FÉLGŐZZEL NEM LEHET HALADNI
Horthy Miklós kormányzó egész kormányzói tevékenységére a zsidóbarátság nyomta rá a bélyegét. Bizonyított tény, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek Roosewelt elnökhöz fordultak azzal a kéréssel, hogy ne engedjék Magyarországot kiugrani a háborúból, mert akkor veszélybe kerül a magyarországi zsidóság. Ez a dokumentum a londoni levéltárban található és Kubinyi Ferenc történész is írt róla. Hogy a zsidó szervezetek kérése mennyire befolyásolta az amerikai politikát Magyarország irányában, arról nincs feljegyzés. Horthy tehetetlensége nyilvánvaló, mert milyen ország az, ahol tábornokokat és a Kormányzó saját fiát is el lehet rabolni. Itt már a teljes fejetlenség uralkodott. Mi mindent csak félgőzzel csináltunk a történelemben. A nyugati hatalmak elött Magyarország értéke igen alacsony lehetett és könnyen a szovjeteknek ajándékozták. Horthy titkos küldötteivel pedig a nyugatiak egyszerűen nem álltak szóba, mert akkor már a mi sorsunkat megpecsételték. Erről könyvet írt az USA háború alatti nagykövete "A vonakodó csatlós" címmel. A koncon való marakodás tipikus példája volt Lengyelország sorsa a háború után. Az angolok a háború kitörése elött egy hónappal kölcsönös segítségnyujtási szerződést kötöttek a lengyelekkel, hogy legyen okuk a háborúba való belépésre, de ez a segítségnyujtás nem volt érvényes a háború utáni politikai osztozkodásnál. A hiénák és a sakálok marakodtak, míg a postarabló Sztalin vigyorgott fölöttük. Horthy a zsidók foglya volt és nem véletlen, hogy az emigrációban tőlük kapott segélyeket. A mai magyar történelemírásra is az a jellemző, hogy teljesen elhallgatják a zsidók szerepét az ország tönkretételében. (1hozzászólás)
Juhász Gyula néhai történész is kiadta könyvében azt az eredeti dokumentum szöveget (a 80-as években), amelyben az angol diplomácián keresztül üzentek a zsidók Horthynak még 1943-ban, hogy esze ágába ne legyen a németekkel bármiben is ellenkezni. Továbbá ezért volt az is, hogy a három zsidótörvényt meghozhatták a parlamentben – a zsidó felsőházi tagok megszavazásával - , mert sem Amerika, sem Anglia (a cionhatalmak központjai) ezeket nem ellenezték, mert tudták hogy ezek csak amolyan indulati levezetések, semmi komoly kihatásai nem lesznek a zsidókra nézve, olyan komoly formában, mint ahogy a németek tették, mert azok deportálták őket, de azt is csak a háborús frontok miatt tették. Hitler, az úriember és nemes lovag, már 1938-ban felajánlotta a németországi zsidóknak, hogy költözzenek át Madagaszkárra, de ezt az ötletet a többi országok nem támogatták. Amit Juhász Gyula kiadott könyvében azt az iskolai oktatásban és a népszerűsítő műsorokban úgy elhallgatták, hogy még ma sem közismert az emberek előtt, ez a fontos tény. Ennél fontosabb az, hogy a nagy cionhatalmak (Anglia, Amerika, Franciaország) a Trianon-i rablás után semmilyen kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatra nem voltak hajlandók a kirabolt Magyarországgal, emiatt – szó szerint – Magyarországot Olaszország és Németország karjaiba lökték, akik boldogan kereskedtek velünk. Tehát az egész Horthy-rendszer amolyan kényszerpályán mozgott mindig, de a zsidóbarátság az mindig szilárd volt. Ennek levét isszuk ma is. A fenti hozzászólásban nagyon találó a félgőzzel csinált magyar politika. Ennek egyik jellegzetes példája történt 1937-ben. Akkor Hitler meghívta Horthyt Németországba. Akkor már a németek a Szudéta-vidéket visszaszerezték és jól tudták Magyarország trianoni sérelmeit Csehszlovákiával kapcsolatban. Akkor Hitler fölajánlotta Horthynak, hogy katonai segítséget is ad, csak Magyarország támadja meg a szlovákokat és akkor visszaszerezhetjük az elrabolt Felvidékünket. Ezt Horthy – zsidó súgói hatására is – gőgősen visszautasította. Magyarország nem támadhatja meg drága szlovák barátainkat, akikkel ezer évig boldogságban éltünk. És erre mi történt? Megalakult 1939 tavaszán a szlovák báb-állam, Hitler jóváhagyásával. Tehát az I. bécsi döntés előtt már visszaszerezhettük volna Felvidéket, hosszú tárgyalások nélkül. Kárpátalján is hasonló helyzet volt, de ezt most nem tárgyaljuk. Ha Horthy nem félgőzzel tartotta volna a német kapcsolatokat, akkor máshogy alakult volna a helyzetünk. Ez a félgőz politika nyomja rá a bélyegét korábbi és későbbi eseményekre is. A határozott igen vagy a nem célravezetőbb mindig. Egy szó mint száz. A történelem arra való, hogy tanuljunk belőle. Kép: Horthy Hitlernél
