A LEGFONTOSABBAKAT NEM TUDJUK
Ma este újra szerepelt a tévében Steven Hawking (képen a súlytalanságot kipróbálta egy repülőgépben), a világhírű angol tudós. A műsor lényegében azon kesergett, hogy a tudós immár harminc éve sem tud magyarázatot adni arra, hogy miért a leggyengébb erő a gravitáció? (tömegvonzás). Magyarul, a fizikai testek egymást is vonzzák. Minél nagyobb tömegű egy test, annál nagyobb vonzást gyakorol egy másik kisebb testre. De mi ez az erő? Egyáltalán mi az, hogy erő? Az a hatás, hogy vonzza az egyik test a másikat, azt nevezzük erőnek. De miért nem fogható meg ez az erő? Miért nem látható ez az erő? Miért nem mérhető műszerrel ez az erő? Erre senki sem tud választ adni. Pl. itt a Földön egy átlagember testét kb. 80 kg erő súllyal vonzza a Föld közepe felé ez a titokzatos erő. Ha nem lenne gravitáció, akkor nem éreznénk a súlyunkat és a levegőben össze-vissza röpködnénk, nem tudnánk irányítani magunkat sem. Ha a Holdon lenne ez a példában szereplő ember, ott a súlya csak kb. 15 kg lenne. Ezért volt az, hogy a Holdon az űrhajósok a nehéz ruhájukban csak ugrálgattak, mint a verebek. Most azon ne fantáziáljunk, hogy egy Nap tömegű testen mennyi lenne az ember súlya. Lényeg az, hogy nem tudják a tudósok sem, hogy mitől van ez a tömegvonzás? A műsorban egy tudósnő egy apró mágnessel fölkapott a földről egy fém gémkapcsot. Tehát a pici mágneses vonzás is erősebb, mint a gravitáció. A tudósok elkezdték aprítani az anyagot minél kisebbre. Amikor az atomokon (ezt még le tudják fényképezni) is túl darabolták az anyagot, akkor már olyan kicsi részecskék jöttek elő amit még műszerrel sem lehet látni, mert ez a pici anyagrész csak egy sugárzás, rezgés. Itt aztán megállt a tudósok tudománya, mert a „semminek” érzékelhető anyag olyan erős vonzásban áll a másik részecskével, hogy ahhoz atombomba nagyságú erő kell, hogy szétválasszák egyik sugárzó részecskét a másiktól. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen kisérletekhez (CERN, Svájcban) iszonyú nagy összegek kellenek. Magyarul, az anyag, az ismeretlen anyag nem adja meg magát az embernek. A baj az, hogy a fizikusok még csak-csak bevallják, hogy nem tudnak semmit. Az élőlénykutató biológusok még ennyit sem tudnak, mint a fizikusok. Egyszerűen nem tudják megmagyarázni mi az Élet? Pontosabban egy anyag mettől számít életnek és mettől nem? Ha a tengerben mélyén, hatezer méter mélyen mozog, csak egy mikrószkóppal látható egysejtű, már az is életnek számít. A fizikusok olyan „egyszerű” kérdésre sem tudnak választ adni, hogy az atommag körül miért keringenek az elektronok? Mi készteti őket erre? Most csupán arra akarunk kilukadni, hogyha az anyagot semmi tudás nem vezérli, semmi szellemi program nem vezérli, akkor önmagától miért csinál az anyag ilyen bonyolult mozgásokat? Pusztán anyagi, fizikai kölcsönhatással ez nem magyarázható meg. Tehát nem kell messzire menni a világmindenség Teremtőjét kutatni, még azt sem tudjuk és értjük, ami az orrunk előtt van. Kép: az anyag szerkezete a molekulától a rezgésekig
ISTEN ÉS TEREMTMÉNYEI
Amióta az ember gondolkodó lénnyé változott, azóta van elképzelése Istenről. Ennek eredménye napjainkban, hogy több mint 3500 vallást és szektát tartanak nyilván, melyek mindegyike meggyőződve állítja, hogy csak az övé az igazi. És mindegyik téved. Az antik görögök jutottak el az Isten-ismerethez legközelebb, mert a sokisten oltáruk között volt egy üres oltár is, ezzel a felirattal: „Az ismeretlen Istennek.” Ugyanis tudták, hogy a sok mellékisten, mint pl. a háború, a tenger, az alvilág és a szerelem istenei nem létező lények, de van egy főisten, melyet nem ismer az ember. Aztán jött Saul rabbi és benépesítette a világot az általa kitalált istennel. A vallásfilozófia három fő csoportba osztotta a jelenleg uralkodó irányzatokat. Ateisták (Isten-tagadók), teisták (személyes teremtő Istenben hisznek) és deisták (Istent elismerik, de tagadják a közvetlen beavatkozását). Az ateisták megjelentek már a görög filózofusok között is, de az istenhívők felfogása változáson ment keresztül. A teisták azt állítják, hogy az Isten teremtette a világot és törődik az ember minden percével és nagyon szereti a teremtményeit, akikkel egyedenként terve van mindenkivel. Ezt a nézetet vallja a judeokeresztény egyház. Arra a kérdésre, hogy miként gondoskodott az Isten az emberről, amikor pl. a fél Európát kiirtotta a pestis vagy természeti katasztrófák milliókat pusztítottak el, akkor megáll a teisták tudománya és azt válaszolják, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek." Sokkal közelebb áll az értelemhez a deisták teóriája, miszerint az Isten (Teremtő) megteremtette az Univerzumot a maga szigorú fizikai törvényszerűségeivel, melyek az óramű pontosságával működtetik a világot és az emberiség életét is, de külön nem avatkozik bele az Isten a világ menetébe, mert azt már előre programozta évmilliárdokra vagy örökké. A vizsgálódó ember látja, hogy milyen irdatlan nagy az Univerzum és milyen világot tár elénk a mikrobiológia. És ennek a végtelen világmindenségnek csak egy parányi darabkáját ismerte meg eddig, de sokan odáig merészkednek kijelentéseikkel, hogy ők ismerik ennek a világmindenségnek a teremtőjét, az Istent. Tehát nem ismerjük a teremtett élő és élettelen világot, de ismerjük a Teremtőt. Ez bizony logikai nyaktörő és a Sátán sugallata. Amikor a judeokeresztény egyház papjai és pápái elfogadják azt a sátáni ószövetségi hazugságot, hogy Mózesnak az Isten az ujjával írta a parancsolatokat a kőtáblákra, akkor eljött az ideje annak, hogy Róma a Vatikán népes siserehadával bemasírozzon a Pokol kapuján. Minden jel arra mutat, hogy a judeokeresztény egyházak képtelenek a megújúlásra. (1hozzászólás)
