Furfangos jegybank
Meglepő döntést hozott nemrég a magyar jegybank: a kereskedelmi bankok döntéskörébe utalta, hogy mennyit óhajtanak elhelyezni a jegybankban kötelező tartalékként. Egész széles skálán választhatnak kettő és öt százalék között. Többen azt várták, hogy a művileg előállított inflációs veszélyre hivatkozva, valamint a legutóbbi, úgynevezett szigorú közleményét is figyelembe véve a jegybank a kamatemelés mellett dönt. A kötelező tartalékok elhelyezése pótbiztosíték: legyen a bankoknak elegendő fedezetük arra, hogy a mindenkori betétesek pénzvisszahívási igényeit mindig biztonsággal ki tudják szolgálni. Alaphelyzetben erre a célra amúgy is tartanak a bankok más bankoknál pénzt, a pénztárban pedig készpénzt. A százalékban megszabott összeg arányban áll az illető bankban elhelyezett betétek összegével. Nos, most választhatnak kettő és öt százalék között – bármit. (…) Végül térjünk rá a jegybanki furfang kibontására. A bedőlt hitelesek ma az államtól várnak segítséget (lakáshitelesek, vállalkozók). Ehhez több pénzre volna az államnak szüksége, de az IMF-EU nem enged többet felvenni, mert megköveteli a deficitcél (3,8 százalék) betartását. A piac tele van pénzzel, ugyanis a bankok a visszafolyót sem hitelezik ki, annak legnagyobb részét elhelyezik a jegybankban, felhasználva a magas alapkamatot. Megnyílt a kötelező tartalékok kamatozó növelésének lehetősége is. Likvid pénzeiket nem hitelezik sem a vállalkozóknak, sem a lakosságnak, sem az államnak, hanem a jegybankba teszik, ahonnét jó kamatot húznak, és a tőke is abszolút biztonságban van. A jegybank viszont már nem finanszírozhatja az államot, mert az tilos, de az állam téríti a jegybank veszteségeit, hiszen az állam a tulajdonos. Előbb-utóbb elfogy az állam pénze, és csak az IMF-től kaphat. Az IMF – cserébe a felmentő hitelekért – feltételként ismét népnyúzást rendel el. Ebből lehet majd fedezni a jegybank veszteségeit. Gondoljuk csak el, mi lett volna, ha Simor a válság kitörésekor nem emelte volna az alapkamatot 11,5 százalékra, hanem hagyta volna változatlanul, és onnét kezdte volna el a csökkentést. Más jegybankok emelés helyett rendre csökkentettek. Meg lehetne most ezt a furfangot csinálni, ha a jegybanki alapkamat ma már csak 3-3,5 százalék lenne? Aligha. Az állam kelepcébe csalásához azonban elengedhetetlen volt a pánikszerű kamatemelés. (Boros Imre, MH, részlet)
EZEK TÉNYLEG HÜLYÉNEK NÉZNEK BENNÜNKET
Boros Imre (képen) jobban tette volna, ha arról számolt volna be, hogyan kerülhetett valaki a Pénzügyminisztériumba vagy a Nemzeti Bankba valaki a Kádár-korszakban? „A történeti levéltár 009/29 es számú okirata szerint Boros Imre "százados" a "D-8-as számú elvtárs", aki a Medgyessy Péter volt miniszterelnököt is foglalkoztató [2] III/II-es osztály fizetett, szigorúan titkos állományú tisztje volt. A III/II-es ügyosztály a kémelhárítás volt. Ezen belül Boros a 8. osztály főoperatív tisztje volt. Persze nem mindig, mert amikor nem a kémelhárításnak dolgozott, akkor a Magyar Nemzeti Bank külföldi üzletekkel foglalkozó Arbitrage osztályát vezette. Az Index birtokában lévő levéltári iratok szerint Boros munkaviszonyának kezdete 1965-ben kezdődött (ami nem szt-tiszti kinevezésének időpontja). Az derül ki, hogy a beszervezést 1989 márciusában véglegesítették. A banki fizetés mellé havonta 16 500 forint pótlékot kapott.” (Index, 2007, részlet)
Éppen Boros ne tudná azt, hogy a jehudák miket művelnek a bankokban és a minisztériumokban? Magyarországon csak egyetlen bankra, a Nemzeti Bankra lenne szükség. Semmi szükség a külföldi rablóbankokra és az MNB-t pedig nem tőzsdének és pénzmosodának kéne használni. OTP-re sincs szükség, ezek az MNB lakossági fiókjai lehetnének.
MOST JÖN A FŐCSALÁS
A héten a Fehér Kéményseprők vezetője beszélt a cionrádióban. Talán először és utoljára. Kapott kb. 3 percet. Ebben – többek között – elmondta, hogy ezek a rablóbankok NEM IS ADHATTAK VOLNA A LAKOSSÁGNAK DEVIZAKÖLCSÖKÖKET, mert ehhez semmi joguk nem volt. A gyengébb felfogásúaknak fölidézzük a Kádár-korszakot, amikor lakosságnak nem lehetett semmiféle devizaügylete. Ha esetleg valami külföldi örökség vagy valami más ilyen ügy volt, akkor az MNB székházában (ahol a szovjet emlékmű van előtte), igen szigorú és hosszú ügymenetet tartottak és a vége az lett, hogy az állam igencsak megsarcolta a külföldi dollárt vagy más pénzt. Most jön a főcsalás. A hazai bankok jog szerint a lakossági ügyfeleknek DEVIZA HITELT nem is adhattak volna. Valójában nem is adtak, csak annak nevezték el, mert ebben volt a zsidócsalás lényege. Mert mit csinált ez a rablóbanda közel tíz éven keresztül? A Ft hiteleknek igen magasra fölvitték az árát, hogy a rászorult magyarnak esze ágába se legyen Ft-ra hitelt kérni. Majd elkezdték reklámozni a devizahitelt, hogy ott milyen „kedvező” kamatok vannak. Ez volt az állami bűnözés lényege, mert a hitelezőket belekényszerítették, hogy devizában vegyék a hitelt. De ezzel még nincs vége a zsidó csalásnak. Erről persze most hallgatnak a bankok nagypofájú vezetői. Bemegyek egy bankba. Hitelt kérek. Ki a fenét érdekel az, hogy a bank az ő pénzét milyen külföldi pézből vette föl? Ők ezzel üzletelnek, ehhez az ügyfélnek semmi köze nincs. A csalás abban volt, hogy ők azt hazudták, hogy pl. svájci frankban veszi fel a hitelt. De ez hazugság volt, mert a pénztárban nem a valutát adták oda, hanem Ft-ban fizették ki. Közben ők a svájci legmagasabb árfolyamot vették figyelembe. De honnan tudja egy ügyfél, hogy bank milyen valutákkal üzletelt korábban? Ezt senki sem tudja. Ezek a rablóbankok csak a svájci árfolyamot számolták. Az már csak hab a tortán, hogy a hazai és svájci bankok most összejátszanak a magas árfolyammal, hogy a magyarokat tönkretegyék. Hiába mesélnek mást, ez van mögötte. Egy a lényeg. A HITELADÁST AZ ÁLLAM KEZÉBE KELL VISSZADNI. De ez csak nemzetállam és nem cionista rablóállam lehet. Kép: a bankszövetség elnöke
