Képre nagyítani!EGYHÁZVEZETÉS
KISZOLGÁLTA
RÁKOSIT ÉS KÁDÁRT
A békepapi mozgalmat 1950 tavaszán indította a kommunista párt (MDP) Magyarországon az egyház egységének megbontására, a kormányzat egyházpolitikájának támogatására. A békepapi mozgalom összefogta az állammal kollaboráló egyházi személyeket, mivel az õ segítségükkel akarták a papságot a szovjet típusú államrend szolgálatára kényszeríteni, és rajtuk keresztül a híveket is befolyásolni. A püspöki kar a kiközösítés terhe mellett megtiltotta a kommunistákkal való együttműködést (1949), ennek ellenére 1950. augusztus 1-jére összehívták az első papi békegyűlést, ezzel próbálva meg szembefordítani egymással az alsó- és a felsőpapságot. A gyűlésen 273-an vettek részt, és a végén elfogadott felhívás szerint „ a résztvevõk sürgették az állam és az egyház közötti megállapodást” . A békepapi mozgalom 1950. november 1-jétől önálló lapot (Kereszt) is kiadott. Az 1970-es évekig sűrűn rendeztek az 1950-eshez hasonló gyűléseket, és az ezeken való részvétel volt a papság megbízhatóságának és „ haladó szelleműségének” mutatója. Akik nem voltak hajlandók együttműködni, sorozatos zaklatásra számíthattak. (lexikon)
AMI KIMARADT A LEXIKONBÓL
A zsidók sokkal egyszerűbben oldották meg a helyzetüket. 1945-ben tárt karokkal fogadták a szovjet megállókat és azonnal beléptek a kommunista pártba és az ÁVO-ba. Maguknak követelték a jogot a magyarok elleni bosszúállásra. A zsidó felekezet szabadon működhetett a Rákosi és a Kádár-korszakban, mert a legtöbb rabbi egyben kommunista is volt, de sokan voltak közülük munkásőr vezetők is. A Kádár-korszakban pedig a főpapok önként tették a kommunista rendszer kiszolgálását, semmiféle kényszer ebben nem volt. Ezt a bűnös politikát az egyházvezetésben 1989-ig folytatták, majd 1990 után elfelejtették megtenni a belső tisztogatást, mivel senki sem kényszerítette őket arra, hogy bevallják együttműködésüket a véreskezű kommunista vezetéssel. Kép: kommunista gyűlés a zsinagógában, az ötvenes években
