A HÜLYÉK PÓDIUMOT KAPTAK
Azt már megszokhattuk, hogy a neten mindenféle félnótások és analfabéták „tudományos” értekezéseket tartanak. Igaz, hogy ezeknek a magyar helyesírás is nagy nehézséget okoz. Ezeknek igen hiányos a valós tudásuk, de annál nagyobb a magabiztosságuk. Igaz, hogy a tárgyalt témájukból igen keveset vagy inkább semmit sem olvastak, de a véleményük a megfellebbezhetetlen. Érdekes módon ezek az okosok a fizikai témáknál vagy más természettudományos témáknál nem szoktak igét hirdeti, annál jobban szeretnek a történelemi kérdéseknél kinyilatkoztatni. Még ezzel sem lenne baj, hiszen mindenkinek lehet egyéni véleménye a magyar történelemről, de az már elég nagy baj, ha ehhez a magabiztossághoz nincs meg a kellő olvasottság és tárgyi tudás, a széles látókör és hasonlók. Általában ezek a botcsinálta történészek nem folyamatában nézik a magyar történelmet, nem akarnak tudomást venni a összefüggésekről sem, hanem a kabátot varrják a gombhoz. Vagyis kitalálnak egy adott eseményről valami teljesen elhibázott, hajmeresztő elképzelést és azt úgy adják elő, mintha így történt volna a magyar történelem. Pedig a kiindulási pontjuk eleve hibás. Nézzük meg a legújabb agyrémet amit szintén a világhálón olvastunk. Azzal kezdik az áltudósok mondókájukat, hogy „ne magyarkodjunk”. Ne emlegessük a 65 éve betiltott és üldözött nemzeti jelképeinket, ezeket ne viseljük, ne mutogassuk, mert ezzel megsértjük a drága jó és kedves szomszédainkat, akik voltak szívesek századokon keresztül gyilkolni a magyarokat és Trianonban ajándékba kapták a szétdarabolt Magyarország kétharmadát. Tehát ezek is azt mondják, amit a zsidók és kommunisták, hogy ne beszéljünk Trianonról, ne beszéljünk nemzeti sérelmeinkről, ne tanítsuk valós történelmünket, amit a 65 éves marxista hazugságok után az iskolákban még mindig nem tettek meg, mert mindez – őszerintük - „nem vezet sehová” - állítják a szuszterek. De ezzel még nem érik be, ők tovább is mennek. Mivel az elmúlt ezer évünket nem folyamatában és összefüggéseiben látják, ezért azt a hazugságot hozzák elő, hogy 500 év óta nincs független Magyarország. Ami nem igaz. Azt már nem mondják ki, hogy miért is volt elnyomott és gyarmati sorban Magyarország 500 évig? Mert akkor a tényeket kéne fölsorolni. A szuszterek ehelyett nagyvonalúak, ők a részletekkel nem foglalkoznak, ők csak kinyilatkoztatnak. Ha megnézzük Szent István óta eltelt közel 500 évet Mátyás királyig, akkor az sem egy diadalmenet volt, hanem folyamatos és állandó szabadságharc, közben a tatárjárás is nagy érvágás volt számunkra. De ugyanez volt érvényes a második, következő 500 évre is. A suszterek persze ezt nem ismerik el és ők ezzel sem foglalkoznak. Olyan egyáltalán nem mellékes kérdések mellett is elmennek szó nélkül, hogy Mohácsnál egy meggyengült, szétzilált ország ütközött meg az ötszörös- tízszeres túlerővel. Ezek a nagy okosok hallgatnak arról, hogy akkor a török nyomulását Európában csak egydül a magyarok tudták megállítani, még ilyen gyenge állapotban is. A többi déli országot mind megszállva, kirabolva tartották a törökök az 1800-as évek közepéig. Ha a magyarok nem állítják meg a törököt, akkor azok a nyugatot is feldúlták volna, s lényegében a Habsburgokat is megvédtük, akik nem voltak hajlandók semmit sem segíteni nekünk, a török elleni küzdelemben. Közben a Habsburgok a nyakunkra ültek, de a magyar szabadságharc folyamatos volt mindig. Rákóczi zászlaja alá nem azért gyülekeztek százezrek (beleértve a tótok, ruszinok jó