MAGYARÁRULÓ ÉRTELMISÉG
A FELELŐS
Ha összeválogatjuk nemzetünk nagyjainak a véleményét a népről, akkor igen siralmas képet kapunk. A nép a hasával gondolkodik és nem a fejével. Ahhoz, hogy használja a fejét is, tanítani kellene, de épp ez hiányzik, mert akik az iskolákban és egyetemeken tanítottak az elmúlt hatvan év alatt, azok vagy nem magyarok, vagy erkölcsi toprongyok voltak. Lehetne a templom is a nevelés egyik eszköze, de főpapjaink szintén nem magyarok és a Vatikánban az ördög fújja a trombitát. A másik nevelő eszköz a modern világban a televízió. Az uralkodó elit jól tudja, hogy ez a csodamasina a leghatásosabb agymosó eszköz. A nyugati demokráciákban is jellemzõ, hogy a kényes igazságokat éjjel kettõkor sugározzák, amikor már alszik a fáradt nép. Persze akiket nagyon érdekel, azok megnézik vagy rögzítik, de általában a nagy többség inkább álomba fordul. Tehát a nép nevelésének elsődleges feladata az uralkodó elité lenne. Nade kik ezek?! A történelem folyamán szintén nem tudtuk kihasználni a szellemi áramlatokat, mert uraink megalkudtak. "Főleg 150 év óta a magyart az idegen szellem hipnotizálta - az idegenség, akár francia, akár német volt, s végül a zsidó imponált neki; bűbájának, igézetének hatalmába fogta, felejtette vele mindazt ami nemzeti, eredeti, ami fejleszthetõ s tősgyökeres lett volna. Ily befolyások alatt a magyar levetkőzte nemcsak fényes nemzeti öltözetét, hanem lelkét s érzéseit is áruba bocsájtotta." (Prohászka Ottokár: Föltámadó magyarság, 1922) Ezért nem adják ki Prohászka politikai írásait és ezért nem állítják vissza szobrát, amit zsidó suhancok döntöttek le. Egyszerűen a nép azt sem tudja, hogy létezett egyszer Prohászka püspök, a nemzet tanítómestere. Miután legombolyítottuk történelmünk fonalát, a végén ott áll könyörtelenül, hogy Európa utosó alja népe lett a magyar tudatilag, érzéseiben és cselekedeteiben egyaránt.
"Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma
Sohase harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta."
(....)
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz,
S ki egyszer rúgott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rúgáshoz."
(Ady: A hőkölés népe)
Azt mondják, hogy 1956-ban egységes volt a magyar. Nem igaz, csupán Kádár népe sunyítva hallgatott. 1957. május 1-én háromszázezer népség tapsolt ennek a buta hatelemis gyilkosnak. Hogy kivezényelték őket a térre? Talán az ütemes tapsot is vezényelték? A nevetséges egypólusú választásokon ment a népség ünneplőbe öltözve szavazni. Ki kényszerítette őket? Senki, illetve a saját gyáva rabszolgamentalitásuk. Mindezekre a nép nem fog rájönni magától, de a nyomorult értelmiség pedig árulón hallgat és mosolyát igazítja új urainak az igényei szerint. (1hozzászólás)
ÖNJELÖLT VEZÉREKRE NINCS SZÜKSÉGÜNK
Egy szó mint száz, ősi erőnyeinket vissza kell állítani, de ehhez olyan példamutató magyar vezetőkre lenne szükség, akik: hitelesek, erkölcsileg feddhetetlenek, szakmailag felkészültek és történelmi hivatástudattal rendelkeznek. Az elmúlt húsz év gazemberei között egy sem akadt ilyen, aki ezeknek megfelelt volna. Pedig Petőfi már régen megmondta a lényeget „ A néppel, tűzön vízen át”, de ezek a magyar népet mindig kihagyják a számításból. Magyar vezető csak olyan lehet, akit népünk érdekei, erkölcsei és céljai vezérlik. Ha ezt ingyen teszi kötelességtudatból valaki, akkor azt majd a nép fölemeli, a megfelelő posztra. Önjelölt vezérekre nincs szükségünk.
