CIGÁNYZENE SZÓLT AMIKOR
AZ ÁVÓSOK HALOMRA LŐTTÉK A MAGYAROKAT
TUDTA ÖN EZT? VAGY NEM JÓL TUDTA EDDIG?
A rádiókban, tévékben, lapokban még mindig a vérkommunista ávósok határozzák meg, hogy mit közölnek 56-ról és mit nem. A valódi és nagyon lényeges 56-os történéseket elhallgatják. Csak az akkori kommunista vezéreket helyezik a középpontba, de a leglényegesebb tényekről több mint ötven év után is hallgatnak. Ebből is látszik, hogy 1956 máig is égő seb a magyar nemzet testén. Amelynek lényege le van hazudva. Csak néhány nagyon fontos tény. Az október 23-i Nagy Imre beszéd körülményeit elhallgatják teljesen, amikor a moszkovita ávós-főnök Nagy Imrét a tömeg lehurrogta, mert ő haza akarta küldni a tömeget, de a nép cselekedni akart. Akkor este a kommunista lapot, a Szabad Népet máglyákban égették a téren, mert a téren kikapcsolták a villanyt az összes épületnél, az ávószsidó patkányok. Mellesleg Nagy Imre előzőleg lent nyaralt a Balaton-i villájában, úgy hozták föl Pestre, amikor már tüntettek a fiatalok. Erre a lépésre azért volt szükség, mert Rákosi Mátyás már a nyáron elmenekült a Szovjetunióba és helyettese, az akkori főtitkár Gerő Ernő pedig előző nap érkezett haza Jugoszláviából és úgy döntöttek, hogy az addig félreállított bábfigurát, a félzsidó Nagy Imrét teszik meg miniszter elnöknek. Akkor ezt a posztot egy másik zsidó, Hegedűs András töltötte be. Nagy Imrét szó szerint úgy lökdösték ki a kommunista zsidó barátai a parlament erkélyére, hogy csillapítsa le a tömeget, mert ő a hatalmas tömeg láttán és orkánszerű hangjára teljesen besza....t. Innen a térről a tömeg két részre szakadt. Az egyik részük a rádióhoz ment, mert a zsidóávós Gerő egy magyarellenes uszító beszédet mondott, este 8-kor a rádióban, amit már előzőleg délután magnóra fölvettek. Este 8-kor már nagy tömeg volt a rádió előtt, megerősített ávósokkal védték az épületet. A tömeg másik része este fél 10-kor már ledöntötte a Sztálin-szobrot, amelyet éjjel bevonszoltak a Blaha Lujza-tér közepére, de akkor már nagy harcok voltak a rádiónál és a környező utcákban.
HONNAN VOLT FEGYVERÜK A FELKELŐKNEK?
A rádió akkori elnöke Benke Valéria volt, egy sztalinista vérkommunista nő, aki semmit sem akart teljesíteni a tömegnek a rádió előtt. A tömeg a 16 pont beolvasását követelte (előtte a Műszaki Egyetemen fogalmazták meg a pontokat, az akkori kommunista egyetemi vezetőkkel az élen!). Szepesi György (vérkommunista!), a híres sportriporter is kiment a rádió erkélyére és szidta a népet! Azok megdobálták és kifütyülték. Akkor a nép egy a kapuban álló rádiós kocsival betörte a rádió kapuját és beözönlöttek. Az ÁVO előtte már lőtte a népet, mire a nép elvette azoknak a katonáknak a fegyvereit, akiket odaküldtek erősítésre. De sok katona már eleve úgy ment oda teherautókon, hogy a felkelők, a nép odalára álltak. Útközben letépdesték magukról a kommunista jelvényeket. Továbbá a rendőrségtől szedtek el sok fegyvert, ugyanis a rendőrök már a délutáni töntetésen sem voltak ott, arra kaptak parancsot, hagyják a népet békésen vonulni. A rendőrök többsége azonnal a felkelők oldalára állt és másnap a pesti főkapitány is. Miért állt a nép oldalára a pesti rendőrség vezetője, Kopácsi Sándor? No nem azért mert annyira szerette a magyar népet és annyira utálta volna az ávósokat. Nem! Csupán gyakorlati okok miatt állt a felkelők oldalára, mert akkor már a vak is látta, hogy 23-án éjjel megdőlt a sztalinista rendszer. Kopácsi jól érzékelte az erőviszonyokat, ami akkor a felkelők oldalán volt. A harmadik fegyverszerzési mód a fegyvergyárakból és laktanyákból került elő. Ezek helyeit ismerték a munkások. A fegyvergyárnál az ávós őrök előre elmenekültek
HONNAN VOLT FEGYVERÜK A FELKELŐKNEK?
