AUGUSZTUS 9 – ÚJABB BÁBA AZ ALKOTMÁNYRÓL

Akit érdekelnek a mai jogi bűnözők sötét mesterkedései, azok számára Pokol Béla fölvet néhány ilyen példát, de nem mondja meg, hogy minden jogi bűnöző a zsidó érdekek jegyében működik. Pokol Béla jól megtanult ravaszul fogalmazni, úgy beszél hogy mond is valamit, meg nem is, de főleg az a baj, hogy a lényegi dolgokat nem mondja ki, csak kerülgeti a témát, mint macska a forró kását. Másodszor írjuk le. Mielőtt összetákolják a szöveget a bábák, hatalmas ellentét fog kialakulni köztük és legalább két pártra fognak szakadni a szövegezők. Egyik csoport a tákolmányt jóváhagyja, de lesznek olyanok, akik ehhez nem adják a nevüket. Később kiderülnek a disznóságok. Másrészt az a rohammunka amit Orbán előírt nekik, egyszerűen kivitelezhetetlen. Az igazi baj akkor lesz, amikor a tervezet szövegét közzéteszik és ízekre szaggatják. A fontos részeket kékkek kiemeltük a nyilatkozatban.

A nemzeti közmorált nem lehet megkerülni Pokol Béla jogász (képen), politológus, egyetemi tanár szerint az a lényeg, hogy végre nemzeti karaktert kapjon, s így a Szent Korona-tanra is támaszkodjon a leendő alaptörvény. – Igazából ma sem dőlt el még, hogy mi is legyen a magyar alkotmány: csupán egy törvény a minősített törvények közül, vagy pedig kiemelt, a magyar törvényrendszer csúcsán álló jogforrás…

– Egyértelmű, hogy kiemelt jogforrásnak kell lennie, hisz ez az egész magyar állam alapját jelenti. Persze van itt azért egy érdekes ellentmondás, mert a kiemelésből következő különleges tekintély és fontosság merevvé és rugalmatlanná teheti az alkotmányt. Márpedig ennek is élő kapcsolatban kell lenni a változó világgal. Ezért az alkotmánymódosítás lehetőségének a szokásos törvénymódosításokhoz képest szigorúbbnak kell ugyan lennie, de lehetségesnek. Érdemes lenne megfontolni, hogy a jövőben, ha az új alkotmány hatályba lép az egyszerű törvénymódosításokhoz képest az alkotmánymódosításra irányuló alkotmányozó határozatot például csak a területi képviselőtestületek delegáltjaival kiegészítve lehessen elfogadni, mondjuk megyénként két-két, illetve a főváros nyolc képviselőjével kiegészítve ilyenkor a jövőben a kétszáz fős Országgyűlést.

– Őszintén szólva az új magyar alkotmánynak a rendszerváltás idején kellett volna elkészülnie, méghozzá valahogy úgy, ahogy a francia alkotmány készült 1789-ben… Azaz mindent új alapokra helyezve.

– Egy kicsit talán erős a francia példa, mert ott az új alkotmány változtatásainak szimbolikus megerősítéseként a királyt és sok ezer arisztokratát is lefejeztek. Tény azonban, hogy teljesen új jogi alapokról indult a Francia Köztársaság, nálunk viszont az 1949. évi XX. törvényt vitte tovább a rendszerváltás. Persze több helyen is alaposan módosítva, de a mai alkotmány alapja még így is csak az egykori szovjet alaptörvény fordítása. Többek között Szabó Imre akadémikus ültette át magyarra. Vitán felül áll, hogy itt egy valódi új alkotmányra van szükség.
– Miért maradt el a sokat emlegetett alkotmányozó nemzetgyűlés a rendszerváltás idején?

– Az akkori politikai konfliktusok s az ezekből születő alkuk miatt. Nekem mindig Antall József kissé hamis szavai jutnak eszembe: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Az alkotmány közjogi konstruk­ciója ugyanis az országgyűlési kormánytöbbségnek főhatalmat adott, és ennek révén Antall József miniszterelnöknek megvolt a forradalomhoz szükséges ereje. Csakhogy ő Sólyom László alkotmánybírósági elnökre és az Alkotmánybíróságnak a kormánytöbbség hatalmát csökkentő határozataira támaszkodva nem kívánta a nemzeti konzervatív erők követeléseit teljesíteni. Sólyom Lászlónak pedig Halmai Gábor, Majtényi László és elvbarátaik voltak a tanácsadói, és ezzel már át is perdültünk arra a liberális oldalra, amely ma is éppen attól fél, hogy nemzeti-konzervatív karaktert kap az új magyar alkotmány. Nekik tehát jó lenne az 1949 évi XX. törvény napjainkban élő, liberális adaptációja is.

