70 ÉVE ZSIDÓK ROBBANTOTTÁK KI
A HÁBORÚT
Az alábbi hamis propagandára, megadjuk a választ.
Pirossal jelölve a legnagyobb hazugságok.
Az előzmények az első világháborúig nyúlnak vissza, amikor a győztes hatalmak megalázó békefeltételeket kényszerítettek Németországra, elszakítva egyes tartományait. Az 1933-ban hatalomra jutott Adolf Hitler német nemzetiszocialista kancellár hatásos demagógiával használta ki a németek revansvágyát, és sorra szegte meg a béke feltételeit. 1935-ben visszaállította a hadkötelezettséget, egy évvel később hadserege bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. Kihasználva az újabb háború elkerülését célzó brit és francia megbékélési politikát, 1938-ban elfoglalta Ausztriát (Anschluss), majd Csehszlovákia németek lakta részét. Hitler 1939-ben megszállta a maradék Csehországot, hátát a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződéssel biztosítva. A "casus belli", a második világháború oka a danzigi kérdés lett: az 1919-es versailles-i békeszerződés a német lakosságú Danzigot (ma Gdansk) a Nemzetek Szövetségének védnöksége alá tartozó "szabad várossá" nyilvánította, amelyet Lengyelországgal Németországot kettészakító korridor kötött össze. A várost bekapcsolták a lengyel vámrendszerbe, külkapcsolatait Varsó közvetítésével intézte. Hitler Danzig átadását követelte, amiről a lengyel kormány hallani sem akart, bízva a garancia-nyilatkozatban, amelyet 1939 márciusának végén a brit kormánytól Párizs nevében is kapott. Németország tudatosan készült a háborúra: Hitler 1939. áprilisában már parancsot adott ki Lengyelország lerohanásáról, s felmondta az öt éve Lengyelországgal kötött megnemtámadási szerződést. Németország keleti részében augusztus 15-ig be kellett fejezni a mezőgazdasági munkákat, augusztus 26-án pedig valamennyi német kereskedelmi hajó parancsot kapott a hazatérésre. Hitlert csak rövid időre tántorította el szándékától az augusztus 25-én Londonban aláírt brit-lengyel kölcsönös segélynyújtási szerződés. Augusztus 29-i ultimátumára válaszul Lengyelországban általános mozgósítást rendeltek el. Augusztus 31-én lengyel egyenruhába öltöztetett német köztörvényes rabok támadták meg a gleiwitzi (Gliwice) rádióadót, propaganda-ürügyet szolgáltatva a háború kirobbantásához. Szeptember 1-jén hajnali háromnegyed ötkor a néhány nappal korábban "udvariassági látogatásra" érkezett német Schleswig-Holstein cirkáló lőni kezdte a danzigi lengyel támaszpontot, nem sokkal később megindult a német hadigépezet, amely néhány nap alatt eltaposta Lengyelországot. Másfélmillió német katona, két és félezer páncélos, kétezer repülőgép zúdult az egymilliós lengyel hadseregre, amely alig 150 páncélossal és 400 elavult repülőgéppel rendelkezett. Hitler egy hónap alatt elfoglalta az ország nyugati részét, a keleti a szeptember 17-én benyomuló szovjet csapatok ellenőrzése alá került. A brit és a francia kormány szeptember 3-án ultimátumot intézett a német kancellárhoz, felszólítva a hadműveletek leállítására és a tárgyalások megkezdésére. Miután ez nem történt meg, még aznap hadat üzentek Berlinnek, s ezzel hivatalosan is megkezdődött a második világháború. A nyugati fronton sokáig nem történtek nagyobb szabású hadműveletek, az angol expedíciós csapatok csak szeptember közepén érkeztek Franciaországba - ezt a néhány hónapot illették később a franciák a furcsa háború (drole de guerre), a németek az ülőháború (Sitzkrieg) elnevezéssel. Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború hat évig (1939. szeptember 1-től 1945. szeptember 2-ig, a japán kapitulációig) tartott. Ez volt az első, a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, 40 ország területén, az összes óceánon és három kontinens légterében folytak harcok. Összesen 110 millió katona állt fegyverben, az emberéletben bekövetkezett veszteségeket mintegy 50 millió fő közé teszik - ezek fele civil, akik a hadműveleteken kívül a nácik által végrehajtott szervezett népirtás és az ellenállás miatti tömeges megtorlás áldozatai. Az évforduló azonban idén vitáktól terhes: Moszkva éberen figyel, amikor a német és az orosz kormányfő Gdanskban megemlékezik a II. világháború kitörésének 70. évfordulójáról. Az éberséget az indokolja, hogy a Kreml hét évtizeddel a Hitler-Sztálin paktum aláírása után is attól tart, felelőssé tehetik a háború kirobbanásáért. (multkor)
