MORVAI RÁVILÁGÍT
A CIONÁVÓS JOGRENDSZER
TARTHATATLANSÁGÁRA
Morvai Krisztina levele
a Legfelsőbb Bíróság elnökének
és a legfőbb ügyésznek
Az európai emberi jogi normákból – s egyébként a józan észből is – következően mindenkinek joga van arra, hogy egy büntetőeljárásban az ellene felhozott bizonyítékokat megismerje, s azokra reagáljon. A Hunnia csoport ügyben jelenleg fogvatartott Budaházy, Szász és Somogyi terheltek – a vonatkozó emberi jogi normák súlyos megsértésével – tudomásom szerint el vannak zárva ettől a lehetőségtől, s ezzel komolyan sérül a védekezéshez, s általában a tisztességes eljáráshoz való joguk. (..) Budaházy Györggyel szemben közéleti, ellenzéki tevékenységével összefüggésben számos büntetőeljárás volt és van folyamatban. Idetartozik például azon esemény büntetőjogi elbírálása, amikor 2002-ben a csalásgyanús választás szavazatainak újraszámlálását követelte az Erzsébet hídon, valamint az ún. szovjet emlékműről az önkényuralmi jelkép eltávolítása, továbbá az EU-csatlakozási népszavazáson a nem szavazat melletti kampány plakát-anyagai, továbbá a 2006-os tömeges rendőri brutalitások és durva állami jogsértések idején írott elemzéseinek, nyílt leveleinek nyilvánosságra hozatala. Az utóbbi ügyben Budaházyval szemben állam elleni bűncselekmény előkészülete miatt indult büntetőeljárás. Első fokon korszerű és a nemzetközi emberi jogi normákat szem előtt tartó jogértelmezéssel felmentő ítélet született. Másodfokon ezt az ítéletet az a Tóth Éva bírónő helyezte hatályon kívül, aki a pártállami időkben a Legfelsőbb Bíróságon köztudottan a pártutasítások leghűségesebb végrehajtója volt Czili Gyula elvtárs, az akkori büntető ügyszakos elnök jobbkezeként, Legfelsőbb Bírósági tanácsvezető bíróként. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem Czili Gyula, sem Tóth Éva nem követtek el semmi jogelleneset azzal, hogy a pártközpont irányítását közvetítették az igazságszolgáltatás felé, hiszen azokban az időkben az alkotmány, a jogszabályok, s az állam és jogelmélet egyaránt a hatalom egységének elvét vallotta, a hatalom megosztást, illetve a bírói függetlenséget elutasítandó, burzsoá elveknek tekintették. A dolgozó nép nevében fellépő MSZMP kifejezett jogszabályi felhatalmazással irányította a bíráskodást. Természetesen attól, hogy valaki abban az időben legfelsőbb bírósági tanácselnök volt, mint Dr. Tóth Éva, esetleg ma is képes lehet a bíráskodásra, mondjuk betörési vagy autólopási ügyekben. De az, hogy húsz évvel a rendszerváltás után olyan bíró foglaljon állást a demokrácia és az emberi jogok alapkérdéseit felvető Budaházy ügyben, aki a kommunizmus alatt teljes mértékben azonosult a pártirányítás gyakorlatával, az elfogadhatatlan és durván sérti az Európai Unió normáit, a tisztességes eljárás elvét, s az érintett vádlott (terhelt), esetünkben Budaházy György jogait. Kérdésem: foglalkozott-e az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azzal a fontos kérdéssel, hogy a pártállami rendszer vezető bírái eljárhatnak-e napjainkban olyan büntetőeljárásokban, amelyek a demokrácia, a szólásszabadság, a véleményszabadság – azaz az egykor általuk következetesen tagadott és üldözött értékek – értelmezéséről szól? Hogyan lehetséges, hogy vezető ellenzéki személlyel szemben, mint Budaházy György, egykori kommunista főbíró ítélkezik? Lehetséges-e ezen a képtelen helyzeten változtatni? Ugyanebben a büntetőügyben (a Budaházy György által megfogalmazott elemzések, a 2006. évi Gyurcsány-féle terror idején a diktatórikus kormánnyal szembeni fellépés szükségességéről szóló írások miatti büntetőeljárás) a megismételt eljárásban „meglepetésre” bűnösséget megállapító ítélet született. Mivel Dr. Tóth Éva egykori kommunista főbíró nem tartotta helyesnek, hogy napjainkban Magyarországon a hazugságait nyíltan elismerő, az állampolgárok szemét kilövető Gyurcsány kormány mielőbbi eltávolítását büntetlenül lehessen sürgetni, Budaházy Györgyöt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték írásai nyilvánosságra hozatala miatt. Jelenleg ez az ügy másodfokon van a Fővárosi Ítélőtábla előtt. Itt következett az újabb olyan döbbenetes jogsértés, amellyel álláspontom szerint az Európai Parlamentnek feltétlenül foglalkoznia kell. Az ügyben eljáró tanácsvezető bíró, Máziné Dr. Szepesi Erzsébet, párhuzamosan azzal, hogy ebben az állam elleni ügyben érdemi döntést fog hozni, szerepet kapott Budaházy György másik büntetőeljárásában, mégpedig abban, amellyel összefüggésben közel másfél éve fogva tartják (terrorcselekmény gyanúja). Az európai emberi jogi normákkal tisztában lévő, vagy akár némi egészséges jogérzékkel rendelkező személy számára megdöbbentő módon Máziné Szepesi Erzsébet hozott döntést Budaházy előzetes letartóztatásának kérdésében. Hangsúlyozom: nem abban az ügyben, amit ő tárgyal, hanem egy másik büntetőeljárás kapcsán, az ugyanezen terhelt (Budaházy) ellen folyamatban lévő másik büntetőügyben eljáró, azt tárgyaló bíró (Máziné) hosszabbította meg Budaházy előzetes letartóztatását. Talán nem is kell különösebben ecsetelnem, hogy egy ilyen abszurd helyzet miért nem fogadható el, még akkor sem, ha a sztálinista hagyatékot magán viselő magyar büntetőeljárási jog formális szabályai esetleg nem is zárják ki ezt a képtelen lehetőséget. Az Önök álláspontja szerint elfogadható-e egy EU-tagállamban 2010-ben, hogy 30-40 álarcos kommandós az éjszaka közepén egyedül otthonlévő asszonyokra ráront, s 12 órán át hatósági tanú és jegyzőkönyv nélkül végez „házkutatást”? Egyetértenek-e azzal, hogy ilyen körülmények között bármilyen koholt bizonyíték becsempészésére éppúgy lehetőség van, mint ahogy az a sztálinista eljárások idején történt, s éppen ezért az ilyen jogsértő körülmények között végzett házkutatások során lefoglalt tárgyak a büntetőeljárásban bizonyítékként nem használhatók fel? (Dr. Morvai Krisztina EP-képviselő, részlet a levélből) Kép: Orbán terrorlegényei
