TEGYÜK TISZTÁBA A MÚLTUNKAT
Ha a magyar történelem két legutolsó és nagy bukással végződő eseményét vizsgáljuk, az 1848-as és az 1956-os forradalmat, akkor rájöhetünk, hogy ezekből még nem vontuk le a megfelelő következtetéseket. Az 1848-as forradalom és szabadságharc meghatározó személyiségeinek más volt a véleménye, mint a hivatalos történelem tanítása. A politikus és legnagyobb magyar grófnak Széchenyi Istvánnak és a katonának és hadvezérnek, Görgey Artúrnak más volt az elképzelése 1848-49 kritikus napjaiban a magyar politikáról, mint Kossuth Lajosnak. Kossuth és szűkebb környezete sorozatos hibás sakkhúzásainak eredménye lett a nagy bukás, melyet Széchenyi és Görgey is megjósolt már az elején. Nekünk magyaroknak nagyon tetszenek a melldöngető szónokok még akkor is, ha azok a szakadék felé tántorognak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc tárgyalásánál is legfeljebb odáig jutottak el az irdogálók, hogy az AVH alakulatai Gerő Ernő parancsára belelőttek a tüntető tömegbe, amely aztán kirobbantotta a felkelést. Szinte senki sem tárgyalta azt a nagyon is logikus eseményt, hogy a SZU alakulatainak Ausztria elhagyása után Magyarországot is el kellett volna hagyniok 1956-ban az 1947-es párizsi békeszerzõdés szerint. Viszont a magyarországi zsidó vezetés és a partizánszövetség zsidajai nem akartak nyugdíjba mennei és a SZU is szívesen maradt, ha valaki marasztalta őket. A lényeg az lenne, hogy a sortüzek nem egy rakoncátlan és randalírozó tömegnek szóltak, hanem szándékos provokáció volt. Azzal a szándékkal, hogy az orosz tankok maradhassanak. A fegyeverek nagyon hamar szétosztásra kerültek pl. az ávó által szigorúan őrzött raktáraiból. Egy bolsevik zsidó banda provokálta ki az egész véres felkelést és a SZU behívását. A Varsói Szerződésből sem lehetett kilépni úgy, ahogy Nagy-Grósz Imre tette. Nem lehet úgy, hogy felébred valaki 01:30-kor és bejelenti a kilépést a paktumból. Ez még olaj volt a tűzre. A Kreml utasításait követte a felzsidó zabigyerek bolsevik, Nagy Imre. Marad tehát minden a régiben és folytatódik a nemzet hülyítése az Orbán-Olstein féle forradalom után is. (1hozzászólás)
Megjegyzésünk:
Mindkét nagy történelmi esemény (1848-1956) forradalom és azonnali szabadságharc volt, együtt a kettő. Egyiket sem provokálták ki, hanem a kialakult helyzet diktálta a bekövetkező eseményeket. Mindkét alkalommal sikerült a szabadságot kivívni, tehát győztes volt mindkét esemény, viszont mindkét szabadságharcot leverték. Méghozzá idegen, külföldi csapatok verték le mindkettőt! Történelmi tény, hogy az utókor Kossuthot és Petőfit igazolta. Ugyanis Széchenyi egyáltalán nem akart sem forradalmat, sem szabadságharcot, hanem egy hosszú, sok-sok éves gazdasági megerősödést, ami egy téves történelmi helyzetmegitélés volt akkor. Ugyanis Petőfinek és Kossuthnak az volt az utókor által is beigazolódott helyes fölismerése, hogy nem lehet tovább várni a Habsburg hatalommal való szembenállással, mert elérkezett ehhez a megfelelő helyzet is időpont. Kossuth és Petőfi hiába szónokolt volna, ha a nép nem együtt gondolkodott volna velük. Kossuthnak a katonákat azonnal megadták, pusztán az önvédelem miatt. Nem azért adtak Kossuthnak katonákat, mert Kossuth olyan szépen, ékesszólóan beszélt és ettől meghatódtak, hanem mindenki tudta, hogy a szerbek, horvátok azonnal délről támadtak és Erdélyben a románok azonnal megkezdték a magyarok gyilkolását. Széchenyi valójában önmagával is meghasonlott a szabadságharc leverése után, mert nem az ő elképzelései szerint alakultak a dolgok. Az bizonyos, hogy Kossuth és Görgey katonai elképzelései nem mindig estek egybe. A történelemben azonban nincs olyan hogy mi lett volna? Hasonló helyzet volt 1956-ban is. Akkor sem kellett senkinek sem bíztatni a magyarokat, hogy fogjatok fegyvert a népgyilkos rendszer ellen. Nem 1956 leverése és a megtorlás volt az igazi tragédia, hanem a 33 éves éves Kádár-korszak, amikor közel 7 millió abortuszt csináltak és eltaposták a nemzettudatot teljesen és egy elgyávult, önvédelemre képtelen csordanépet teremtettek meg, a mézesmadzag politikával. 1956-al kapcsolatban nem szabad összekeverni a törtélemi folyamatot a pillanatnyi eseményekkel. Ha nem lett volna a 12 éves Rákosi terror, akkor 56 októberében hiába nyitották volna meg a fegyverraktárakat, nem lett volna forradalom és fölkelés. Miért nem lázadtak fel a szabadság teljes elnyomása miatt 33 évig Kádár alatt? Azért, mert a tömegek száját befogták életszínvonallal, gyarapodással és különféle álságos kedvezményekkel. Most ugyanaz a helyzet. Most is a nép szája be van tömve, a szeme meg be van kötve, jó erősen. De, ha tele a hasuk, akkor nem érdekli őket a szabadság. A nagy különbség az előző történelmi korok és a mai kor között az, hogy Rákosi alatt minden magyar tudta, hogy a zsidókommunisták az ellenség és az oroszok a megszállók. Ma ezzel senki sem törődik és ez nem zavarja az embereket. A zsidópolitika lényege éppen ebben van és ezért fölényesek, magabiztosak és gátlástalanok. Ez az egész történet ami nálunk van, nem a magyar népről és a jogainkról szól, hanem a HAZAÁRULÓ, GYÁVA, MEGALKUVÓ, ELTUNYULT ÉS BUTA ÉRTELMISÉGRŐL. Akik nem ismerték fel a történelmi hivatástudatukat és kötelességeiket.
Kép: bűnbanda 1989
