AZ ELHALLGATOTT HÍREK KÖZÖTT
ÉHSÉGSZTRÁJKOLNAK A JOGAIKÉRT
32 mapuche politikai fogoly éhségsztrájkját a chilei kormány nem tudja olyan egyszerűen elintézni, mint a bányászok ügyét. Ha sikerül kihozni a bányászokat, lecsukni a tulajdonosokat és megfelelő színvonalra emelni a bányafelügyelet működését, azzal a kérdés meg van oldva. Az indián földek ügye viszont sokkal messzebbre vezet. Kétségbe kellene vonni a magántulajdon szentségét, elsőbbséget kellene adni a közösségi földtulajdonlási és földhasználati formáknak, ami rettenetesen kínos lenne egy olyan országban, amely nagyrészt épp a szabadpiaci elvek szerint működő, exportorientált mezőgazdasági nagyvállalatoknak köszönhetően gazdagodott meg. És mivel a mapuchék aránya az összlakosságban 10% körüli, nem fordulhat elő az, ami például Bolíviában, hogy egy indián vezető mobilizálja a lakosság többségét alkotó indiánokat, megnyeri a választást és átírja az alkotmányt. (mapuche oldalról, részlet és kép)
Ha végignézzük az északi és déli amerikai kontinenst, az indiánok mai sorsa valahogy feledésbe merült, mivel ők az őslakók, szinte minden ottani országban. Az ENSZ is ilyenkor bedugja a fülét. A párhuzam kisértetiesen hasonlít a magyar őslakókéra. Itt sem kapunk szót a nagy nyilvánosság előtt, az erőszakos bűnöző kisebbségek miatt. Nálunk is éhségsztrájkot folytatnak a politikai foglyok. Chavez, Morales jogosan hirdette meg a nemzeti politikát a globalista kapitalizmus ellen. Chilében más a helyzet, főleg történelmi okok miatt. A legnagyobb milliós számú nyomorgók és szegények éppen a legnagyobb országban, Braziliában vannak. Kép: az indiánok nemzeti zászlaja
