Az első végzetes jel pár nappal ezelőtt kezdődött, amikor Balczó Zoltán a Jobbik nevében kijelentette a tévében, hogy semmilyen közösséget nem vállalnak nemzeti szervezetekkel és velük semmilyen kapcsolat nincs. Magyarul, megtagadták azokat, akik bejuttatták őket a Házba. A 64 Vármegyésekről, Budaházy híveiről és másokról van szó, akik évekig utcai harcokat folytattak, de akkor, amikor a legjobban kellett volna egy magyar pártnak kiállni mellettük, akkor a Jobbik utálkozva elfordult tőlük, mondván, hogy ez nem jó megoldás a rendszer megváltoztatására. Vona Gábor 2007-ben hosszú tanulmányban magyarázta el, hogy számukra felvállalhatatlan Budaházyék küzdelme, mert ők csak a Házba akarnak bekerülni és ott majd „megdöntik a rendszert”. Most bekerültek a Házba és nem a rendszert dönti meg a Jobbik, hanem a zsidók szalámizzák fel őket. Szépen, apránként, nem látványosan. A Jobbik belső, züllési folyamata nem ma kezdödött, de erről a Barikád lapjuk egy sort sem ír. Ők egy hamis látszatot tartanak fenn, a magyarok meghülyítése miatt. Budaházy Gyuri nagyon helyesen hirdette a tennivalókat írásaiban és a rádióban, s az idő őt igazolta, nem a Jobbikot. Azt is megmondta világosan, hogy pártokkal, parlamenti szócsépléssel ezt a bűnöző rendszert nem lehet megváltoztatni, csakis össznépi ellenállással és szervezett erőkkel. Mivel Gyurinak most is hatalmas harcos serege lenne és megmutatná azt amire a Jobbik nem volt képes, hát ezért tartják fogva. És itt jön a hatalmas Jobbik csalás, amikor úgy tesznek mintha a politikai foglyok kiszabadításért küzdenének, de valójában emiatt semmit sem tesznek.
A JOBBIK NEM A MAGYAR NÉPRE
AKAR TÁMASZKODNI
Harc a Jobbikban – konfliktus a gárda és Budaházy körül
Szemben áll a Jobbik elnöksége a frakciótagokkal – értesült lapunk. A konfliktus a gárda és Budaházy György melletti kiállás miatt generálódott. (MNO)
A rádió 11 órás híreiben már kéjes élvezettel olvasták be a Jobbik megosztottságát, tehát éket vertek közéjük, de ehhez Vona Gábor is kellett, a langyos szövegeivel.
„Puha vagy Vona!”
avagy csapdahelyzetben a Jobbik
Kétségtelen, a Jobbik korábbinál visszafogottabb politizálása, eddigi parlamenti szereplése meglepetés a politikai közvélemény és csalódás a pártra szavazók egy tekintélyes része számára. Az emlékezetes „mellényes” bevonulás után a párt ultrái azt várták, hogy a Jobbik majd nekiront a kormánypárti koalíciónak, és a parlamenti patkóban, a bizottságokban is folytatja a párt imázsával összekapcsolódott, radikális, botrányos akciózást. Vidéki atyafiak körében néztem Vona Gábor tévés szereplését az Orbán Viktorral történt Nagy Találkozás után, s a fenti beszólásnál sokkal durvábbak is elhangzottak. Jobbikos ismerőseim nagyon elégedetlenek voltak vezérük szereplésével, aki szerintük már rossz irányba viszi a pártot, s most a „falkavezér” előtt is túlságosan meghunyászkodott. A Jobbik azonban a Parlamentbe kerülve gyorsan harcmodort, politikai gyakorlatot, s ennek nyomán arculatot váltott, amiben nagy szerepe van annak, hogy Orbán nem reagált a teátrális provokációkra, a nagyhangú nyilatkozatokra, hanem szimbolikus politizálással, a Jobbik népszerű követeléseinek adoptálásával ellopta a show-t, megnyerte, leszerelte a szélsőjobb szavazóinak, szimpatizánsainak jelentős részét. Közben a pártot és annak vezetőit továbbra is kellő távolságtartással kezelte, s jobboldali riválisát is gyakorlatilag kiszorította a politikai játéktérről. Így, egy-két hét elteltével, a Jobbik már válaszút elé került: vagy folytatja a harsány, média-és botránypolitizálást, vagy beilleszkedik az Orbán vezérelte új közéletbe, parlamenti rendbe. A Jobbik az utóbbit választotta. (…) A parlamenti keretek között viszont a Jobbik politikusai amatőrnek, erőtlennek és jellegtelennek bizonyulnak. (…) S ha már a névsornál tartunk, akkor okkal vetődik fel a kérdés, hogy vajon Vona Gábor elég formátumos politikus-e a párt előtt tornyosuló parlamenti feladatok megoldásához? Eddigi szereplése eléggé talányos, hiszen a választás előtt még kétharmados győzelmet vizionáló, magabiztos pártvezér manapság feltűnően visszafogottan politizál. Mondhatnánk azt is, hogy emlékezetes mellényes antréja óta csupán epizódszereplője a parlamenti előadásoknak, s mostanság egyáltalán nem tűnik karizmatikus népvezérnek. (…) Vezetői között sok a karrierista, egoista, exhibicionista, akik korábban más csapatokban keveset rúghattak labdába, a tartalékban vagy még ott sem szerepeltek, a Jobbiknál viszont befogadó társaságra találtak. Igy az évek során