2010. április 21., szerda

ÁPRILIS 21 - KOPOTT HAZUGSÁGLEMEZ

Kép: Bogár János hóhér az ártatlan magyarok akasztását készíti elő 1945-ben, erre Dobai Miklós persze nem akar emlékezni
Az alábbi több betegségtől vérző hamis szöveget egy blogból vettük. Megjegyzésünk kékkel közbeszúrva.

DOBAI MIKLÓS A ZSIDÓK NÓTÁJÁT FÚJJA
Hátha valaki nem tudja....
Talán két éve annak, hogy antikváriumi turkálásaim során sikerült megvennem a két háború között, tehát Horthy-Magyarországán kapható volt, címlapja szerint is zsidó lap, a Múlt és Jövő 1943. májusi számát, melyet Dr. Patai József szerkesztett és adott ki Budapesten az V. kerületi Vadász utca 11. alatti szerkesztőségben. Ezen örvendezve tájékoztattam e lista olvasóit arról, hogy 1943. májusában, a három zsidótörvény dacára, és a háború (Magyarország már második éve hadviselő fél!) kellős közepén az országban pezsgő zsidó kulturális élet folyt. (Miért hallgatja el Dobai, hogy a zsidók dőzsölése a Horthy-rendszernek, belső logikájának volt köszönhető, amely a valódi nemzeti érdekeket képviselő pártokat és mozgalmakat üldözte.) Síremlékeket avattak tiszteletben elhunyt zsidó személyiségeknek, zsidó művészek tárlatai nyíltak meg, zsidó vendéglők kínálták kóser ételeiket, s akkor jelent meg Kardos László műfordításában a héber költők antológiájának új kiadása. Ez egy normális országban rendben is van. Egy kedves barátomtól a napokban kaptam meg ugyanezen Múlt és Jövő kiadvány egy évvel későbbi, 1944. márciusi számát, mely közvetlenül a német megszállás előtti napokban került utcára, azaz akkor, amikor a Magyar Királyság függetlensége utolsó napjait élte, amikor – egy későbbi filmből vett bon-mottal élve – a németek már a spájzban voltak. Nos, senkit nem akarok untatni az 1944. márciusi Múlt és Jövő kiadvány tartalomjegyzékével, színes, sokoldalú hirdetéseivel, de szerényen megjegyzem, hogy e kiadvány megjelenése idején a németek által megszállt Európa országaiban az ottani zsidó lakosságot szinte kivétel nélkül már kiirtották. (Dobai hazudik ebben a kiirtásban, hiszen akkor manapság nem lenne ennyi millió holo-túlélő.) Ebbe nem csak a náci Németország értendő bele, de a megszállt Ausztria, a szétdarabolt Csehszlovákia részei, Románia, a Benelux államok stb. Természetesen sok zsidó családnak, vagy egyénnek sikerült idejében elmenekülni biztonságosnak látszó államokba (Ezek a gazdag és kiváltságos zsidók voltak. Miért hallgattja el Dobai?), így Magyarországra is. Így jött létre Magyarországon az Európában példátlan méretű zsidó közösség (Dobai hatalmasat hazudik! A környező államokból főleg, aztán Lengyelországból és máshonnan akkor jöttek a zsidók hozzánk tömegével, amikor megtörtént az I. és II. bécsi visszacsatolás. Mellesleg a környező államokban akkor élt zsidók, soha nem tiltakoztak a Trianon-i döntés ellen, de a visszacsatolás hatásait azt élvezték.) , mely aztán valóban javarészt áldozatul esett a német megszállás utáni üldöztetéseknek. De csak a német megszállás után! S ne feledjük: a Kormányzónak, amikor erre módja nyílt, azaz 1944. júliusa elején, a nyugati partraszállás, no meg a sikeres szovjet offenzíva, azaz a németek megrogyása után, hogy a Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezette akcióval, azaz reguláris alakulatok alkalmazásával, sikerült megmentenie a negyedmillió budapesti zsidót (Dobai megint hatalmasat hazudik. A 250 ezres pesti zsidóság a nyilas-uralom után és az szovjet ostrom után maradt életben, 1945 áprilisában a nemzetközi vöröskereszt adatai szerint. Tehát az alig három hónapos hungarista államban is védettséget élveztek és ez a Wallenberg-mese egy nagy hazugság. Továbbá tízezrével jöttek haza zsidók a német táborokból is, akiknek egyik része azonnal Palesztínába vándorolt ki, BP érintésével, míg mások ittmaradtak és azonnal a kommunista pártban kötöttek ki és megkezdték a magyarellenes véres bosszúhadjáratot. Úgy látszik a történészként tetszelgő Dobai nem tiszteli a tényeket.), lehetővé téve ezzel a legendává avanzsált Raoul Wallenberg tevékenységét. (Dobai Miklós)