A rádió akkori elnöke Benke Valéria volt, egy sztalinista vérkommunista nő, aki semmit sem akart teljesíteni a tömegnek a rádió előtt. A tömeg a 16 pont beolvasását követelte (előtte a Műszaki Egyetemen fogalmazták meg a pontokat, az akkori kommunista egyetemi vezetőkkel az élen!). Szepesi György (vérkommunista!), a híres sportriporter is kiment a rádió erkélyére és szidta a népet! Azok megdobálták és kifütyülték. Akkor a nép egy a kapuban álló rádiós kocsival betörte a rádió kapuját és beözönlöttek. Az ÁVO előtte már lőtte a népet, mire a nép elvette azoknak a katonáknak a fegyvereit, akiket odaküldtek erősítésre. De sok katona már eleve úgy ment oda teherautókon, hogy a felkelők, a nép odalára álltak. Útközben letépdesték magukról a kommunista jelvényeket. Továbbá a rendőrségtől szedtek el sok fegyvert, ugyanis a rendőrök már a délutáni töntetésen sem voltak ott, arra kaptak parancsot, hagyják a népet békésen vonulni. A rendőrök többsége azonnal a felkelők oldalára állt és másnap a pesti főkapitány is. Miért állt a nép oldalára a pesti rendőrség vezetője, Kopácsi Sándor? No nem azért mert annyira szerette a magyar népet és annyira utálta volna az ávósokat. Nem! Csupán gyakorlati okok miatt állt a felkelők oldalára, mert akkor már a vak is látta, hogy 23-án éjjel megdőlt a sztalinista rendszer. Kopácsi jól érzékelte az erőviszonyokat, ami akkor a felkelők oldalán volt. A harmadik fegyverszerzési mód a fegyvergyárakból és laktanyákból került elő. Ezek helyeit ismerték a munkások. A fegyvergyárnál az ávós őrök előre elmenekültek
A RÁDIÓ OSTROMA
„A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre. A Rádiót védő 260-280 ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét megtisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gépkocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett. Zólomy Lászlót - akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz - este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt. 21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj. A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja. N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe. A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták.” (sztkradio, részlet)
„A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre. A Rádiót védő 260-280 ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét megtisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gépkocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett. Zólomy Lászlót - akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz - este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt. 21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj. A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja. N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe. A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták.” (sztkradio, részlet)
TAKARODJATOK!
Október 24-én hajnalra foglalták el teljesen a rádiót és végig sugároztak addig. A hallgatók az egész országban végig hallották a lövéseket a rádióban és állandóan fölolvasták lemezről a népellenes uszításokat, hogy ellenforradalom van és fasiszta csürhék támadtak rá a „néphatalomra”. A rádió munkatársainak a java, élén az elnökkel már éjjel elmenekült a hátsó kapun, amit a felkelők nem ismertek. Akiket ott találtak, azokat nem lőtték szitává (milyen nagylelkűek voltak!), hanem csak annyit mondtak nekik, hogy „Takarodjatok!”.... Aztán elvágták a Lakihegyre menő kábelt és nem volt adás.
Október 24-én hajnalra foglalták el teljesen a rádiót és végig sugároztak addig. A hallgatók az egész országban végig hallották a lövéseket a rádióban és állandóan fölolvasták lemezről a népellenes uszításokat, hogy ellenforradalom van és fasiszta csürhék támadtak rá a „néphatalomra”. A rádió munkatársainak a java, élén az elnökkel már éjjel elmenekült a hátsó kapun, amit a felkelők nem ismertek. Akiket ott találtak, azokat nem lőtték szitává (milyen nagylelkűek voltak!), hanem csak annyit mondtak nekik, hogy „Takarodjatok!”.... Aztán elvágták a Lakihegyre menő kábelt és nem volt adás.
