TÖBB MINT 133 HALOTT
(A lövető ávósparancsnokot nem állították bíróság elé!)
Eddig nem látott felvételek Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről, amiket a kórház egyik akkori orvosa készített.
Ötvennégy évig porosodtak valahol azok a máig rejtegetett fotók, amik Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről tanúskodnak. Ez idáig ismeretlen képes töredék 1956. október 26-ról: a múzeum előtt vonuló tömegről, majd néhány órával később a kórház udvarán fekvő halottakról. Az idő múlásával egyre kerülnek elő újabb és újabb megdöbbentő, eddig lappangó felvételek a ma ötvennégy éve történt iszonyatos mosonmagyaróvári sortűzről. Néhány éve a Kisalföld mutatta be Simon József kanonok addig nem publikált felvételeit a békésen vonuló tömegről, majd a sortűz áldozatainak temetése megrendítő pillanatairól. Az atya akkor – elmondása szerint – három tekercs filmet készített, amit azonnal maga hívott elő, majd ötven évig rejtegetett. A tekercsek közül sajnos egy azóta sem került elő. Azon láthatóak lennének a kórházfolyosón és az épületen kívül kiterített halottak. A Hansági Múzeumnak adta át az inkognitóját őrző orvos. A most előkerült képek viszont ezekről a döbbenetes pillanatokról is tanúskodnak. A fotókat a kórház egyik akkori orvosa készítette, majd őrizte egészen mostanáig. A képek a közelmúltban kerültek a Hansági Múzeum gyűjteményébe. A doktor azonban kilétét még ötvennégy év elteltével sem szerette volna felfedni, Thullner István helytörténésznek azonban mesélt a gyászos nap történéseiről és a felvételek keletkezéséről. Az orvosok beszámolóit a Karolina Kórház 150 éves történetét bemutató kiadvány ’56-os fejezetébe gyűjtötte össze a helytörténész. A sokáig titkolt fotókon megelevenedik a múlt, az ötvennégy évvel ezelőtti Mosonmagyaróvár. Az orvos amatőr fotósként szinte mindenhová magával vitte fényképezőgépét. Így 1956. október 26-án is vele volt a masina a kórházban. Mindenki, mindenütt operált. Az első filmkockákon a kórház előtt vonuló, a múzeumnál gyülekező tömeg látszik. Arcok nem láthatók, a fotós csak a kórház elé ment le, innen fényképezte az embereket. Az akkori doktorok elbeszélése szerint ugyanis a vonuló tömeg láttán a kórházban megtiltották, hogy a dolgozók is kimenjenek közéjük. Nem sokkal később, a lövések és robbanások hangjára rossz előérzetük támadt, ezért már elő is készültek a legrosszabbra. A sortűz sebesültjeivel délelőtt fél 11 tájban jöttek az első járművek. Lovas kocsikon, személyautókon és a határőrség teherautóin hozták a lőtt sebekkel, többnyire súlyosan sérülteket és tették le őket a kórház udvarán. Ezekről a pillanatokról nem készültek felvételek, nem volt ugyanis idő már a fotózásra. A kórház orvosgárdája az első rémület után dr. Zsibóy István igazgató főorvos vezetésével azonnal munkához látott. Elkülönítették a beszállítás alatt meghaltakat, a láthatóan súlyos és a kevésbé súlyos sérülteket. A kórház folyosóján fekvőket homlokukon megjelölték, hogy milyen sürgősségi sorrendben kerüljenek a műtőbe. A főorvos asszisztensei sietve láttak hozzá az ellátásukhoz. Rövidesen csatlakozott a sebészcsoporthoz dr. Székelyhidy László katonaorvos is, aki a műszaki laktanya mentőkocsijával vitt be két sebesült akadémistát. A nagyműtőben két orvos folyamatosan operált, még a kórház belgyógyásza és nőgyógyásza is segédkezett az ellátásban. Nemcsak a nagyműtőben operáltak, hanem az előkészítőben is. Még a súlyosan beteg dr. Modrovich Emil korábbi tüdőgyógyász főorvos is aktívan bekapcsolódott a sebesültek ellátásába, a kórház valamennyi orvosával és ápolójával együtt. A lőtt sebeknél megállapították, hogy azok robbanó lövedékektől származnak, ezért ellátásukhoz úgynevezett gázödémaszérumra volt szükségük. Ezt az osztrák egészségügyi szervek juttatták el a határra több más gyógyszerrel együtt. Időközben Győrből is érkezett egy sebészorvos és a legsúlyosabb eseteket rögtönzött ellátás után Győrbe szállították. A kórházban maradtak teljes ellátása csak késő estére fejeződött be. A doktornak ekkor jutott ismét ideje arra, hogy elővegye fényképezőgépét és megörökítse a kórház udvarán fekvő áldozatokat. A kórház 1956-os iratanyaga eltűnt. A beszámolók szerint a kórház területén meghalt sebesültekről az akkori gondnok pontos névsort is készített, ez azonban más kórházi iratokkal együtt eltűnt. A kórház 1956-os teljes iratanyagát 1957 őszén a győri katonai elhárítás tisztjei teherautóval elvitték. E dokumentumokról semmit sem tudni, de talán ezek is egy komód vagy íróasztal fiókja mélyén várják, hogy több mint fél évszázad elteltével – a doktor fotóihoz hasonlóan – nyilvánosságra kerüljenek, és talán vannak még eddig titkolt felvételek Mosonmagyaróvár leggyászosabb napjának történéseiről. Az első filmkockákon a kórház előtt vonuló, a múzeumnál gyülekező tömeg látszik, az utolsókon a kórház udvarán fekvő áldozatok. A beszámolók szerint a kórház területén meghalt sebesültekről az akkori gondnok pontos névsort is készített, ez azonban más kórházi iratokkal együtt eltűnt. (kisalfold, részlet)
A cikk elhallgatja a halottak és sebesültek számát, ez utóbbiak több százan voltak.
