CZAKÓ GÁBOR NE NÉZZE
HÜLYÉNEK A MAGYAROKAT
A Hír-TV, Civil Kasznó című legutóbbi adásában közel egy órát vitatkoztak a nagyfejűek....Kikről? Nem..........nem..... nem a magyarokról, a magyarok bajairól. Ezt eleve kár is föltételezni erről a belterjes társaságról. A cigánybűnözésről és a cigányokról volt szó, meglehetősen álszent, képmutató módon. Ezeknek a szemét a sokkal nagyobb zsidóbűnözés nem veri ki? Czakó Gábor, a jeles író és közéleti szereplő (képen) egy hatalmasat hazudott, amit innen is visszautasítunk. Azt hozta fel példaként, hogy ő a hatvanas években nevelő volt a Tököl-i fiatalkorúak börtönében. Ahol kétfajta társaságot őriztek, az akkori börtönőrök. Czakó szerint a társaság nagyobbik (kb.80 %-a) cigányokból került ki. Czakó szerint ez azért volt, mert a cigányok inkább kerültek börtönbe, mert ott rendszeres élelmezést, ruhát és gondoskodást kaptak. Ez persze egy hatalmas hazugság, mert a cigánybűnözőket, akár fiatal, akár idősebb soha nem érdekelte az, hogy milyen fajta büntetést fognak kapni az államtól. Czakó szerint a társaság másik része állami gondozottakból került ki, akik szerinte nem cigányok voltak és azoknak sanyarúbb volt eleve a sorsuk, hiszen állami gondozásban nőttek föl. Itt Czakó még nagyobbat hazudott. Most csak egy példa a boldog Kádár-i kommunista rendszerből. Komáromban volt egy úgynevezett „gyermekváros”, amely az ország akkori legnagyobb állami gondozott intézete volt. Közel 400 gyerek volt a lakója. Egy teljesen új, akkori visznyok között korszerű épületet kaptak, amely belülről egy szállodára vagy kollégiumra emlékeztetett. A meleg étel mellett, mindig kaptak friss gyümölcsöt és édességet, hetente vitték ki őket a városba moziba és nyáron a strandra. És akkor a többi gondoskodást még nem is említjük. Tehát, ha valaki sanyarú viszonyokat emleget velük kapcsolatban, az hazudik. Ezek a gyerekek sokkal több javat kaptak, mint egy akkori szegény magyar család, akikből bőven volt akkor is. De most jön a java, amiről Czakó hallgatott. A normális ember azt hihetné, hogy állami gondozásba azok a gyerekek kerültek, akik árvák voltak, nem voltak szüleik. Ilyenek nálunk csak a háború után közvetlenül és kisebb részben 56 után volt. De a Kádár-rendszer alatt ebben az intézetben a gyerekek 90 %-a cigány volt, akiknek a szülei mind éltek. Csak nem gondoskodtak róluk, az állam pedig a gyámhatóság után fölnevelte őket. A dolgozó magyarok pénzéből. Aztán ezek a cigánygyerekek 18 éves korukban kikerültek, kaptak némi készpénzt és munkahelyekre közvetítették ki őket. Ugyanis bent az intézetben az általános iskola mellett, szakmát is tanulhattak. Hogy aztán ezekből később hivatásos bűnőzők lettek? Arról nem az állam és a magyarok tehettek. Nemcsak ebben az intézetben, de más akkori állami intézetben is a lakók 80-90 %-a cigány volt, a fennmaradó rész pedig lumpen elemek gyerekeiből került ki. Ennyit a történelmi tényekről. Ugyanígy a cigányputrikat már a Kádár-rendszer fölszámolta. A cigányok vagy ingyen kaptak lakásokat vagy telkeket, vagy nagyon kedvezményes alapon, amit a magyarok nem kaphattak meg. Az akkori cigánylakásokat C-lakásoknak nevezték. Ezeket az akkori házsorokat és nyegyedeket, amelyeket az egész országban épített nekik a magyar állam, ők 1990-re teljesen lepusztították, lakhatatlanná tették. Aztóta újra kaptak új lakásokat és azokat is teljesen lepusztították. Pl. Csepelen toronyházakba költöztették őket, amelyeket egy-két hónap után szétromboltak, ahonnan a magyarok elmenekültek.