„Október 24-én reggel 9 óra tájt elhallgatott az utolsó ÁVH-s puska is. Az éjszaka folyamán felkelőkké vált ostromlók szobáról-szobára menve, fegyverezték le az elfogottakat. Azok fásultan, mindennel leszámolva várták halálukat. Azt hitték, hogy a „vérszomjas tömeg" a helyszínen koncolja fel őket. Csodálkoztak, mikor látták, mennyi katona, mennyi rend#r, mennyi munkás harcolt ellenük. De még jobban csodálkoztak azon, hogy nem történt bajuk. Nem hogy az életükhöz nem nyúltak, de még tettleg sem bántalmazták őket. Majd — miközben cigarettával kínálták meg foglyaikat — a felkelők kijelentették, nem őket teszik felelőssé a tegnapesti vérontásért. Tudják, hogy besorozott katonákkal van dolguk, kiket választás nélkül kényszerítettek be az ÁVH-ba. S végezetül felszólították őket, hogy aki akar, álljon közéjük, kap fegyvert s így teheti jóvá a tegnap estieket. Aki pedig ezt nem akarja, hazamehet. Bántódása nem lesz. A magyar tud a győzelem küszöbén nagylelkű lenni.38 Az ÁVH-tiszteknek sem történt — az ijedelmen kívül — bajuk. (Gosztonyi Péter: Az ÁVH és a forradalom)
Gosztonyi 1956-ban a Kilián laktanyában szolgált és sok személyes élménye volt azokból az időkből. Becsületére legyen mondva, hogy 1989.október 23-án emigrációból hazajött és újra ott a laktanya előtt, több ezres tömeg előtt mondott méltató beszédet, az 56-os hősökről, több más akkori szereplővel együtt.
A RÁDIÓ ÁTKÖLTÖZTETÉSE
Október 24-én reggelre teljesen elfoglalták a felkelők a rádiót, aztán elmentek onnan és más helyszínekre mentek harcolni, mert aznap reggel megjelentek az orosz tankok a környéken, mivel Nagy Imre behívta őket még 23-án éjjel, amikor a pártközpontban (Akadémia utcában) a kommunista vezetés így döntött. Közben az oroszok a rádióhoz értek és a tönkrement stúdióból az anyagokat átvitték a pártközpontba és onnan ment az adás aznap, 24-én. Ezek a részek máig feltáratlanok, pedig élnek még azok, akik ebben részt vettek vagy látták ezeket a dolgokat. Tehát az október 24-i egész napos rádióadás részletei máig ismeretlenek, feltáratlanok. Fiatal történészeknek ez jó feladat lenne. Úgy tünik, hogy 24-én egész nap még az Akadémia utcából ment az adás, de 25-én reggel átvitték a stúdió berendezéseket, magnókat és lemezeket a parlament épületébe és ott rendezték be az „ideiglenes” stúdiót. Ezt könnyen megtehették a szovjet tankok kiséretével, hiszen a pártközpont alig száz méterre van a parlamenttől. Akkor a pártközpont és a parlament teljesen orosz tankokkal volt körülvéve. Csak 28-án jelentek meg ott a felkelők magyar tankjai. A rádió egyik technikusa elmesélte a rádióban pár éve, hogy amikor átköltöztek a parlamentbe, akkor nem tudtak sok lemezt magukkal vinni a sietség miatt, hanem ami éppen a kezük ügyébe került. Ezért volt az, hogy a forradalom két hete alatt mindig ugyanaz a zene ment. Sokan Beethoven Egmont nyitányára emlékeznek, ez még szinte illett is a helyzethez. De most jön a legnagyobb aljasság. A magyarok szándékos legyilkolása. Ha valaki végigolvassa a rádió adásainak könyvben kiadott szövegét, abból kiderül, hogy a kommunista ávós rádiós szerkesztők, akik java zsidó volt, végig hazudtak a pontos helyzetről. Miközben 23-án éjjeltől folyamatos fegyveres harc volt az ÁVO ellen és 24-én reggeltől már az oroszok ellen is, aközben a cionrádió azt hazudta, hogy a felkelők letették a fegyvert, fasisztáknak nevezték a szabadságharcosokat és olyan közleményeket olvastak be, mintha a kommunista párt ura lenne a helyzetnek. Ez egy hatalmas megtévesztés volt, de a pesti nép szidta a rádiós zsidókat és látták, hogy a valóságos helyzet egészen más. Utcai plakátokon pedig Nagy Imrét „Nagy Imrovnak” nevezték, mert szovjet állampolgárságát megtartotta. KGB-s fedőneve pedig „Vologya” volt. Kivégzésekor is a Szovjetuniót és a kommunista pártot éltette.
