OKTÓBER 26 – SVÉD ESET MAGYAR TANULSÁGOKKAL

A MEGÖLT KÜLÜGYMINISZTER

HALÁLÁT ÚJRAGONDOLJÁK

2003. szeptember 10-én megtámadták egy áruházban vásárlás közben Anna Lindh svéd külügyminisztert. A merénylő Mihájló Mihájlovics szerb származású fanatikus egy asztaloskéssel többször hasba és mellbe szúrta a külügyminisztert, majd elmenekült. A mentők hamar a helyszínre érkeztek és a Karolinska Egyetemi Kórházba szállították a sérültet, aki végig eszméleténél volt. Másnap rosszabbodott a külügyminiszter állapota és szeptember 11-én beállt a halál. Hét évvel a tragikus esemény után egyes szervezetek újra felvetették az esetet és az orvosi beavatkozás hiányosságaira hivatkozva újra vizsgálatot követeltek. Ennek főbb pontjai között szerepelt, hogy Anna Lindh karján is volt sérülés, de a gyomron lévő és a májat ért késszúrást, csak 50 perc elteltével vették észre. A kórház két legtapasztaltabb sebésze 5 óra (!) elteltével került csak elő. A belső vérzést nem tudták elállítani és a nagy vérvesztesség újabb komplikációkat okozott. Most ezt az ügyet felvetette a média és három napig csámcsogtak rajta, majd egyszerre hirtelen elhallgattak. A rendőrség tizenkét nap elteltével elfogta a merénylőt, akiről az áruházi kamerák használható felvételeket készítettek. Előkerült a gyilkos kés is és a beismerő vallomás után Mihájló Mihájlovicsot életfogytiglani börtönre itélték. A merénylõ gyerekkorát egy szerbiai faluban a nagyszülőknél töltötte, majd Svédországba került a szüleihez. Támadásának indítóoka az volt, hogy Anna Lindh a TV-ben támogatta a Szerbia elleni NATO akciókat. Egyes lapok mellesleg kibeszélték, hogy korábban Anna Lindh erős hangnemben támadta Izraelt az ENSZ egyik közgyűlésén, mert az izraeli terrorista alakulatok porig rombolták dózerokkal a svédek által épitett egészségügyi központot, a palesztín területen. Érdekes, hogy ezt a hírt is csak a tragikus haláleset után közölték apróbetűs rovatokban, mert az aktuális időpontban agyonhallgatták. A rendőrségi jelentések egy magányos és fanatikus gyilkosnak közölték Mihájlovicsot, viszont több tanú jelentése szerint több segítőtársa is volt a gyilkosnak. Használjuk a józan eszünket és a logikánkat: Ugyan mennyi az esélye a véletlennek ebben az esetben? A külügyminiszter a barátnőjével elvegyülve a tömegben pont akkor találkozik egy fanatikus szerbbel, akinél pont abban a pillanatban van egy asztaloskés. Ezeknek a találkozásoknak az eshetősége minimális. Viszont valakik tudták a környezetéből, hogy nem kért testőröket és általában taxin utazott haza. A sétálgatásai ritkák voltak és valószinűleg erre a pillanatra vártak a lefigyelők. Mi a tanulság az esetből? Az, hogy Svédország is az agyonhallgatások országa lett, kényes politikai ügyek esetében. Olaf Palme kivégzése kapcsán megkérdezték az illetékeseket, hogy egy esetleges külföldről jövő kivégzési parancs leleplezése után közölnék-e a közvéleménnyel a megrendelő ország nevét és szervezetét? A válasz egy határozott NEM volt. A világ visszavonhatatlanul rothadásnak indult és a katasztrófa bekövetkezése csak idő kérdése. (tudósítónktól) Kép: a szerb gyilkos

VALÓDI SZÓLÁSSZABADSÁGOT KÖVETELÜNK

És mi van a betűlopó svéd mágnással? Aki közel egy éve állítólag ellopatta az Auschwitz-i Szanatórium bejárati feliratát: „A MUNKA SZABADDÁ TESZ” (Arbeit Macht Frei). Tegyük gyorsan hozzá, hogy minket magyarokat nem a munka, hanem

AZ IGAZSÁG KIMONDÁSA TESZ SZABADDÁ.

 De addig nem lesz nálunk sajtószabadság, amíg ezeket az igazságot az őshonos magyarok nem a tévében mondhatják el. Mert idestova, mióta tévé van nálunk (1957), azóta oda a magyart be nem engedik megszólalni. Nem az a sajtószabadság, hogy a netre bármit föl lehet tenni. Ez semmi. A valódi szólásszabadság csak a tévében képzelhető el, ahol látva látható, hogy ki a magyar és ki az idegen féreg...amelyik rágja a testünket.
A jelenlegi cionhatalom narancsfejűi a felelősek azért, hogy a magyarok ki vannak rekesztve a tömegtájékoztatásból.
 Kép: ez még a régi kapu lehetett, mert azóta többször újragyártották