– Így is működik az ország, általában ez a liberális oldal érve a régi alaptörvény mellett, noha a mai magyar alkotmány például elfelejtette lezárni és elítélni a kommunizmus korszakát. A lengyelek nem voltak ilyen hanyagok…

– Sok gond van a mai alkotmánnyal, s nemcsak azokkal a passzusokkal, amelyeket tulajdonképpen Visinszkijéktől örököltünk, hanem az 1989-es módosításokkal is. Rendben van, megteremtették az Alkotmánybíróságot. Csakhogy túl nagy szerepet és túlságosan is kiterjedt jogkört kapott a testület. Azt mondták az Alkotmánybíróság őrködik majd a magyar demokrácia, illetve az Országgyűlés törvényalkotó munkája felett, ám a testület határozataival alapvetően átépítette az alkotmányban előírt közjogi rendszert. És tudni lehetett, hogy ilyen veszély fenyeget, mert a nyugati világban réges régóta megvoltak már az ezzel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok, csak itthon nem volt erről információ. Az 1970-es években például nagyon sok kritika érte a nyugati sajtóban az alkotmánybíróságokat túlterjeszkedésük és az ennek következtében kialakuló túlhatalmuk miatt. Az 1989-es tudatlanságunk miatt pedig magyar Alkotmánybíróság rendelkezik ma a legkiterjedtebb jogkörrel és a legnagyobb erővel a világ alkotmánybíróságai közül. Nemzetközi konferenciákon csemegét jelent ennek a taglalása, s mindezt az egész nemzetközi szakma tudja és evidenciaként kezeli.

– Mi legyen a jövőben az Alkotmánybíróság eddigi határozataival? Elvégre ezek egy régi, nemsokára hatályon kívül kerülő alkotmány jegyében születtek…

– Egyik megoldásként felvetődött a szakmai vitákban, hogy meg kell tiltani majd az új alkotmányszövegben az ezekre való hivatkozást, de ez talán túl radikális megoldásnak számítana. Szerintem elég lenne előírni, hogy egy meghatározott időn belül az alkotmánybíráknak át kell vizsgálni ezt a döntési anyagot, és csak azokat kell megsemmisíteni, amelyek valóban nem férnek össze az új alkotmánnyal.

– És mi legyen a rendes bíróságokkal, a bírói hatalom ügyével?

– Ott is új felfogásra lenne szükség. Ma a magyar bírói kar mint különálló korporáció tevékenykedik. Olaszországban már régóta tapasztalhatók ennek a következményei. Ott 1959-ben lett független a bírói kar. Egyszer csak azt vette észre azonban az olasz társadalom, hogy teljesen átpolitizálódtak a bírák, vannak jobboldali, vannak baloldali bírók, pontosabban vannak szocialista vagy éppen kereszténydemokrata bírói csoportok és tömörülések, akik attól sem riadnak vissza, hogy konkrét politikai kérdésekben utcai tüntetéseket szervezzenek. Ide akarunk eljutni?! Nálunk csak 1997-ben választották le teljesen a bírókat és a bíróságokat, de már mutatkoznak a belső megosztottság, és az ellenérdekű szerveződések első jelei. Cserni bíró például a balliberális média támogatása mellett már egy külön bírói egyesületet szervezett, és liberális alapvetésű követelést írt alá másokkal együtt az Élet és Irodalom című lapban. Semmilyen következménye sem lett ennek, sőt tudni más bírákról is, akik ebbe az irányba közelednek.

– Mi az, amelynek feltétlenül benne kellene lennie az új magyar alkotmányban?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy szerepeljen benne a nemzeti köz­morál mint alkotmányértelmezési elv. Ez olyan tényező, amely a törvényalkotásban, de a törvények alkalmazásában is meghatározó szerepet játszik. Ezen a ponton is él egy erős liberális félelem, történetesen, ha ilyen fontossá válik a közmorál ügye, akkor mi lesz például a homoszexuálisok teljes jogi felszabadításával?

– A homoszexuálisok problémája helyett sokkal fontosabb ennek a tárdalomnak például a szólás- és véleményszabadság ügyének elrendezése…

– Ez benne van a jelenlegi alkotmányban is, de csak egyetlen mondatban. Az efféle vitákban aztán mindig az AB mondja ki a döntő szót, amely eddig inkább szélesítő irányba ment ebben a kérdésben, de ha pél­dául a liberálisok nyernek teret a testületben, akkor a náluk felerősödő tiltó és szűkítő felfogás érvényesülhet a jövőben. A jelenleginél részletesebben, konkrétabban kellene kifejteni a szólás- és véleményszabadság alkotmányi rögzítését. Egyébként ebből is látszik, hogy általában is nagy szükség lenne az új alaptörvényben egy alkotmányértelmezési blokkra. Ma nincs ilyen.

