miklós cárt, Alexandra Feodorovna hercegnőt, és Alexis herceget az Ipatjev-házban, 1918. július 17-én. [A családot a gyilkosság napjáig Ipatjev nagyiparos házában tartották fogva.-tj] A Rendkívüli Bizottság /Chrezvychajnaja Komissija/ Különszolgálati Osztaga (Squad for Special Duty) által készített kivégzettek névsorát Jurovszkij írta alá, július 18-án. A tíztagú kivégzőosztagból még legalább kettő zsidó volt: Izidor Edelstein és Viktor Grinfeld. A többi orosz illetve osztrák hadifogoly: A Fisher, E. Feketi, [talán Fekete?-tj] Nikulin, P. Medvedev, S Vaganov, V. Vergaesh, és L. Gorvat. [talán Horvát, mivel az orosz nyelvben nincs „H” betű -tj] A listán felsorolt gyilkosok között szerepel egy magyar is, NAGY IMRE, később az 1956-os felkelés alatt miniszterelnök, aki továbbra is szoros kapcsolatban állt a GPU-NKVD szovjet titkosrendőrséggel.” Eddig az idézetek és lábjegyzetek, dr. Joachim Hoffmann német történész, 2001-ben angol nyelven megjelent könyvéből. A kiadó Theses & Dissertations Press 2001. Cím: P.O.Box 64, Capshaw, Alabama 35742 USA. As első kiadás németül jelent meg 1999-ben, Münchenben, a németországi közcenzúra jóváhagyásával (!) A könyv az Internet ‘Amazon.com’ könyvterjesztőnél is kapható. (hazankert,2002/10) Kép: Nagy Imre feltételezhető képe a kivégzőosztagból
NAGY IMRE A CÁRGYILKOS
Még annyi megjegyzés, hogy az oroszok 1991-ben készitettek egy filmet Cárgyilkos címmel. Most láttam a Tv-ben. A kivégzősztag parancsnoka szólt, hogy "Hozzátok ide a magyart is." Aztán a magyar, akit Istvánnak neveztek, azt mondta állítólag, hogy õ nem lő gyerekekre. A parancsnok ebbe beleegyezett szó nélkül. Nos – ezzel szemben a valóság az hogy -, bolsevikéknál nem ilyenek voltak a szokások. A kivégzést a forradalmi bizottság rendelte el, Leninnel az élen. Itt kitüntetésnek számított ha valaki gyilkolhatott. Ha katonaságnál valaki megtagadta a parancsot statárium alatt, akkor őt lőtték főbe. Mentegetni akarták Nagy-Grósz Imrét a filmesek. (1hozzászólás)
Megjegyzésünk: Leninnek külön kötetban adták ki a levelezéseit, bizalmas följegyzéseit, még a szovjet korszakban, magyar fordításban is. Ebben hemzsegnek a különféle kivégzési módok, amit a nagy Lenin- elvtárs javasolt munkatársainak. Lenin legjobb tanítványa Sztálin lett. Sztálin legjobb tanítványa Rákosi és Nagy Imre volt. Hogy az oroszoknál mennyi volt a parancsmegtagadó pl. a háború alatt? Minimális. Nem jellemző. Ilyen eszükbe sem jutott. Ne felejtsük el, hogy a SZU-ban a háború előtti „békés” viszonyok semmivel sem különböztek a háború alatti viszonyoknál. Lenin óta, 1918 óta hadigazdálkodás volt Szovjet-Oroszországban majd a SZU-ban. Ezek a katonai viszonyok csak Brezsnyev alatt (1964-1982) mérséklődtek.
Megjegyzésünk: Leninnek külön kötetban adták ki a levelezéseit, bizalmas följegyzéseit, még a szovjet korszakban, magyar fordításban is. Ebben hemzsegnek a különféle kivégzési módok, amit a nagy Lenin- elvtárs javasolt munkatársainak. Lenin legjobb tanítványa Sztálin lett. Sztálin legjobb tanítványa Rákosi és Nagy Imre volt. Hogy az oroszoknál mennyi volt a parancsmegtagadó pl. a háború alatt? Minimális. Nem jellemző. Ilyen eszükbe sem jutott. Ne felejtsük el, hogy a SZU-ban a háború előtti „békés” viszonyok semmivel sem különböztek a háború alatti viszonyoknál. Lenin óta, 1918 óta hadigazdálkodás volt Szovjet-Oroszországban majd a SZU-ban. Ezek a katonai viszonyok csak Brezsnyev alatt (1964-1982) mérséklődtek.
