ÉRTELMETLEN POLITIKAI SZEKTÁK
(Hozzászólás korábbi történelmi témánkhoz)
A világ politikai és gazdasági térképét átrajzolták az utóbbi húsz év alatt. Szétesett a Szovjetunió és csatlósaik kényszerszövetsége. A világ egypólusú lett és ez egyesek szerint nem jó, mert ennek az oldalnak megvan bőven a "2/3-os többsége" és ezzel az erővel szinte majdnem azt cselekszik, amihez pont kedve van. Kína még nem tölti be a másik pólus szerepét, mert hiányzik nekik az ideológiai alap. Kína vörös inget húzott magára továbbra is, de a gazdaságban valamiféle vadkapitalista rendszert alkalmaz. Könnyű felfutni azoknak, akik a nulláról indultak, aztán egyszer lelassultak, mint a Szovjetunió, akik képtelenek voltak egy versenyképes autóbuszt, autót, motorbiciklit, mosógépet, varrógépet és bármit gyártani. A tudományuk rakétákban és hadiipari cikkekben merült ki. Ebbe gebedtek bele. A proletár internacionálé után csak az elmebetegek sóhajtoznak napjainkban. A kapitalizmus nyögdécselt és köhécselt időnként akkor is, amikor a Szovjetunió legyőzhetetlennek tünt. Viszont az USA munkanélküli táborából és az elnyomott néger gettókból egyetlen egy ember sem vágyott a kommunista paradicsomba és nem is fogadták volna őket szívesen, mert kiábrándulva és esetleg visszatérve rossz képet festettek volna a nagy vörös birodalomról. Az elnyomott és segélyen élő néger jobban élt, mint a szovjet átlagpolgár. És van még egy nagyon fontos dolog: Nyugaton sokkal szabadabb volt az elnyomott proletár. Az USA jelenleg magas munkanélküli tábora nem fogja megrendíteni alapjaiban Amerikát. A földrengéshez komolyabb katasztrófák szükségesek. Ebben az egypólusú furcsa világban aztán megindult az élet a volt keleti blokk országaiban is. A volt kommunista gengszterek hamar felismerték a nagy lehetőségeket és megkaparintották a hatalmat ill. el sem veszítették azt, csupán azt hitték pár pillanatig, hogy most jönnek az ellenforradalmárok és az USA segítségével majd elverik rajtuk a port. Nem jött senki, mert az értemiségi kategóriát megvették már Kádár alatt Júdás garasokért és ők továbbra is a nyeregben maradhattak. Most megy a rablósdi és azért harcolnak, hogy ki legyen a kalózkapitány a kalózhajón. Egymást túlságosan nem bántják, hisz ugyanabból az iskolából, sőt ugyanabból padsorból rajzottak ki mindannyian az elmúlt húsz év alatt. A bambúló népségnek pedig megengedték, hogy élvezze a rászabadított hirtelen szabadságot. Létrejöttek a politikai szekták százával. Nyolc-tiz személyből álló mozgalmak Nagy-Magyarország térképpel, a Szent-Korona szimbólumokkal ingeken és zászlókon. Egyes csoportosulások eltüntek a süllyesztőbe, de újak virágoztak ki a nyomukból. Kampósorrú zsidók és volt hóhérsegédek kiáltották ki magukat hungarista vezéreknek. Ebben a nagyon sokpólusú magyar káoszban aligha ismerné ki magát - egykori nagy írónk - Szabó Dezső. Ha már így van, legyen így, mondhatná az ember, de legalább a szekták egy irányba húznák az ország szekerét. Viszont az elmult húsz év tapasztalata azt igazolja, hogy a szekták célja a torzsalkodás és a széthúzás. Bátor tett és cselekedet hiányában egymást emésztik ellenségeink nagy örömére. Mert mennyit ér az a magát hungaristának nevezõ csoportosulás, mely az elmúlt húsz év alatt nem tudott felmutatni jelentős növekedést? Miért tudott egykor a lengyel Szolidaritás néhány év alatt többmilliós tagságot felmutatni? Valami összekötötte őket. Mi magyarok még nem jutottunk el erre a közös felismerésre. Ugyan eljutunk-e valaha is, belátható időn belül. . . (1hozzászólás)
Megjegyzés: A kis politikai szekták mind úgy képzelik el, hogy ők a megváltók, őnáluk van az igazság, ők az erkölcsileg feddhetetlenek, vagyis ők a Mohamed, s a Hegynek (a népnek) kell az ő lábukhoz járulni, azt kell csókolgatni, hogy milyen nagyszerű egy ilyen Mohamed-szekta. Valójában így néznek ki nálunk a politikai és hagyományőrző szekta-mozgalmak. Eddig még egyetlen önjelölt vezérnek sem jutott eszébe az, hogy „egy a tábor, egy a zászló”. Valójában a tábor régen megvan (magyar nemzet) és a zászló is régen megvan (magyar zászló). A magyarság cserbenhagyásához viszont mesterien értenek ezek a nép elől ügyesen bújkáló szekták és mindig más szektákat okolnak az ő sikertelenségükért. Micsoda disznóság az, hogy őket még a nép nem emelte pajzsra? A cikkíró nagyon helyesen fejezte ki magát a lengyel példával kapcsolatban. Ők, a lengyelek tudták, hogy mi köti össze őket és mi a közös céljuk. Nálunk nem az ilyen alapállásból indulnak ki. Nálunk minden önjelölt kis szekta, nevezze magát akárminek, eleve pusztulásra van itélve. Pedig mekkora követhető történelmi példák, elődök jártak már előttünk, akik beírták a nevüket a történelembe. Kép: MH
