JÚNIUS 6 - TÖRTÉNELMI LECKE

TÖRZSASZTAL TÖRZSFŐKKEL

A Duna-tv jellegzetes műsorában ma bicskanyitogató kijelentést tett az egyik tudós úr. De előbb egy jobb hír. A műsor állandó vendége Romsics Ignác, a kivetkőzött marxista történész, akinek véleményével sosem érthetünk egyet. Ma viszont igazat mondott és ezt ki kell emelni, mert a téma nagyon fontos. A hazai értelmiségre általában a kóros történelmi ismerethiány a jellemző és minden hazugságot elhisznek, amit a marxista hazudozók állítanak. Ezeknek meg sem forul fejükben az, hogy most igazat vagy hazugságot hallottak a tudósok szájából. Ma is országunk sanyarú helyzetéről vitáztak, de Romsics – nagyon helyesen – megállapította, hogy most Magyarország egyáltalán nincs olyan súlyos helyzetben, mint ahogy azt egyesek beállítják, hiszen amikor a Horthy-korszak működését kezdte, akkor Magyarország sokkal rosszabb helyzetben volt mint ami most van nálunk. Ez teljességgel igaz. A trianoni csonkolás után, amikor nemcsak nyersanyagaink szüntek meg, nemcsak a vasútvonalainkat vágták el, hanem még Erdélyből is tömegével menekültek hozzánk a magyarok, akik vasuti vagonokban laktak, mivel lakások nem voltak számukra. S lássunk csodát! Öt, azaz öt év alatt Horthy és kormánya helyre hozta az országot. Ezek a gazemberek meg 20 év alatt csődbe vittek bennünket és eladósítottak. Persze úgy, hogy felelős az nincs. Abban is nagy különbség van a mostani rendszer és a Horthy-rendszer között, hogy akkor volt felelősség és tiszti becsület, ma ez sincs. Ráadásul Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel beindították a hatalmas iskolahálózatot, egyetemeket építettek és megszüntették az addig létező analfabétizmust is. Gondoljuk csak el milyen rohamos fejlődés volt akkor. 1927-re megszületett az erős pengő. 1929-ben Szegeden megépült a Fogadalmi- templom és a 30-as évek elejére az ottani szabadtéri színház is elindult. Lehetetlen fölsorolni az akkori vívmányokat, amelyek valóban gyökeresek voltak. Miközben az akkori Népszövetség és a nyugati államok bojkottálták Magyarország megsegítését. De Horthyék erre is azonnal megtalálták a gyógymódot, az olaszokban és a németekben segítségre találtak. Egy szó mint száz. Akkor kevesebb szöveg volt és sokkal több tett. Most minden fordítva van. Most egy „nemzeti” párt arról szövegel, hogy miért nem távolítják el a szovjet emlékművet, ahelyett hogy fognák magukat lerombolnák a szemetet. Ugyanígy állnak a Károlyi-szoborhoz is és minden máshoz. Mindig azt mesélik, hogy miért nem csinálnak valamit. Aztán a műsorban megszólalt az MTA volt elnöke is, Vizi E. Szilveszter. Azt hozta fel bajnak, hogy a 700 ezres cigányságot az elmúlt húsz évben az állam „nem iskoláztatta” és ma már segédmunkásokra nincs szükség sehol sem (ami nem igaz!) és ez a munkanélküli tömeg nagy társadalmi feszültséget okoz. Hol élt eddig a tudós úr? Hát nem tudja, hogy a cigány nem járatja gyerekét iskolába, mert a bűnözés a mesterségük. Az nekik jobban megéri. Ezeknek minden 15 évenként új lakást épített az állam, mert ennyi idő kell nekik arra, hogy lepusztítsák. Nem tudja a tudós, hogy a cigányt kötéllel húzva sem lehet megváltoztatni. Ha ők valamit nem akarnak, akkor minek erőltetni? Az általános iskola ingyen volt mindig, mégsem járatták a gyerekeket. Viszont a gyekekből profi bűnözőket faragtak a szüleik. Hiába állítják őket bármilyen munkahelyre, csak a lógást, a csalást tudják nyújtani. A többségről van szó. Ezt ne tudná a tudós úr? Ki kéne végre mondani, a magyaroknak nem kötelessége a cigányokat eltartani. Pedig az állam sok évtizedig ezt tette velük és most a fejünkre nőttek. Élősködőket nem szabad eltartani. Akik évezredes törzsi viszonyaik között jól érzik magukat, azokat semmilyen erőlködéssel nem lehet, de nem is szabad megváltoztatni. A cigányok egy országban sem tudnak beilleszkedni az adott kultúrába, mindenütt a maguk életét élik. Cigányokat munkára és tanulásra rávenni (kényszeríteni) kb. annyi, mintha egy víz nélküli medencében azt mondanánk a halaknak, hogy ússzatok. Adj ingyen a cigánynak egy luxuslakást és nézd meg három hónap múlva, hogy mi lett a lakással. Éljenek boldogan, de ne a mi rovásunkra.