NEMZETMENTŐK
VAGY ÜGYNÖKÖK
Az utóbbi tíz évben megjelent nálunk egy beteges, kóros tudatú társaság, akik önmagukat hazafinak nevezik. Hogy ne kelljen sokat magyarázkodnunk, arról a népes tömegről van szó, akiknek a hazafias tettei abban nyilvánultak meg hogy lengették a magyar zászlókat és rekedtre üvöltötték magukat a „Gyurcsány takarodj!” című szövegekkel. Ennek a zsidók borzasztóan örültek, hiszen mindig volt olyan ügynökük, aki bedobta náluk az éppen aktuális jelszót. Aztán megjelentek azok az önjelölt vezérek is – igen sokan vannak – akik magukat hazafinak nevezik. Az őket vakon követő ostoba tömeg ezt el is hiszi róluk. Megint, hogy ne kelljen sokat magyarázkodni, azokra az önjelölt nemzetmentő hazafiakra gondolunk, akik jól kiordibáltatták a tömeget, aztán átvonultak a szemközti zsidótévébe és ott nyilatkozgattak. Vagy a zsidók lapjaiban nyilatkozgattak, vagy a rádióikban. De ez még mind semmi. Ezek között a vezérek között olyanok is vannak, akik leálltak a cionrendőrséggel tárgyalni és alkudozni. A rendőrségi irodákban megegyeztek, hogy az utcai tömegeket hogyan mozgatják, mit tehetnek és mit nem. Sőt, olyan is volt, nem is egyszer, amikor ezek a nemzetmentők előre elmondták a lapokban, interneten vagy rádióban, hogy hol és miket fognak csinálni, így a cionrendőrség már tárt karokkal, felkészülve várta őket. A gyengébb felfogásúaknak elmagyarázzuk – mert ilyenek még ezen blog olvasói között is nagyon sokan vannak -, hogy képzeljük el azt az esetet, amikor a háborúban a tisztek átmennek az ellenséges oldalra és ott evés-ivás és muzsikaszó mellett elmesélik az ellenség vezérének, hogy ők bizony holnap hol fognak támadni, milyen fegyverekkel és milyen felszereléssel. Ezek a Mai Hülyék és Mai Gazemberek ezt teszik. Ezt már nem egyszer és nem kétszer tették már, hanem évek óta ezt teszik.
