NAPFOLTBÓL INDULNAK
A MÁGNESES KITÖRÉSEK
A Nemzetközi Űrállomás és egy napfolt 2010. március 25-én. Érdemes megfigyelni a napfoltok kettős szerkezetét: a sötét belső umbrát, és a világosabb, szálas szerkezetű, külső penumbrát. Emellett jól látható a napfelszín granulációs, tehát szemcsés megjelenésű szerkezete, amely a csillagunkban mozgó anyag áramlási celláit képviseli. A felvétel az Egyesült Államokban található Maine területéről készült. Két távcsővel is várták az eseményt a fotósok, amelynek időpontját jó előre kiszámították. Az űrállomás kevesebb mint egy másodpercet tölt csak a Nap előtt, ezért különösen fontos volt a tökéletes időzítés. Az űrállomás látszó szögmérete 32 ívmásodperc az égen, és valójában majdnem akkora, mint egy focipálya. A nála kétszer nagyobbnak mutatkozó (körülbelül 60 ívmásodperces) napfolt pedig négyszer-ötször akkora, mint a Föld. Az ISS ugyanis mindössze 350 kilométerre van a megfigyelőtől, míg a Nap 150 millió kilométerre helyezkedik el. (origo, részlet) Kép: egy napkitörés
