NÉMETEK ELLENI
TÖMEGGYILKOSSÁGOK
Az alábbi két linken bőven dokumentálva van a németek legyilkolása lengyel területeken. Az egész történet az I. világháborút lezáró Párizs-környéki békeparancsoknak köszönhető. Hogy Magyarországgal mit tettek Trianonban azt jól tudjuk, de Németországgal is nagyon elbántak és a sokkal nagyobb német nép nem tűrte el azokat az igazságtalanságokat, amelykbe belekényszerítették őket. Kik? A franciák és az angolok. Ez a két birodalom volt a fő felelőse az I. és II. világháborúnak. A térképen látható a Danzig-i folyosó, amely a fő problémát okozta az elcsatolt keletporoszországi területekkel. Érdemes elolvasni hogy 1939 előtt mik voltak azok a tények ami miatt Hitler azt mondta, hogy elég volt az, hogy a németeket gyilkolják a lengyel zsidókommunisták.
Több mint 58 ezer halott és eltűnt.
Már akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy a tényleges gyilkosságok száma ezt magasan meghaladta, és 1940 február 1.-én a német kisebbség azonosított holttesteinek száma 12,857-re nőtt. Hivatalos vizsgálatok a német-lengyel háború kitörése után kimutatták, hogy a 12,857 halotthoz 45 ezer eltűnt személyt kell hozzáadni, akiket szintén halottnak kell tekinteni, mivel eltűnésük óta semmi nyomukat nem lehetett föllelni. Így ma a német kisebbség áldozatainak száma Lengyelországban 50 ezer fölött van. A német kisebbség ellen Lengyelországban elkövetett atrocitások leírásának alapja a Brombergi és Pózeni (Poznan) különleges bíróságok büntetőeljárásainak aktái, a katonai parancsnokság egészségügyi osztálya szakértőinek vallomásai és a katonai bizottság nemzetközi jogi albizottságának vizsgálatai. Az egyes esetekre vonatkozó leírt tényanyag az említett forrásokból származik. A Brombergi és pózeni különleges bíróságok olyan bíróságok, melyek eljárásai és igazságszolgáltatása a német birodalmi jogon alapul, és melyek a birodalom legfelsőbb bírósága jogi eljárásainak vannak alávetve, és melyek minden esetben a német büntetőjog elvei alapján dolgoznak. Az ítéletek indoklását és a német és lengyel tanúk vallomásait használja ez a mű. Ezeket 1939 november 15-ig terjedően használtuk föl. A nyomozóhatóságok jelentéseit dokumentumait és fényképeit a mellékelt eredeti aktákból vettük. A vallomások, fényképek és tárgyi bizonyítékok másolatai, valamint a közös visszaemlékezés bizonyítékai, melyek az áldozatok boncolásának eredményeképpen jöttek létre, az orvosszakértők vallomásaiból származnak. A szemtanúk esküvel bizonyított vallomásai, melyeket a katonai hatóságok előtt tettek le, főleg a hadsereg nyomozóhatóságaitól származnak. Ezek alapja a parancsnokság jogi osztályának könyvei a tárgyban, az első kötet címe: "Lengyel atrocitások kisebbségi németek és hadifoglyok ellen Brombergben, Plessben, Stopanicán", a másodiké: "Lengyel atrocitások kisebbségi németek és hadifoglyok ellen Pózenben", melyekből vallomásokat vettünk ki.
RÉSZLETEK A JEGYZŐKÖNYVEKBŐL
(4) A lengyel tanúk, Maria Szczepaniak és Luzia Spirka vallomása Brombergből, akik egy légoltalmi pincébe menekültek németekkel együtt. (Sd. K: Ls. Bromberg 12/39). A németeket gyilkolták, függetlenül koruktól, hitüktől, vallásuktól, foglalkozásuktól, parasztokat, tanítókat, papokat, orvosokat, kereskedőket, munkásokat és gyárosokat, egyetlen osztály vagy csoport sem volt kivétel. Az áldozatokat tárgyalás nélkül lőtték le - nem volt semmiféle jogi ok a németek gyilkolására. Lelőtték őket, halálra kínozták őket. verték és ütlegelték teljesen ok nélkül őket. (5)
(5) "Soha azelőtt nem láttam olyan dühödt, gyűlölködő arcokat gonosz kifejezéssel- biztosan megszűntek emberi lények lenni-" a plessi Paul Zembol szemtanú vallomása (WR I).