– A társadalom nagy része nemcsak egyetértene, de szinte követeli is, hogy szerepeljen a leendő alkotmányban a magyar föld védelme. Spirituális és fizikai értelemben való védelme is. Születhet egy ilyen passzus?

– Ez kényes kérdés, még ha az ember egyet is ért a hazai termőföld maximális védelmével. Magyarország ugyanis az EU tagja, s az egész alkotmányozási munkában figyelembe kell venniük a szakembereknek a Brüsszellel aláírt magyar szerződés pontjait, illetve az EU érvényes előírá­sait, diktátumait. Sajnos már késő arra gondolni, mennyire rossz szerződést kötött annak idején a Medgyessy kormány Koppenhágában, a magyar alkotmánynak összhangban kell lennie ezzel a szerződéssel. Ez persze nem jelenti azt, hogy eleve vessük el a termőföld védelmének kérdését, de meg kell keresni annak a legmegfelelőbb módját, mely egyezik az EU-normákkal.

– Az azért furcsa, hogy nekünk mindent egyeztetnünk kell, más EU-országok pedig szinte teljesen szabad kezet kapnak. Itt van a francia elnök, Nicolas Sárközy intézkedése, aki felszámolja országában a román és bolgár cigánytáborokat, mint a bűnözés melegágyait, s kiutasítja azokat a romákat, más idegenekkel együtt, akik bűncselekményt követnek el. Ha a magyarok ilyet tennének, ezer szankcióval sújtanának bennünket, s mindjárt a legnagyobb nácik lennénk a világon… Sárközynek viszont egy hivatalos állásfoglalásban is zöld fényt mutatott az EU.

– Erre nem lehet mit mondani, ez Brüsszel ismert kettős mércéje. Érzékelhető, hogy például a csehekkel és a magyarokkal szemben szívesen rántják elő az unió és a globális uralom erői az úgynevezett cigány kártyát, de Franciaország nagy és erős EU alapító állam, ennek megfelelően kezelik. Nagyjából ugyanez volt a helyzet korábban, Olaszországgal kapcsolatosan, amikor ott megkezdték a roma bevándorlók szigorú nyilvántartását.

- Hány olyan új elem lenne a születendő alkotmányban, amely nincs benne a maiban?

– Nem hiszem, hogy öt vagy hat ilyen elemnél többről lenne szó. Ami igazán fontos, az az új alkotmány szellemisége, nemzeti karaktere s a nemzeti közmorálhoz való kötöttsége lesz.

Nemrég itt járt Budapesten Bernie Ecclestone, a Forma–1 legfőbb guruja, s egy elég szemtelen tréfával reagált, amikor Schmitt Pál megmutatta neki a Szent Koronát a „száguldó cirkusz” számára rendezett parlamenti fogadáson. Nyilván nem viccelődik, ha tudja, mennyire fontos a magyaroknak a Szent Korona, amely a mi történelmi tudatunkban össze is csúszik az alkotmánnyal…

– Igen, a Szent Korona nemcsak a legfőbb hatalmat testesítette meg a középkorban és az újkorban, de a magyar államiságot is. Az állam mint fogalom, nem is létezett akkor, nem is volt rá kifejezése a magyar nyelvnek. Egy szerződéskötésnél pél­dául 1381-ben a velenceiek azt kérték, hogy ne a király, hanem a Szent Korona nevében írjunk alá, mert az a következő királyainkat is kötelezi majd az egyezség betartására. A Szent Korona-tan pedig egy írásba nem foglalt, de annál erősebb szokásjog volt, amely megosztotta a hatalmat a király és a rendek között. A Szent Korona-tan mint eszme az 1800-as évek végén is fontos szerepet játszott, a magyar államiságot és a magyar területi integritást, e nép önállóságát szimbolizálta. Óriási szellemi és lelki ener­giákat mozgatott meg a haza és a függetlenség érdekében. Természetesen nem ugyanabban a korban élünk. De ha már alkotmányozás, mindenképpen támaszkodnunk kellene rá. (MH, részlet)

SEMMI SZÜKSÉG ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGRA

Pokol nem mondja ki, s most csak egy lényegi dolgot emelünk ki, hogyha a Magyar Törvény lenne visszaállítva, akkor nem lenne szükség a bűnöző Alkotmánybíróságra, ami egy zsidó találmány. Az is egy gazemberség, amit Pokol említett, hogy kell egy alkotmányértelmezési szöveg- "blokk". Pontosan ez a zsidók módszere, hogy minden jogi szöveget többértelműen fogalmaznak meg, a csalás kedvéért.