egy heterogén összetételű pártképződmény jött létre, amely az évtized végén kedvezőtlenre forduló és egyre nagyobb feszültségeket gerjesztő társadalmi-szociális változásokat észlelve elfoglalta a Fidesztől jobbra lévő üres politikai mezőt. Ebben a helyzetben viszont a frakció tagjai már nem sokáig játszhatják a kint is vagyunk, bent is vagyunk szemfényvesztő játékot, mert a párt kezdi elveszíteni korábbi arcát, karakterét. A radikális, kemény hang, illetve az utcai performance-k nélkül a Jobbik most egy leeresztett lufira emlékeztet, amiben az is szerepet játszik, hogy az utóbbi időben a pártmédia is látványosan lebénult, érdektelenné vált, a Jobbik kommunikációja látványosan csődöt mondott. Mindennek következményeként a pártegységen máris komoly repedések mutatkoznak. A jelek arra utalnak, hogy nő a „mezei hadak” (radikálisok) és a pártelit (pragmatisták) közötti feszültség, amit siettethet, hogy mostani látogatása alkalmával Orbán Viktor ellentmondást nem tűrően megvonta a határokat, s kijelölte a Jobbik politikusai előtt kínálkozó lehetőségeket. Vonáék választhatnak, a jövőben parlamenti vagy utcai erőként – a demokratikus, parlamenti normákat, törvényeket betartva vagy azokat áthágva, kijátszva – akarnak jelen lenni a politikai életben. A döntés nem könnyű, hiszen a kettős arcú párt – bármelyik alternatívát is választja – vesztesként kerül ki a csapdahelyzetből, s prognosztizálható a párton belüli szakadás, amit Vonáék az önkormányzati választások minden bizonnyal megpróbálnak majd megakadályozni. Előbb-utóbb azonban dönteniük kell, s nincsenek könnyű helyzetben. Ha elvtelenül, pragmatista okokból Orbán „útitársául” szegődnek, akkor eltántorítják maguktól a radikálisokat, ha szembeszegülnek Orbánnal (ebből a szempontból érdekes lehet Budaházy perének kimenetele), akkor kiírják magukat a politikából, s ezt Vonáék – ha már bekerültek a politikai szalonba – nem akarják. Így az önkormányzati választásokig minden bizonnyal marad ez a mostani semmilyen, halogató, lavírozó politika, aztán majd az új politikai helyzet a Jobbik számára is új lehetőségeket, a későbbiekben pedig akár új tárgyalási pozíciókat eredményezhet. Orbán Viktornak viszont egyelőre nincs mitől tartania, hiszen az elmúlt két hónapban meglepően sikeresen jött ki a Jobbikkal folytatott hadakozásból. (Sebők János, HVG, részlet)
Az elemző túl finom jellemzi a Jobbik tragikus helyzetét, amelyet elsősorban maguknak köszönhetnek és nem Orbánnak, meg a zsidó sajtónak. A Jobbik sorsa már most eldőlt. Az önkormányzati választáson teljesen eredménytelenek lesznek. A parlamentben a sok kudarc után egyre nevetségesebbé fognak válni, mert semmilyen tettet nem tudnak fölmutatni. A magyar népet nem tudják, de nem is akarják megszólítani, a báror utcai harcosokat ellökték maguktól, a Magyar Gárdát a vágóhídra küldték. A pártnak annyi. Kérdés, hogy a tagság és a gárdisták hogyan fognak fölébredni ebből a helyzetből? A pártvezetés és a képviselők nemcsak a tagságukat, hanem szavazótáborukat is elárulták. Ez a helyzet, mese nincs.
PŐSZE LAJOS SÚLYOS KOLONC A JOBBIK SORAIBAN
A zsidó Pősze Lajos, a Vukics-féle nemzetáruló MSZ alapítója, korában az Antall-kormány alatt a Szerencsejáték RT vezérigazgatója volt. Alábbi fórumvélemény a helyzet súlyosságát igazolja. Ha a Jobbik bukik, az súlyosabb lesz a MIÉP bukásánál, ez már biztos.
Ideje lenne észrevenni a nemkívánatos fejleményeket a jobbikon belül. Olyan emberek lettek a megmondóemberek a Jobbikban, akikkel nem nagyon találkozhattunk a tüntetéseken és az ellenállás szervezése közben. Bejuttattunk 47 éhes embert a parlamentbe, akik közül 30-at nem kellett volna, mert nem érdemelték meg. Vagy alkalmatlanok a nemzeti oldal hatékony képviseletére. A karrierpolitikusok féltik most a jó állásaikat, leszarják azt amiért mi harcoltunk, elfelejtve azokat, akik őket bejuttatták a parlamentbe. Csak a pénz számít. A Staudt féle karrierpolitikus férgek tönkreteszik a Jobbikot. A radikális tagságtól szabadulnának és feltöltenék helyüket a Fidesz embereivel. Ezt a folyamatot láthatjuk országszerte. Pősze leigazolásával sokakban ébresztett Vona Gabi kételyt. A "kisgazdásodás" elkerülhetetlen amennyiben nem követelünk fejeket, radikális módon nem fogjuk felelősségre vonni a "puhulókat", a parlament előtt szét nem csapkodjuk őket. Ennek jött el az ideje most, még időben vagyunk. Később menthetetlen lesz az ügy, mivel elfordulnak a párttól a radikális változást követelők, átengedve a terepet a szeressük a Fideszt tábornak... (fórumból)
