AUSCHWITZI MESETÖRTÉNET
A 91 éves Denis Angliában él. (képen a túlélő) A BBC-nek adott interjú szerint szemtanúja akart lenni a gázkamrák történetének, tudni akarta mi igaz belőle és mi nem. Végig tisztában volt vele, hogy a saját életével játszik. "Ha a mai tudásunkkal nézzük, hogy mit is tettem, könnyen arra jutunk, hogy nevetséges voltam, igazán nevetséges" – mondta. "Másnak még csak a fejében sem fordult volna meg ilyesmi, de nekem igen. Vörös hajam volt, és hozzá illő temperamentumom. Semmi sem tudott volna megállítani." Megszervezte, hogy egy bentlakó zsidó férfival – akiben megbízott – szerepet cseréljen egy-egy éjszakára. Katonai egyenruháját koszos rabruhára váltotta, és miközben a zsidó férfi a brit táborban élelmet kapott és pihent, addig Danis a koncentrációs tábor életét tanulmányozta. "Auschwitz maga volt a földi pokol" - mondta. Csak ébren feküdt, miközben a rabok kószálásait és sikításait hallotta. "Szörnyű volt az éjszaka, ráadásul bűzlött minden." Találkozott zsidó rabokkal is, akik nem igazán akartak az előző életükről beszélni vele. Sokkal inkább a jelenlegi körülmények foglalkoztatták őket, valamint a munka, amire a tábor területén belül kényszerítették őket. "Közel hárommillió embert dolgoztattak halálra különböző gyárakban" – mondta Avey. "Mindenki tisztában volt vele, hogy körülbelül már csak öt hónapja van hátra." Sokszor érdeklődött emberek után, akikkel előtte találkozott, de mindig csak az kapta válaszul: "felmentek a kéménybe". "Az egész annyira személytelen volt. Auschwitz maga volt a gonosz, minden ami ott történt, rossz volt." Szemtanúja volt a rabok közti brutális "igazságszolgáltatásnak", hiszem naponta több embert lőttek le mindenki szeme láttára. Elhatározta, hogy segíteni fog, különösen miután megismerkedett egy zsidó rabbal, Ernst Lobethallal. Lobethall elmondta neki, hogy van egy húga, Susana, aki még a háború előestéjén Angliába szökött. Táborában Denis egy kódolt levél segítségével saját édesanyján keresztül kapcsolatba tudott lépni Susanával. Egy kis cigaretta - ami ekkor az aranynál is többet ért - és csokoládé kíséretében a lány levele eljutott a táborba, Ernsthez. Lobethall két doboz cigarettával el tudta érni, hogy cipőjét újratalpazzák. Ez segített neki túlélni 1945 telét, amikor több százan haltak meg a táboron kívüli menetelés közepette. Susana és Denis csak rövid időre találkoztak, miután a katona hazatért. Mindketten azt hitték, hogy Ernst meghalt. Közben kettejük kapcsolata megszakadt és Susana nem tudta elmondani a jótevőnek – mindeddig – hogy a bátyja él. A brit közszolgálati televízió több mint 60 év után azonban újra összehozta őket. Az idős férfi megtudta, hogy a becsempészett cigarettának köszönhetően a barátja megmenekült, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol családja körében élt egész sokáig. Sajnos Ernst sohasem tudta meg a férfi nevét, aki Auschwitzban segített neki. Halála előtt videóra vették túlélésének történetét, amikor a Soah Alapítvány kérésére a Holocaust túlélőivel és szemtanúival felvételt készítettek. Visszaemlékezésében Lobethall csak "Gingernek" nevezi az a brit katonát, aki valójában Denis volt. Ernst a felvételen azt is elmondta, ahogy a háború közepén a cigarettát, a csokoládét és a húgától érkező leveleket becsempészték hozzá. Avey összesen kétszer tudott belopózni a táborba, harmadszor is meg akarta próbálni, de majdnem lebukott. A háborúból hazatérve a poszttraumás stressz zavarban szenvedő katona soha senkinek nem beszélt arról, hogy mit tett, és hogy mit látott a táborban. "Vakmerő voltam. Igen, az voltam" - mondta el a 91 éves férfi.(multkor)
Kár, hogy ez a vén hazudozó nem mondta el, hogy látott-e gázkamrát vagy nem? Az egész mese tele van hazugságokkal, de az egyik legérdekesebb, hogy a zsidó rabok egymást lelődözték...? Honnan volt fegyverük? És ehhez a német őrség mit szólt?
