CSAK A ZSIDÓK AKARTÁK A KOMMUNISTA RENDSZERT NÁLUNK
A MH éppen a lényegről hallgat, ami egy újságnál megengedhetetlen. Fidesz érdekeltségű lapról van szó, ne is tagadjuk. Egyetlen szóval sem utal a szerző arra, hogy ezt a kommunista paradicsomot nálunk nem a magyarok találták ki és működtették, hanem a zsidók. Az most teljesen mindegy hogy a zsidók milyen színű kommunsiták voltak, hiszen ezt a mai szivárványszínű pártokban is láthatjuk. Lényeg az, hogy a 65 éve tartó kommunista rendszer a zsidók műve és ezt a bűnözési korszakot ne varrják a magyarok nyakába. Az, hogy voltak köztük magyarok is a 850 ezer párttag között bőven, az egy mellékes kérdés, mert ez a társadalom söpredéke és alja volt, akik haszonlesésből álltak a rendszer mellé. Azt is ki kell mondani, hogy maga a zsidókommunista rendszer a kedvezményeken, kiváltságon és erőszakon alapult! Itt van a magyarázat abban, hogy a magyarokat miért vonták bele a bűnözési rendszerükbe. Ilyenek rendszerkiszolgálók minden korban voltak és vannak, de a magyar népre a zsidók kényszerítették rá ezt a gyilkos rendszert, amely most is szedi áldozatait, magyar népirtás formájában. Miért nem az V. kerületben és Lipótvárosban ömlött ki a vörösiszap? Egy hét után is hallgatnak arról, hogy közel 20 ezer magyar élete ment tönkre és vált lehetetlenné ebben a katasztrófában, hiszen a közeli és távoli családtagokra is ráhárult ez a nagy baj. Kép: az 1958-as párt és állami vezetők
MÁIG HATÓ GYILKOS KOMMUNISTÁK
Bakonyi Árpád a Horn-kormány idején az ÁPV Rt. vezetőjeként és az állami Hungalu Rt. vezérigazgatójaként fő ötletgazdája volt annak a folyamatnak, amelynek révén gyakorlatilag ingyen vagy minimális önrészért, de az évtizedek alatt felhalmozott környezetszennyezés felszámolásának milliárdos ígéretéért cserébe jutott hozzá egy kiválasztott kör a teljes magyar alumíniumiparhoz. Az előzmények tükrében cseppet sem különös, hogy idővel maga Bakonyi is a tulajdonosok között jelent meg, Gyurcsány Ferenccel, Tolnay Lajossal és Petrusz Bélával egyetemben. A következők magyarázatot adnak arra is, hogy miként került az ország legtehetősebb embereinek klubjába ez a négyes fogat. A meggazdagodásuk alapköve ugyanis az illetékes környezetvédelmi felügyelőségek vezetőivel ápolt bizalmas viszony volt (a privatizáció éveiben a környezetvédelmi államtitkárt Szilvásy Györgynek hívták). Egyrészt ezek a hatóságok igazolták, hogy a vételárba beszámított környezetvédelmi kármentesítések és fejlesztések megtörténtek, másrészt Bakonyiék és a hozzájuk kötődő társaság hatósági segédlettel úgymond forradalmasította a hulladékipart. Ezt úgy kell érteni, hogy a klikkhez tartozó csoportok két évtizede deponálhatnak engedéllyel ipari veszélyes hulladékokat az általuk megszerzett salaklerakókra és vörösiszap-tározókra. Almásfüzitőn a Tatai Környezetvédelmi Zrt. például sok százezer tonnányi súlyosan mérgező anyag primitív módszerekkel történő beásására kapott jóváhagyást a Dunától csak egy gáttal elválasztott vörösiszap-tározókba, miközben az Európában megszokott technológiával dolgozó cégek méregdrágán, többszörösen szigetelt lerakókat kénytelenek kialakítani. Dokumentumok igazolják, hogy az almásfüzitői lazaság jellemző Gyurcsány mosonmagyaróvári gyárára és a most tragédiát okozó ajkaira is. Informátoraink rávilágítottak, hogy miközben a Bakonyihoz köthető vállalkozóknak a mérgek hivatalos átvételéért kapott ötven-száz forintos kilogrammonkénti árból csak a dózerolás néhány forintos költségét kell megfizetniük, addig a normális módszerrel ártalmatlanító cégek a bevétel nagy részét a drága technológiára kénytelenek elkölteni. Környezetvédelmi felügyelőségi segédlettel tehát úgy forradalmasították a hazai veszélyeshulladék-ipart, hogy közben az árletöréssel elűzték a nyugati színvonalú környezetvédelmi technológiákat az országból. Aligha lehet véletlen, hogy a szóban forgó cégcsoport mögött az utóbbi években egy sor ciprusi és liechtensteini offshore cég tűnt fel. Így történt ez a Tatai Zrt.-nél is, amelynek vezetői értekezletein rendre ott vendégeskedik Bakonyi Árpád. És amely most a Mal Zrt. megbízásából szorgoskodik Kolontáron és Devecserben, kvázi zsebből zsebbe mentve a pénzt a kormányzati zár alá vett ajkai timföldgyárból. Persze nem csak a privát szféra szemetét éri meg óriási pénzért átvenni, majd fillérekért „ártalmatlanítani”, hiszen ami a privát szférában bomba üzlet, az az állami megrendeléseknél egyenesen atombomba biznisz. (MH, részlet)