ZENESZÓRA GYILKOLTÁK A MAGYAROKAT
25-én reggel, szovjet tankok kiséretében a pártközpontból a parlamentben rendezték be a stúdiót és egész reggel és délelőtt arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy „az ellenforradalmi bandákat fölszámolták”. Miközben a városban a legnagyobb harcok voltak a szovjet tankok és az ÁVÓ ellen. Hogy milyen sikeres volt Pongrátz Gergelyék harca a Corvin-közben azt az is bizonyítja, hogy 26-án és 27-én Nagy Imre ávós bandája állandóan küldöttségeket küldött hozzájuk, oda a moziba, hogy tegyék le a fegyvert. De Gergelyék nem voltak olyan hülyék, annyi véráldozat után, hogy az ávosok előtt tegyék le a fegyvert. De a belvárosba érő oroszok azt látták, hogy ezek a magyarok nem fasiszták, mert sok magyar oroszul közölte a kiskatonákkal és tisztekkel, hogy mi is valójában a helyzet. Az Astóriánál megtörtét ez a barátkozás és több orosz tankkal elindultak a magyarok ezrei a parlament elé, hogy teljesítsék a nép követelését, amit Nagy Imre megigért előzőleg. Mintegy 5 ezer ember volt a téren, ahol az oroszokkal teljesen jó viszonyban voltak. A cionrádió közben 10 órakor azt a hamis hírt adta le, hogy „megindult az élet Budapesten” és már megszüntek a harcok. Mivel az ÁVO a térre csábította az emberek, azt gondolták, hogy így könnyen végezhetnek velük. Aznap reggel a Kossuth-tér épületeinek a tetején már ott voltak az ávósok és csak a tűzparancsra vártak. Apró Antal és Nagy Imre, mint a katonai tanács tagjai kiadták a tűzparacsot 10 óra 30 perc körüli időben! Miközben a rádióban nyúlós hangú lemezeken a cigányzene szólt (pl. „ Repül a szán, búsul a lány, Fut a fakó, sír a Kató”), aközben sortűzzel lőtték a tetőkről a magyarokat. A tömeg a Földművelődésügyi minisztériumba szeretett volna bemenekülni, de az ottani ávósok előre bezárták a kapukat! A tömeg másik része a parlament árkádjai alatt keresett védelmet és a szovjet tankok mögött. Volt olyan szovjet tankos, akit úgy lőttek le, hogy nem tudott hirtelen a tankba bebújni, mivel nem számítottak támadásra, hiszen a magyar tömeg fegyveretelen volt. Mivel az oroszokat is lőtték a tetőkről, az oroszok nemcsak géppuskával, hanem löveggel is válaszoltak, így sok magyar meghalt, mert az oroszok és ávósok is lőtték őket. A mészárlás két ütemben, kis szünettel olyan délig tarthatott és fél egy felé még vérző, jajgató sebesültek hevertek mindenütt. Annál a háznál ahol most egy házasságkötő terem volt és étterem, annak az alagsorában az ÁVÓ már korábban mentőhelyiségeket rendezett be ágyakkal és kötszerekkel. Később aztán innen vittek több sebesültet távolabbi kórházba. Több teherautóval szállították el a hullákat olyan délután kettő és négy óra között, de ma sem tudni hol kaparták el őket? Melyik temetőkben? Erről is hallgatnak a történészek. Több száz halott volt és több ezer sebesült. És a cionrádió ott működött a parlamentben, az ablakokon keresztül látták a mészárlást, de egyetlen hírben sem mondták be, hogy mi történt! És a parlament kapujait sem nyitották ki a menekülőknek! 13 órakor bemondták többször is, hogy közvetíteni fogják Nagy Imre és Kádár János beszédét. Ezt 15.18 perckor leadták lemezről, de a rádióban semmilyen utalás nem történt a Kossuth-téri mészárlásról. Még ma sincs tisztességesen feldolgozva ez a téma, bár jelent meg erről néhány könyv. Kép: október 25-én
Gosztonyi 1956-ban a Kilián laktanyában szolgált és sok személyes élménye volt azokból az időkből. Becsületére legyen mondva, hogy 1989.október 23-án emigrációból hazajött és újra ott a laktanya előtt, több ezres tömeg előtt mondott méltató beszédet, az 56-os hősökről, több más akkori szereplővel együtt.