És legtöbbjüket a legbestiálisabb módon megcsonkították. Ezek a gyilkosságok szándékosak voltak, és legnagyobb részben lengyel katonák követték el őket, de felfegyverzett civilek, iskolás fiúk és tanoncok (P.W.O.N.) (6). A tények, melyek megmutatják, hogy a lengyel akciót a kisebbségi németek ellen hivatalos helyen tervezték és szervezték ellentmond a lengyel emigránsok állításának, mely szerint ezek egyfajta "megtorlás" voltak, és a német csapatok elleni menekülésükkor a lengyel csapatok a német kisebbség tagjait magukkal vitték, és a hogy a helyzet egyre romlott, "elkeseredésükben ölték meg őket." A valóság az, hogy a kisebbségi németeket internálták, elrabolták otthonaikból, kegyetlenkedtek velük majd megölték őket egy előzetesen alaposan kitervelt terv alapján. Nem volt szó spontán akcióról, melyet a német csapatok bejövetele váltott ki. Aki megkérdezte, hogy mi az oka az ilyen üldözésnek, vagy miért zárták be, azt válaszul agyonlőtték, a puskatussal megverték vagy megszurkálták bajonettükkel. Általában az erőszakkal elhurcolt emberek lakásait átkutatták fegyvereket, titkos adóvevőket és gyanús iratokat keresve. Egyetlen németnél sem voltak fegyverek, mivel a körülmények ezt évek óta lehetetlenné tették. Elég volt egy játékpisztoly megtalálása ahhoz, hogy igazoljon egy gyilkosságot. (1) Noha elsősorban férfiakat gyilkoltak le hadköteles korban, azaz 16 és 25 év között, később nem kímélték a német lányokat és asszonyokat sem, és hetekkel ezek után az aljas történések után halálhirdetések jelentek meg a brombergi német híradóban (Deutsche Rundschau) és a pózeni napilapban (Tageblatt), melyek szörnyű áttekintést adnak arról, hogy hogyan lettek német férfiak, nők, öregek, nyomorékok, mozgásképtelenek és gyerekek a lengyelek gyilkos kedvének áldozatai, és hogy csonkították meg legtöbbjüket szörnyű módon, és rabolták ki. A sérülések típusai (lövések a nyakba, beszúrás a szemgolyókba, fejek betörése puskatussal, és az agy szétroncsolása, fejlövések, stb.. nagyon egyformák mindenütt, ahol gyilkosságok történtek. Az időpontok és módszerek egyformasága a német kisebbség ellen határozott következtetésre nyújt lehetőséget, hogy a németeket gyilkoló vérontás szervezése azonos módon történt. Mindenesetre a törvényszéki orvosszakértők, akik esetek százait vizsgálták meg, szintén arra következtetnek, hogy a sebesülések nagyon hasonlóak egymáshoz. Néhány ember életét lélekjelenléte mentette meg, akik vagy halottnak tettették magukat, vagy elég szerencsések voltak ahhoz, hogy ne kapjanak halálos sebeket. (2)
BORZALMAS KÉPEK
Most csak néhány képet közlünk a halálra kínzottakról, némelyik kép alatt a magyarázat németül. Több hónap telt el amíg a németek ezeket a képeket készítették, hiszen ezek a feltárások csak akkor kezdődtek, amikor elfoglalták a lengyel területeket. Minderről hallgatnak mind nyugaton, mind keleten és főleg Magyarországon.
Kép: egyik képen kiherélt férfi, németek tömesírokat tárnak fel, három zsidógyilkos képe, neveik ismertek. A többi kép olyan borzalmas, hogy olvasóinkat ettől megkiméljük.LENGYELEK IS TERÜLETET HARAPTAK KI
A második világháború kitörésének 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést beárnyékolta kissé a lengyel miniszterelnök Donald Tusk és Vladimir Putyin közötti nézetkülönbség a sajtókonferencián. Tusk miniszterelnök kifejtette, hogy két nagyhatalom titkos megegyezése (Molotov-Ribbentropp paktum) okozta, hogy Németország és Szovjetunió megtámadta Lengyelországot és elindította a második világháborút. Putyin láthatóan nem szívlelte a lengyel miniszterelnök szavait és azzal kontrázott vissza, hogy Németország és Lengyelország között is létrejött egy barátsági és megnemtámadási szerzõdés 1934-ben. Amikor aztán a németek visszavették a Szudéta-vidéket Csehszlovákiától, akkor a lengyelek is lehasítottak egy részt maguknak. Végül abban egyeztett meg Putyin és Tusk, hogy felállítanak két történész csoportot mindkét oldalról, akik megvizsgálják a máig is vitás kérdéseket. (1hozzászólás)