részét is), mert ő olyan szépen beszélt a Habsburg elnyomásról, hanem a magyarokat annyira megnyúzták, hogy ezt mindenki a bőrén érezte és azonnal csatlakoztak Rákóczi magyar seregéhez. Ne is folytassuk tovább, mert a hülyéket semmiről sem lehet meggyőzni. Ha nem lett volna az elmúlt ezer évben ennyi szabadságharcunk (még felsorolni is hosszú lenne), akkor ma nem lennének magyarok és Magyarország sem lenne. De, hála Istennek voltunk, vagyunk és leszünk. A jó négyszáz éves Habsburg elnyomás alatt születtek nagy eredmények. Ha a reformországgyűléseken a magyarok nem csináltak volna semmit, akkor valóban eltünt volna Magyarország és ma csak egy osztrák tartomány lennénk. De nem így történt. Ehelyett a magyar királyság, mégha Habsburg uralkodók alatt is voltunk, de működött és a korábbi értékeket átörökítették magyarságnak. Akik ezt tagadják vagy lekicsinylik, azok hazudnak. A Kiegyezés (1867), már milliószor megírtuk nem kivánságlista volt a magyarok részéről, hanem szükségszerű megoldás. Kényszer. Kikerülhetetlen kényszer volt. Akárcsak a 33 éves Kádár-rendszer. A kiegyezés szó akkor azt jelentette, hogy az osztrákok RÁKÉNYSZERÜLTEK a magyarokkal kiegyezni és egy sor döntő jelentőségű engedményt tenni, aminek kövekeztében Magyarország rohamosan fejlődött. Ugyanakkor a magyarok is RÁKÉNYSZERÜLTEK a kiegyezésre, hiszen a szabadságharcban kivérzett ország nem tehetett mást. A hadügy, a pénzügy és külügy volt csak közös kormányzás alatt, de minden másban független királyság voltunk és ez megindított egy nagy fejlődést. Az a független magyar ipar amiről annak idején Kossuth és Széchenyi írt és ábrándozott, akkor megvalósult. A két világháború között pedig a magyar iparnak olyan vívmányai voltak, amit ma sem tudunk felmutatni és utolérni. Pedig akkor közvetlenül Trianon után voltunk és a Nyugat akkor sem segített bennünket semmiben. Ami pedig a nemzetiségi politkát illeti 1848-ban és a Kiegyzés után, azt jobb ha nem emlegetik a mostani rablóországok, mert Magyarország olyasmiket adott nekik, amit ők soha nem adtak meg a magyaroknak, amikor ők a nagyhatalmaktól ajándékba saját országot kaptak. A magyarok ezért a földért mindig vérrel megküzdöttek, de a környező rablóállamoknak az ölükbe hullott minden. Ezeknek az ostoba szusztereknek üzenjük. A Szent István-i magyar királyság nem egy volt a sok közül Európában, hanem az elsők között voltunk és Európa egyik legrégebbi állama voltunk ezer éven át. Nézzük meg mióta vannak a környező államok? Ausztria (1918), Csehország (1918), Szlovákia (1993), Románia (1862), Jugoszlávia (1918). És akkor ezek után a suszterek előjönnek azzal, hogy még mi „békéljünk meg” a környező rablóállamokkal. Miközben Magyarország kezét, lábát levágták és még mi béküljünk meg és ne hozzuk szóba a nemzetgyilkosságot. Meg lehet nézni a mostani rablóállamokat! Nem volt elég az, hogy az I. világháború után magyar területeket kaptak ajándékba. Nem volt elég az, hogy a II. világháború után újra magyar területeket kaptak ajándékba. Hanem az eltelt 65 évben is a módszeres magyarüldözést csinálták. Most azokat az „apróságokat” ne is említsük, hogy közben háborús jóvátételeket fizettünk olyan mű-államoknak is, akik szintén Hilter-szövetségesei, csatlósai voltak. Amikor a magyar múltat emlegetjük, akkor azt nem visszasírjuk, hanem tanulságul és példának hozzuk fel, mert a múlt helyes ismerete nélkül, nem lehet jővőt építeni. A suszterek pedig maradjanak a kaptafánál és ne üssék bele az orrukat történelmi kérdésekbe.
