NAGY IMRE 1956 ELÁRULÓJA VOLT
"Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
Nagy Imre 1956. október 23-án a pártján álló és helyezkedő, hatalmukat átmenteni akaró sztálnista zsidóknak köszönhette, hogy előre tolták. Gondolván azt, hogy majd ő elviszi a balhét. Nagy Imre – így utólag elmondhatjuk – sikerrel végrehajtotta a feladatát. Október 23-tól 28-ig ávósaival gyilkolta a pesti népet, de vidéken is ugyanezt tették az ávósai. Nagy Imre volt a felelős azért, hogy miniszterelnökként nem a szabadságharc oldalára állt, hanem végig a szovjeteket és a hazai zsidókommunistáit támogatta. Ezért volt az, hogy közel a 300 ezres hadsereg a laktanyákban maradt és megtiltották nekik, hogy a szovjetek vagy az ávósok ellen harcoljanak. A politikai tisztek parancsára a lövegekből kiszedték az ütőszeget, hogy azok használhatatlanok legyenek. Katonai szakértők egyértelműen állítják, ha már október 23-án nem hívták volna be az oroszokat (amelyért Nagy Imre is felelős!) és a hadsereget azonnal fegyverbe szólították volna, akkor az ittlévő orosz csapatokat azonnal kivonulásra lehetett volna kényszeríteni. Az október 31-e után történt szovjet kivonulás, csak egy időhúzás és taktikai lépés volt az oroszok részéről. Lényegében csak BP-ről vonultak ki, de a határt nem hagyták el. Ha Nagy Imre az első két nap leszerelte volna ávósait, akkor sem lett volna ennyi véráldozat. A hatalmas magyar veszteségek és ártatlan áldozatok kizárólag Nagy Imre szovjetbérenc magatartásának voltak köszönhetők. Még november 4-én is hazudott! Neki semmiféle csapatai nem voltak! Patkány módjára a jugoszláv követségre menekült, a többi zsidókommunista társaival és családjaikkal együtt. Magyargyilkos hazaárulónak nem lehet emlékműve Magyarországon. Nagy Imre a szovjetbérenc nem a magyar forradalom hőse, hanem aljas elárulója. Maléterrel, Király Bélával és a többi moszkovita zsidógyilkossal együtt.
SZINTE MINDEN
NAGYVÁROSBAN
VOLT ÁVÓS SORTŰZ
Úgy tünik, hogy az 1956. november 4-i szovjet agresszióra való visszaemlékezés kapcsán a hivatalos magyarországi politika álláspopntja ez: Borítsunk fátylat a múltra és adjunk kitüntetéseket a volt gyilkosoknak és emeljük a nyugdíjukat a duplájára és nyilvánítsuk elévültnek a hazaárulásukat és népellenes büncselekményüket. A történteket pedig hallgassuk agyon a média minden csatornáján. A mosonmagyaróvári sortüzes mészárlás után Dudás századost a laktanyaparancsnokot egy teherautó platóján ponyvával letakarva szöktették ki a laktanyából. A forradalom leverése után Kádár előléptette Dudást alezredessé az érdemeinek az elismerése mellett és lehelyezte Kiskunhalasra, hogy ne legyen szem előtt a mosonmagyaróvári lakosoknak. Az továbbra is rejtély, hogy a laktanya magyar őrsége dumdum (roncsoló) golyóval kaszabolta a fegyvertelen néptömeget és kézigránátot dobáltak közéjük. A megkérdezett géppuskás lövész az egyik interjúban ezt nyilatkozta: "Hát milyen katona az, amelyik nem teljesiti a parancsot?" A kommunista agymosó gépezet tudta, hogyan kell kiválogatni a legbutább és legprimitívebb egyedeket bizonyos feladatokra. 1967. szeptember 12-én három fekete volga húzott Hercegszántó felé a jugoszláv határra helyszínelni. A jugó határőrség elkapott egy menekülőt a jugoszláv-osztrák határon, akit aztán visszaadtak a magyar határőrségnek. Hercegszántó a kiskunhalasi körzethez tartozott és ők voltak a sértett fél, mert a szökevény az ő körzetükben lépte át a magyar-jugoszláv határt. A szokásos helyszínelési cirkusz és kihallgatás után elláttak egy jótanáccsal: Figyeljen ide! Ha még egyszer elkapjuk, akkor nem éli túl. A gengszterváltás után bemutattak valami filmet a mosonmagyaróvári sortüzről. Megkérdezték az akkor már nyugdíjas Dudást, aki természetesen letagadott mindent. A képsorokban felismertem az egykori és Hercegszántón helyszínelő főtisztek egyikét, Dudás alezredest. (1hozzászólás)
Kép: Nagy Imre kommunista kormánya, balra a mindig részeg Dobi István, jobbra a második a véreskezű református hóhér, Tildy Zoltán
Kép fent: emlékmű Jutadomb magyar hőseinek, akik egy-két légvédelmi ágyúval orosz tankok tucatjait lőtték ki november 4-e után, Pest határában
