Kádár: "Aki nincs ellenünk, az velünk van."
MEGJELENTEK AZ ÚJBUNKÓK
Fontos összefüggés, hogy az emberek teremetik meg a politikai rendszert és a politikai rendszer is megteremti a maga embereit. Ez utóbbi vonatkozás a sokkal fontosabb kérdés Magyarországon. Miért? Azért, mert akik a politikai rendszert megteremtik, meghatározzák azok kevesen vannak. De akiket a rendszer a maga képére megteremt, azok több millióan vannak. 1989-ban kiderült, hogy Kádár-népe vagyunk. Magyar nemzeti erő sehol sem jelent meg, néhány apró elszigetelt jelenségtől eltekintve. A magyar alapvetően tekintélyelvű, tekintélytisztelő, még akkor is, ha ellenséges hatalom ül a nyakán. 1989 után Kádár-népe átalakult. Nem jobb lett mint korábban volt, hanem rosszabb lett. Mert sokan elhitték, hogy az a mocsok, az a káosz és az a szabadosság (ezeket mind a zsidókommunisták teremtették meg) ami bekövetkezett az maga a szabadság. Anélkül, hogy most hosszabb fejtegetésbe kezdenénk elégedjünk meg annyival, hogy az elmúlt húsz évben megjelent nálunk egy korábban nem ismert ÚJBUNKÓ RÉTEG. Ezek kicsit hasonlítanak a Kádár-rendszer alatt megjelent újgazdagokhoz. Akik könnyen szerzett pénzükből ész nélkül költekeztek, de a műveltségben lemaradtak. Mi jellemzi ezeket az újbunkókat? Az, hogy ezeknek sincs semmilyen műveltségük. Ők azt hiszik, hogy amit a tévékben, filmekben, interneten fölszednek magukra, az már műveltség. Nem az. Műveltséget csak fontos könyvek elolvasásával lehet megszerezni, persze ehhez még sok más is kell. Manapság ki olvas szakkönyveket? Kik olvasnak fontos történelemi könyveket? Senki. Ez a jellemző. Ugyanakkor az újbunkóknak igen határozott véleményük van mindenről. Közéletről, politikáról. Ha még csak félműveltek lennének az már valami lenne, de ezeknek alapvető és minimális történelemi ismereteik sincsenek. Mégis nagy hangon foglalnak állást olyan történelmi, társadalmi és más kérdésekben, amelyekről nincs meg a kellő felkészültségük. Az iskolákból ezek – szó szerint – hülyén kerültek ki, ezt főleg a diplomásokra értjük. És ami igazán tragikus ezeknél a fiatal embereknél (25-45 között), hogy fontos helyeken vannak, sokszor véleményformáló helyeken. Ez az igazi tragédia. Az ilyenekkel nem szabad leállni vitatkozni. Mert nem vitaképesek.
MEGJELENTEK AZ ÚJBUNKÓK
Fontos összefüggés, hogy az emberek teremetik meg a politikai rendszert és a politikai rendszer is megteremti a maga embereit. Ez utóbbi vonatkozás a sokkal fontosabb kérdés Magyarországon. Miért? Azért, mert akik a politikai rendszert megteremtik, meghatározzák azok kevesen vannak. De akiket a rendszer a maga képére megteremt, azok több millióan vannak. 1989-ban kiderült, hogy Kádár-népe vagyunk. Magyar nemzeti erő sehol sem jelent meg, néhány apró elszigetelt jelenségtől eltekintve. A magyar alapvetően tekintélyelvű, tekintélytisztelő, még akkor is, ha ellenséges hatalom ül a nyakán. 1989 után Kádár-népe átalakult. Nem jobb lett mint korábban volt, hanem rosszabb lett. Mert sokan elhitték, hogy az a mocsok, az a káosz és az a szabadosság (ezeket mind a zsidókommunisták teremtették meg) ami bekövetkezett az maga a szabadság. Anélkül, hogy most hosszabb fejtegetésbe kezdenénk elégedjünk meg annyival, hogy az elmúlt húsz évben megjelent nálunk egy korábban nem ismert ÚJBUNKÓ RÉTEG. Ezek kicsit hasonlítanak a Kádár-rendszer alatt megjelent újgazdagokhoz. Akik könnyen szerzett pénzükből ész nélkül költekeztek, de a műveltségben lemaradtak. Mi jellemzi ezeket az újbunkókat? Az, hogy ezeknek sincs semmilyen műveltségük. Ők azt hiszik, hogy amit a tévékben, filmekben, interneten fölszednek magukra, az már műveltség. Nem az. Műveltséget csak fontos könyvek elolvasásával lehet megszerezni, persze ehhez még sok más is kell. Manapság ki olvas szakkönyveket? Kik olvasnak fontos történelemi könyveket? Senki. Ez a jellemző. Ugyanakkor az újbunkóknak igen határozott véleményük van mindenről. Közéletről, politikáról. Ha még csak félműveltek lennének az már valami lenne, de ezeknek alapvető és minimális történelemi ismereteik sincsenek. Mégis nagy hangon foglalnak állást olyan történelmi, társadalmi és más kérdésekben, amelyekről nincs meg a kellő felkészültségük. Az iskolákból ezek – szó szerint – hülyén kerültek ki, ezt főleg a diplomásokra értjük. És ami igazán tragikus ezeknél a fiatal embereknél (25-45 között), hogy fontos helyeken vannak, sokszor véleményformáló helyeken. Ez az igazi tragédia. Az ilyenekkel nem szabad leállni vitatkozni. Mert nem vitaképesek.