A RÁDIÓ ÁTKÖLTÖZTETÉSE
Október 24-én reggelre teljesen elfoglalták a felkelők a rádiót, aztán elmentek onnan és más helyszínekre mentek harcolni, mert aznap reggel megjelentek az orosz tankok a környéken, mivel Nagy Imre behívta őket még 23-án éjjel, amikor a pártközpontban (Akadémia utcában) a kommunista vezetés így döntött. Közben az oroszok a rádióhoz értek és a tönkrement stúdióból az anyagokat átvitték a pártközpontba és onnan ment az adás aznap, 24-én. Ezek a részek máig feltáratlanok, pedig élnek még azok, akik ebben részt vettek vagy látták ezeket a dolgokat. Tehát az október 24-i egész napos rádióadás részletei máig ismeretlenek, feltáratlanok. Fiatal történészeknek ez jó feladat lenne. Úgy tünik, hogy 24-én egész nap még az Akadémia utcából ment az adás, de 25-én reggel átvitték a stúdió berendezéseket, magnókat és lemezeket a parlament épületébe és ott rendezték be az „ideiglenes” stúdiót. Ezt könnyen megtehették a szovjet tankok kiséretével, hiszen a pártközpont alig száz méterre van a parlamenttől. Akkor a pártközpont és a parlament teljesen orosz tankokkal volt körülvéve. Csak 28-án jelentek meg ott a felkelők magyar tankjai. A rádió egyik technikusa elmesélte a rádióban pár éve, hogy amikor átköltöztek a parlamentbe, akkor nem tudtak sok lemezt magukkal vinni a sietség miatt, hanem ami éppen a kezük ügyébe került. Ezért volt az, hogy a forradalom két hete alatt mindig ugyanaz a zene ment. Sokan Beethoven Egmont nyitányára emlékeznek, ez még szinte illett is a helyzethez. De most jön a legnagyobb aljasság. A magyarok szándékos legyilkolása. Ha valaki végigolvassa a rádió adásainak könyvben kiadott szövegét, abból kiderül, hogy a kommunista ávós rádiós szerkesztők, akik java zsidó volt, végig hazudtak a pontos helyzetről. Miközben 23-án éjjeltől folyamatos fegyveres harc volt az ÁVO ellen és 24-én reggeltől már az oroszok ellen is, aközben a cionrádió azt hazudta, hogy a felkelők letették a fegyvert, fasisztáknak nevezték a szabadságharcosokat és olyan közleményeket olvastak be, mintha a kommunista párt ura lenne a helyzetnek. Ez egy hatalmas megtévesztés volt, de a pesti nép szidta a rádiós zsidókat és látták, hogy a valóságos helyzet egészen más. Utcai plakátokon pedig Nagy Imrét „Nagy Imrovnak” nevezték, mert szovjet állampolgárságát megtartotta. KGB-s fedőneve pedig „Vologya” volt. Kivégzésekor is a Szovjetuniót és a kommunista pártot éltette.