A MAGYAROK HÓHÉRAI ÉS KIFOSZTÓIBakonyi Árpád a Horn-kormány idején az ÁPV Rt. vezetőjeként és az állami Hungalu Rt. vezérigazgatójaként fő ötletgazdája volt annak a folyamatnak, amelynek révén gyakorlatilag ingyen vagy minimális önrészért, de az évtizedek alatt felhalmozott környezetszennyezés felszámolásának milliárdos ígéretéért cserébe jutott hozzá egy kiválasztott kör a teljes magyar alumíniumiparhoz. Az előzmények tükrében cseppet sem különös, hogy idővel maga Bakonyi is a tulajdonosok között jelent meg, Gyurcsány Ferenccel, Tolnay Lajossal és Petrusz Bélával egyetemben. A következők magyarázatot adnak arra is, hogy miként került az ország legtehetősebb embereinek klubjába ez a négyes fogat. A meggazdagodásuk alapköve ugyanis az illetékes környezetvédelmi felügyelőségek vezetőivel ápolt bizalmas viszony volt (a privatizáció éveiben a környezetvédelmi államtitkárt Szilvásy Györgynek hívták). Egyrészt ezek a hatóságok igazolták, hogy a vételárba beszámított környezetvédelmi kármentesítések és fejlesztések megtörténtek, másrészt Bakonyiék és a hozzájuk kötődő társaság hatósági segédlettel úgymond forradalmasította a hulladékipart. Ezt úgy kell érteni, hogy a klikkhez tartozó csoportok két évtizede deponálhatnak engedéllyel ipari veszélyes hulladékokat az általuk megszerzett salaklerakókra és vörösiszap-tározókra. Almásfüzitőn a Tatai Környezetvédelmi Zrt. például sok százezer tonnányi súlyosan mérgező anyag primitív módszerekkel történő beásására kapott jóváhagyást a Dunától csak egy gáttal elválasztott vörösiszap-tározókba, miközben az Európában megszokott technológiával dolgozó cégek méregdrágán, többszörösen szigetelt lerakókat kénytelenek kialakítani. Dokumentumok igazolják, hogy az almásfüzitői lazaság jellemző Gyurcsány mosonmagyaróvári gyárára és a most tragédiát okozó ajkaira is. Informátoraink rávilágítottak, hogy miközben a Bakonyihoz köthető vállalkozóknak a mérgek hivatalos átvételéért kapott ötven-száz forintos kilogrammonkénti árból csak a dózerolás néhány forintos költségét kell megfizetniük, addig a normális módszerrel ártalmatlanító cégek a bevétel nagy részét a drága technológiára kénytelenek elkölteni. Környezetvédelmi felügyelőségi segédlettel tehát úgy forradalmasították a hazai veszélyeshulladék-ipart, hogy közben az árletöréssel elűzték a nyugati színvonalú környezetvédelmi technológiákat az országból. Aligha lehet véletlen, hogy a szóban forgó cégcsoport mögött az utóbbi években egy sor ciprusi és liechtensteini offshore cég tűnt fel. Így történt ez a Tatai Zrt.-nél is, amelynek vezetői értekezletein rendre ott vendégeskedik Bakonyi Árpád. És amely most a Mal Zrt. megbízásából szorgoskodik Kolontáron és Devecserben, kvázi zsebből zsebbe mentve a pénzt a kormányzati zár alá vett ajkai timföldgyárból. Persze nem csak a privát szféra szemetét éri meg óriási pénzért átvenni, majd fillérekért „ártalmatlanítani”, hiszen ami a privát szférában bomba üzlet, az az állami megrendeléseknél egyenesen atombomba biznisz. (MH, részlet)
A mai elbutított, alultájékoztatott közvéleménynek – amely szintén a zsidók miatt van -, halvány fogalma nincs arról, hogy Rákosi-Sztálin-Kádár szelleme ma is itt van köztünk, hat, pusztít és gyilkol. Balra a képen Münnich Ferenc, az 1919-es zsidókommunista, aki az 56-utáni kivégzések egyik fő irányítója volt, Biszku és mások mellett. Kádár hóhért nem kell bemutatni. Tőle jobbra Kállai Gyula, szintén zsidókommunista, aki még 1989-ben is letagadta bűneit a tévében. Jobbszélen pedig Apró Antal, szintén kommunista hóhér, a Gyurcsány családig vezet a szála. Apró Antal, 1956 október 6-án azt hazudta Rajk temetésén, akit saját elvtársai végeztek ki, hogy a párt „soha többé” nem fog népellenes bűncselekményeket elkövetni. Aztán 1956. október 25-én a Kossuth-téri ÁVO-s sortűz parancsának kiadása éppen az ő nevéhez is köthető, ahol legalább ötszázan haltak meg és több ezer sebesült lett, mert azt hitték, hogy Magyarországon a magyar nép kezébe van a hatalom. Apró Antal lánya Apró Piroska, aki állami beosztásban volt egészen a Gyurcsány időszakig és a privatizációs csalásokban is benne volt.
