2010. május 25., kedd

MÁJUS 25 - RÉSZLETEK AZ ÖNGYILKOSRÓL


KÁBÍTÓSZERES VOLT
AZ ÖNGYILKOS
A STOP megszólaltatta a szombati Szabadság hídi öngyilkost emelőkosárból lebeszélni próbáló tűzoltóparancsnokot, aki még napokkal a tragédia után is megindultan mesélt a történtekről. Elmondta: a férfi láthatóan zavarodott volt, magát királynak és Bruce Willisnek nevezte.
"Én vagyok a király!", "Bruce Willis vagyok!" "Piszkos Fred vagyok, a kapitány!" Ezek voltak az ugrás előtti utolsó mondatai annak a férfinak, aki szombat este felgyújtotta, majd a mélybe vetette magát a Szabadság hídi turulmadárról. "Egyszerűen képtelenek voltunk kommunikációs kapcsolatot teremteni a férfival. Nagyon megrendültem!" - mondja Fekete Tamás tűzoltó őrnagy, megbízott tűzoltási csoportvezető. Ő volt a parancsnoka a szombati akciónak. Fekete őrnagynak és két segítő kollégájának, akik az emelőkosárban közelítették meg az öngyilkosjelöltet, az volt a benyomásuk, hogy az illető bedrogozott állapotban szánta rá magát a végzetes lépésre, és az idő múlásával csak egyre zavarodottabbá vált. Az ő esetében nem működött az öngyilkosjelöltek esetében bevált gyakorlat: sokáig beszéltetni problémájáról, családtagokat, szeretteket bevonni a lebeszélésbe. "Bruce Willis"-nek nem voltak követelései, nem reagált a kérdésekre, csak handabandázott és ugrott, pontosabban lecsúszott a madár szárnyán, és a híd aszfaltján landolt. Menten meghalt. "Nem válaszolt a kérdéseimre, 40 perc alatt a nevét sem sikerült kiszednem belőle" - mondja a parancsnok, aki rádiótelefonon próbált kábítószertől tudatmódosult emberekkel tárgyalni tudó speciális segítőt kérni a rendőrségtől, de az idő rövidsége miatt ez nem jött össze. "Három-öt méterre közelítettük meg a férfit, közelebb nem engedett magához. Olyan felszabadultan fészkelődött a turulon, mintha otthon a foteljében forgolódott volna" - mondja a még mindig a történtek hatása alatt álló őrnagy, aki beszélgetésünk idején is szolgálatban van. Mint mondja, a munkavégzés jobbat tesz most a lelkiállapotának, mintha otthon ülne. A parancsnok úgy véli,
alaposabban kellene felkészíteni a tűzoltókat a hasonló helyzetek megoldására,
például arra, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt álló emberekkel hogyan kell tárgyalni. "Ami tőlünk telt, most is megtettük. Sajnos nem sikerült megmentenünk az illetőt, bár mint mindig, most is ezzel a reménnyel indultunk fel hozzá." Az őrnagy mindamellett szerencsésnek vallja magát, hisz hétvégén családjával átbeszélték a szituációt, elmentek közösen horgászni, ami segített a lelki földolgozásban. Erre szükség is volt, hisz Fekete Tamás parancsnokként minden ugrani készülőt lebeszélt a tettéről. Mostanáig. (stop)
Korábbi véleményünket fenntartjuk, hogy egy rádobott hálóval meg lehetett volna menteni. Most arra kaptunk választ, hogy miért volt olyan vakmerő a mászásban és fent a turulnál, mert nem érezte a valódi veszélyt és csak az ugrás érdekelte. Ez az a típusú ember, akire életében nem figyeltek föl, "nem tartották nagyra" és ezt halálával akarta megszerezni. Az is biztos, hogy régi kábítószerező lehetett. Mivel az ilyenek rendszeres munkavégzésre képtelenek, ezért szociális intézményeknél, önkormányzatnál biztos tudtak róla és ismerték. Az ilyen eset az intézmények bűne is. Ehelyett mit csinál az állam? Ingyen osztogatja nekik a fecskendő tűket...