MEGJEGYZÉSÜNK
Az előadott marxista propagandát ismételgetik, miközben nem beszélnek a szovjetzsidó bolsevizmusról, amely nyíltan hirdette 1918-tól kezdve a világforradalmi terveit, miszerint Európa országait, de távolabbi részket is bolsevizálni akarják. Ezért a szovjet zsidók a német kommunista pártot 1919 óta nyíltan támogatták pénzzel és propagandaanyaggal, Sztálin 1924-es uralma óta pedig egyre erőteljesebben. Ha volt, aki állandó béketárgyalásokat folytatott, az Hitler volt, de neki a nemzetközi zsidók már 1933-ban hadat üzentek. Ám Hitler 1937-ig állandóan tárgyalt Angliával és 1938-ban a nyugatiak is elimerték a Müncheni szerződést. Hallgatnak arról, hogy Sztálin 1939-ben támadásra vonultatta fel csapatait kelet- Lengyelország és Ukrajna határán. Hallgatnak arról, hogy a zsidók Lengyelországban tömeggyilkosságokat hajtottak végre a német kisebbség ellen és a lengyelek a nyugati zsidópolitikát követték. Ez a háború 1941-ig európai háború volt, de akkor az amerikai zsidók úgy döntöttek, hogy Amerikát is beléptetik a háborúba a kiprovokált Pearl Harbour-i támadással. Onnantól lett világáháború, amelyben Németország után Magyarország szenvedte el, lakosságához képest, a legnagyobb veszteségeket. Magyarországot a háború után jobban megbüntették mint Németországot, a valódi zsidó bosszúállás nálunk történt. Nem felejtünk! Kép: a két strici, akiknek valóban köszönhető a világháború
ÚJRA KELL ÍRNI
A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKET
Számtalan azoknak a műveknek a száma könyvekben, filmekben és visszaemlékezésekben, melyek a második világháborút vették alapul. Ezenkívül hozzájárul ehhez az anyaghoz az iskolai tananyag, mint "nevelõeszköz" a fiatal generáció részére. Ezeknek a második világháborút ábrázoló műveknek van egy közös vonásuk: A gyõztes hatalmak megrendelésére készültek és kötelezõ eszmei mondanivalójuk, hogy a szövetségesek a gonosz ellen harcoltak. De így volt e valójában? Az utóbbi időben megjelent néhány mű, amelyek megkérdőjelezik a gyõztes hatalmak vélt és propagált erkölcsi igazát. Richard Overy a legismertebb angol történészprofesszor könyve: 1939. Visszaszámlálás a második világháborúig cimmel épp ezekre a kérdõjelekre ad választ. Richard Overy idézi Patrick Buchanant, George W Bush legélesebb kritikusát, összehasonlítva Churchillal, hogy mindkettõ teljesen szükségtelenül háborúba hajszolták a nemzetet és ezzel katasztrófális győzelmet vívtak ki. Richard Overy szerint a háború elkerülhetõ lett volna. Könyvében kiemeli a legkritikusabb idõpontot: 1939 aug.25 - szept.3-a közötti időszakot. Hitler semmiképpen sem akart háborút Angliával és Franciaországgal, viszont mindkét ország hadat üzent Németországnak, amikor a németek megtámadták Lengyelországot. Richard Overy felteszi a kérdést, hogy mi lett volna, ha Anglia és Franciaország beleegyeznek Hitler követelésébe a német többségben lévõ Danzig és területe Németországhoz való csatolásába. A válasza kézenfekvõ: Akkor Németország teljes erővel a Szovjetunió ellen tudott volna fordulni és nincs 50 milliós áldozata a második világháborúnak és nincs kommunizmus Európa felében, viszont német túlsúly lett volna a jellemzõ a térségben. Ezt nem akarták a szövetségesek és inkább egy gyilkoló világháború mellett döntöttek. Richard Overy könyve érdekes gondolatmenetet indított el, de õ sem merészkedett odáig, hogy megnevezze a titkos háttérhatalmak aknamunkáját. A másik érdekes észrevétel, hogy nem nagyon igyekeznek a kiadók könyvét lefordítani másik nyelvre. Bonaparte Napoleon mondta: A történelem nem más, mint a gyõztesek hazugsága.(1hozzászólás) Kép: Hitler, az úriember
