NAGY IMRE-KULTUSZÁNAK VÉGE VAN
Az elmúl 20 év annak a jegyében telt el, hogy 1956-ot minél jobban összekuszálják, hogy a mai nemzedékekben egy teljesen zavaros kép alakuljon ki arról, hogy miért is tört ki a forradalom? Kik akarták, hogy ez kitörjön? Kik készítették elő a folyamatokat a néplázadásra? Kik akartak hasznot húzni a magyar népirtásból? Hogy lehet az, hogy 20 év alatt sem oldották meg az iskolákban 1956 tisztességes oktatását? Kik azok a bűnösök, akik ezt eddig elszabotálták? Valójában ma is hatalmas vörös és lila ködöket eregetnek a nép közé, hogy ne lásson tisztán abban, ami vele történt 54 éve. Persze, ha belegondolunk ezt teszik a XIX. és XX. századi történelmünk minden nagy eseményével. Hazugságokat vegyítenek ködösítésekkel és féligazságokkal, fontos tények letagadásával, döntő bizonyítékok elhallgatásával. Miközben az elmúlt évtizedekben könyvtárgyi mennyiségű holokauszt-könyv és rengeteg ilyen témájú film jelent meg. 1956-ról nemhogy tisztességes, hiteles játékfilm nem jelent meg, hanem még a meglévő dokumentumfilmeket sem adják le, amelyek megvannak. Csak egy döntő bizonyíték a sok közül. Egy Kolonits Ilona nevű zsidókommunista filmrendező nő filmjét miért nem vetítik le? A lexikon így jellemzi: „Kolonits legismertebb és legszélesebben vitatott filmje az 1956-os forradalomról szóló „Így történt” (1957). Ez a Kádár-rendszer első propagandafilmje volt, amelyben Kolonits nem tett mást mint a lefoglalt filmfelvételeket a kommunista diktatúra érdekeinek megfelelő módon és kommentárral vágta össze.” Nos, ezt az igen jó minőségű filmet utoljára Pesten a volt Híradó Moziban vetítették le a hetvenes években. A film igen jó minőségű dokumentumanyagokból áll össze és folyamatában adja a történéseket. Csak a kommunista szöveget kell alóla kivenni és a valódi történéseket alámondani és akkor mindenkinek világos lenne, hogy mi történt valójában 1956-ban. A film képanyaga teljesen hiteles, csak a hang kommunista hazugság. Ebben a filmben szinte az összes akkori főszereplő és szabadságharcos vezető látható. Miért nem adják le teljes egészében Mindszenty bíboros akkori filmnyilatkozatait és rádiószózatát?
Fónay Jenõ ´56-os szabadságharcos a mai megemlékezéseken elhangzott beszédében mondta: "Alighogy elhangzottak az ávósok sortüzei a Rádió épületébõl, máris megjelentek a gyerekek kezükben puskákkal és géppisztolyokkal. Honnan a csudából szerezték a fegyvereket?" A kérdés továbbra is nyitott. Ezek a 15-18 éves srácok képtelenek voltak szervezkedni, hogy feltörjenek egy őrzött fegyverraktárt. A fegyvereket valakik a kezükbe adták. Egy katona nem szivesen ajándékozza a saját fegyverét, mert az sulyos következményekkel járhat. Hogy a teljes zűrzavarban előfordulnak ilyen dolgok, az lehetséges, de a Rádió ostrománál még az elsõ órában állt a forradalom. Mi történik, ha a felkelõk nem lõnek vissza? Semmi, mert akkor nincs ok az orosz csapatok behívására. Az orosz tankokat pedig nagyon óhajtotta a Gerő-Singer féle zsidó banda. Ez a társaság joggal félhetett, hogy egy demokratikus és békés fordulat esetén is megcsappan a hatalmuk. Nagy-Grósz Imre is az oroszok kezére játszott. Most õt ünnepelték az MSZP-sek utódai. (1hozzászólás)
Ma az egyik szemtanútól kiderült, hogy a rádió ostromakor, bent a rádió épületében nemcsak hivatásos ávósok voltak, hanem erősítésképpen besorozott, fiatal ávósokat is odaküldtek. Nos, ezek a fiatal magyar gyerekek nem akarták a tűzparancsot végrehajtani, hogy a népre lőjenek az utcára és az ávós beléjük lövetett, s tucatnyian meghaltak. Mai adásokból kiderült, hogy sokkal több volt a halálos áldozata a szabadságharcnak, mint ahogy eddig vélték. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. A magyar 1956 is beleilleszkedik a többi kommunista államban történt lázadások sorozatába, azzal a különbséggel, hogy a magyar 56 volt ezek között a legnagyobb mind áldozatában, mind hatásaiban is.
Kép: Sztálin-szobor nyakában kötél