ZENESZÓRA GYILKOLTÁK A MAGYAROKAT
25-én reggel, szovjet tankok kiséretében a pártközpontból a parlamentben rendezték be a stúdiót és egész reggel és délelőtt arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy „az ellenforradalmi bandákat fölszámolták”. Miközben a városban a legnagyobb harcok voltak a szovjet tankok és az ÁVÓ ellen. Hogy milyen sikeres volt Pongrátz Gergelyék harca a Corvin-közben azt az is bizonyítja, hogy 26-án és 27-én Nagy Imre ávós bandája állandóan küldöttségeket küldött hozzájuk, oda a moziba, hogy tegyék le a fegyvert. De Gergelyék nem voltak olyan hülyék, annyi véráldozat után, hogy az ávosok előtt tegyék le a fegyvert. De a belvárosba érő oroszok azt látták, hogy ezek a magyarok nem fasiszták, mert sok magyar oroszul közölte a kiskatonákkal és tisztekkel, hogy mi is valójában a helyzet. Az Astóriánál megtörtét ez a barátkozás és több orosz tankkal elindultak a magyarok ezrei a parlament elé, hogy teljesítsék a nép követelését, amit Nagy Imre megigért előzőleg. Mintegy 5 ezer ember volt a téren, ahol az oroszokkal teljesen jó viszonyban voltak. A cionrádió közben 10 órakor azt a hamis hírt adta le, hogy „megindult az élet Budapesten” és már megszüntek a harcok. Mivel az ÁVO a térre csábította az emberek, azt gondolták, hogy így könnyen végezhetnek velük. Aznap reggel a Kossuth-tér épületeinek a tetején már ott voltak az ávósok és csak a tűzparancsra vártak. Apró Antal és Nagy Imre, mint a katonai tanács tagjai kiadták a tűzparacsot 10 óra 30 perc körüli időben! Miközben a rádióban nyúlós hangú lemezeken a cigányzene szólt (pl. „ Repül a szán, búsul a lány, Fut a fakó, sír a Kató”), aközben sortűzzel lőtték a tetőkről a magyarokat. A tömeg a Földművelődésügyi minisztériumba szeretett volna bemenekülni, de az ottani ávósok előre bezárták a kapukat! A tömeg másik része a parlament árkádjai alatt keresett védelmet és a szovjet tankok mögött. Volt olyan szovjet tankos, akit úgy lőttek le, hogy nem tudott hirtelen a tankba bebújni, mivel nem számítottak támadásra, hiszen a magyar tömeg fegyveretelen volt. Mivel az oroszokat is lőtték a tetőkről, az oroszok nemcsak géppuskával, hanem löveggel is válaszoltak, így sok magyar meghalt, mert az oroszok és ávósok is lőtték őket. A mészárlás két ütemben, kis szünettel olyan délig tarthatott és fél egy felé még vérző, jajgató sebesültek hevertek mindenütt. Annál a háznál ahol most egy házasságkötő terem volt és étterem, annak az alagsorában az ÁVÓ már korábban mentőhelyiségeket rendezett be ágyakkal és kötszerekkel. Később aztán innen vittek több sebesültet távolabbi kórházba. Több teherautóval szállították el a hullákat olyan délután kettő és négy óra között, de ma sem tudni hol kaparták el őket? Melyik temetőkben? Erről is hallgatnak a történészek. Több száz halott volt és több ezer sebesült. És a cionrádió ott működött a parlamentben, az ablakokon keresztül látták a mészárlást, de egyetlen hírben sem mondták be, hogy mi történt! És a parlament kapujait sem nyitották ki a menekülőknek! 13 órakor bemondták többször is, hogy közvetíteni fogják Nagy Imre és Kádár János beszédét. Ezt 15.18 perckor leadták lemezről, de a rádióban semmilyen utalás nem történt a Kossuth-téri mészárlásról. Még ma sincs tisztességesen feldolgozva ez a téma, bár jelent meg erről néhány könyv. Kép: október 25-én
Kép: az Astóriától a Kossuth Lajos utca felé mentek a parlament irányába, balra a mai MVSZ székház
Kép: a sortűz előtti percek
Kép: a szobor mögötti kerítés akkor a metró építkezéshez tartozott, ezek már a maradék hullák délután
Kép: a sortűz előtti percek
