56-os emlékezés Német-Óváron
Hainburg közelében hatodszor emlékeztünk a szabadságharc hőseire. Szent István 1028-ban alapitotta ősi templomban előbb a falu polgármestere németül köszöntötte a három ország területéről idesereglett szép számú magyart. Smuk András, a bécsi magyarok vezetője és az emlékezés szervezője ismertetőjében vázolta ezen szent hely történetét. A korábbi kelta és római város, Carnuntum után nem volt tudomása Tóth Sándor újabb kutatásáról (Magyarságtudományi Füzetek, Bp 2010) miszerint már nem kell keresni Deutsch-Altenburg szakrális temetőjében Árpád fejedelmünk sírját, mert itt van. Bizonyság a látható valóság és a rá vonatkozó ösi kónikák elemzése. Ez a szent hely, ahol a 907-es pozsonyi csata után elhunyt és ahol el is temették Fejedelműnket. Az utána következö vezéri korban Kárpát-medence, vagyis Magyarhonunk Fővárosa volt itt. Ezt zárta le Szent István templomának épitése 1028-ban, ami után keresztény nyomásra a gyepükről visszahúzódtunk az ezeréves határokra, igy ezen kivülre került Német-Óvár, bár jómagam alig 20 km-re lakom tőle, Zabosban. Voltak korok, amikor augusztus 15-én magyar zarándokok sereglettek ide az egész Magyar Birodalomból. A templom baloldali hajójának oltárképe a Szent Korona fölajánlását ábrázolja, amely források szerint is e helyen történt. A faluban újabb templom Szent Erzsébetünk tiszteletére emeltetett. Következtek: bécsi református lelkésznő Kravansky Mónika, a mosonmagyaróvári evengélikus esperes, Kiss Miklós 56-ra emlékező imái, dr. Pálfy József nagyváradi lelkész Tökés László üzenetét – aki nem tudott jelen lenni - hozta közénk. Gulyás László kivégzett mosoni lelkésszel kapcsolatban nem emlitette, hogy a cseh- Benes gazság miatt Felföldről űzték el úgy, hogy a Maradék-ország földjébe se nyughasson. A dunaszerdahelyi Szent György énekkar többször énekelt. Sajnos Fodroczy László kálnoki plébános úr nem jött el, így nem volt katolikus pap-emlékező. Bár a helyi plébános Bálint Pável csángó és rendszeresen kedvesen megvendégel,csakhogy itteni 19 éve alatt sem tanult meg magyarul. Dévai Nagy Kamilla híres énekesnő - aki édesanyja hasában volt kénytelen menekülni Edélyből - gitárkisérettel adott elő gyönyörű énekeket..."Mint oldott kéve szállj gyönge kismadár...gyönge hangod a Hargitáig száll". Megrenditően énekelt az alig tizenéves gyerekhősökhöz, csakúgy az „Elesett katonák teste lesz a vánkosom” ..hangzott kiemelten az első és második világháború hőseihez... Eközben szinte mellbevágott a felismerés....ki gondol arra, hogy miért is kellett meghalniuk szörnyű kinnal két világháborús höseinknek? Sok millió más népnek is? S röviddel ez után 56-nak miért is kellett elkövetkeznie? Ha sikerül 1944/45-ben megismételnünk azt ami höseinknek 30 évvel korábban 1914/14-ben a Kárpátokban, a Dukla alatt sikerült - akkor nincs 1956 sem, minden hősiességével és katasztrófájával együtt! Mint a többi tőlünk gyávább, ám jutalmazott népnek nincsenek 56-jaik... Érezhetően a pap és énekes nem érzik bármily lélekemelő emlékezés közepette e kérdések immár égetően aktuális súlyát? Vagyis az ANTANT-ot mozgató "demokraták" hozták ránk a vészt, s folytatódott teljesen nyilvánvalóan a második világégés megrendezésének felelőtlen, kimondhatatlan gazságaival! A közeli Ligetfalu-Engerauban, amikor 1938 után Németországhoz tartozott lehetett magyar mise. A 100 év óta esedékes Pozsonyi Magyar Püspökség felállitása helyett, két éve egyből érseket kaptunk, de nem magyart. Aki megalázóan nem enged vasárnaponkénti magyar misét. S a mai magyarság számára lehetetlen helyzetért ugyanúgy a Károlyi Mihály-os együttműködő látszatdemokraták a főbűnösök, akiknek a szellemi utódai a kopjafa közelében is szorgoskodtak. A másnapi Kossuth rádiós beszámolóhoz nyelvüket használva ("hab a tortán") ez volt az evangélikus főpap elmélkedésének a sugallata:"Mint Esti Kornél gyerekkorában félt a háborútól..a mai fiatal is szorong...fél a háborútól..". Dehát, hogyan is van ez?
A rabló, a támadó nem fél? Neki nem kel félnie? Miért nem? (tudósítónktól)
