2009. december 24., csütörtök

DECEMBER 24 – AZ ÜNNEP LÉNYEGE


Szenteste fenyőfával!
A harmincéves háborúban Wallensteinnel folytatott csatái közben Adolf Gusztáv svéd király (1611-32) egy katonatisztje súlyos sebet kapott. Egy észak-német család befogadta, és ápolták a svéd tisztet. Amikor sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe, és fadarabkákból kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd faggyút hozott a közeli erdőből, s gyertyákat öntött. Amikor elérkezett december 24-e, zsenge fenyőfácskával tért vissza. Estefelé odalépett a házigazdához és azt mondta: -Hónapok óta ápoltatok, etettetek, itattatok, emberségesen bántok velem. Ma viszonzom ezt egy svéd szokással. Hadd mutassam meg, hogyan ünnepeljük mi karácsony szentestéjét, Jézus születésének ünnepét! Összehívta az egész családot és bevezette őket az előzőleg elkért szobába, amelynek a közepén már ott állt a fenyőfa, rajta az aprócska gyertyákkal és a fa alatt a a maga faragta játékok. Meggyújtotta a gyertyákat s a körbe telepedő család felé fordulva így szólt: -Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket is Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán és értünk halt meg, egy másféle fából ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lángok, gyertyák jelképezzék számotokra is azt a világosságot, amit Ő hozott erre a földre. Aztán egyenként szétosztotta az ámuldozó családnak az ajándékait. Amikor mindenki kezében szorongatta az egyszerű faragványokat, így folytatta: -Ezek a magam faragta egyszerű ajándékok nemcsak hálám jelei. Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitek ezeket, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán adta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust. Így kezdődött el Európa északi részében a szenteste ünneplése fenyőfával, gyertyákkal és ajándékokkal. Mire hozzánk ért, a fenyőből már „karácsonyfa” lett, a gyertyákon kívül angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor, üvegdísz és sok egyéb kerül mellé. Túl sok egyéb. A parányi fenyő óriási, plafonig érő ezüstfenyővé változott, s a szívvel, szeretettel magunk készítette ajándékocskákból ajándékverseny lett. (Garbóczi Enikő)
Ma délben a cionrádió úgy beszélt, hogy a karácsony szót és Jézus nevét egyetlen egyszer sem ejtették ki, csak „ünnepről” beszéltek. Minden magyar olvasónknak magyar karácsonyt kivánunk!