ÁPRILIS 5 - NINCSENEK EREDETI KÉZIRATOK

ELLENTMONDÓ ISMERTETÉSEK

AZ ÚJSZÖVETSÉGRŐL

Szent Jeromos Damasus pápától 382-ben kapott megbízást a latin nyelvű fordításra. Az evangéliumokat 383-ban már be is fejezte. Az Ószövetséget a héber és arámi nyelvekből fordította és állandóan összehasonlította a görög Septuaginta-fordítással is. Ez a munkája mintegy 20 évig tartott. A római katolikus egyház az 1546. évi tridenti zsinaton hozott határozattal emelte hivatalos szöveggé. (magyar lexikon) Kép: ószövetségi töredék, nem héberül
Jeromos a görög és a héber szentírást közös nyelvre a latinra fordította le, 405-ben fejezte be. Ez volt az elismert hiteles fordítás, amit a tridenti zsinaton (1546) fogadott el a római katolikus egyház. A Vulgatát továbbra is a tudósok ma is használnak a szövegek tanulmányozására, a történeti keresztény teológiában. (angol lexikon) Már a két lexikon adatai sem egyeznek.

Az Újszövetség keletkezése

Jézus semmit sem írt, az apostolokat bízta meg, hogy az utókornak továbbadják történetét és tanításait. Minden, amit az apostolok írtak, kánoni tekintéllyel bír. A történetkritikai bibliakutatás álláspontja szerint az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban módosítottak rajta. (wikipedia)

NAGY KONSTANTIN

NEM SZÍVELTE A ZSIDÓKAT

Konstantin (képen) több megszorítással is nehezítette a zsidók életét: nem volt szabad keresztény rabszolgákat tartaniuk vagy körülmetélni a rabszolgáikat. A keresztényeknek tilos volt áttérniük a zsidó hitre. A vallásgyakorlást is korlátozták, de Tisha B'Av napján, a jeruzsálemi nagytemplom lerombolásának évfordulóján beengedték a zsidókat Jeruzsálembe. Konstantin azt is támogatta, hogy a húsvét és a pészah dátumát elválasszák egymástól (lásd még: kvatrodecimanizmus). Az első niceai zsinat után így ír egy levelében: „…méltatlannak tűnt, hogy az ünnepek ezen legszentebbikének megtartásában a zsidók szokásait kövessük, akik hatalmas bűnnel szennyezték be kezüket, emiatt megérdemelten sújtja őket a lélek vaksága. […] Ne legyen hát semmi közös bennünk a megvetendő zsidó csőcselékkel, mert minket másképpen áldott meg a mi Megváltónk.”. (wikipedia)

KONSTANTIN ANYJA

Szent Ilona, más néven Szent Heléna Nagy Konstantin császár édesanyja. Édesapja vendéglős lehetett. A hagyomány neki tulajdonítja Jézus keresztjének megtalálását. Amikor 306-ban Konstantin lépett a trónra, maga mellé vette a császári udvarba édesanyját, és császárnői címet adott neki, valamint szabad rendelkezési jogot a kincstár felett. Ekkor verették Ilona képét a pénzérmékre is. 326-ban a Szentföldre zarándokolt, bejárta a kereszténység szent helyeit, templomokat építtetett Betlehemben, az Olajfák hegyén. A 4. század végéről való legenda szerint a Golgotán megtalálta Jézus és a két lator keresztjeit, és a keresztrefeszítés eszközeit is. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A szegekből koronát és zablát készíttetett Konstantinnak, a keresztet pedig Rómába vitette és felépítette a Szent Kereszt bazilikát. Szintén az ő nevéhez kötik a napkeleti bölcsek jelenleg a kölni dómban őrzött maradványainak megtalálását is. Szentként tisztelik, ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án van. Szent Ilona (lexikon)

Kép: ószövetségi töredék, nem héberül

ZAVAROS IRATOK

Eddig még sehol – még a Vatikán oldalán sem – sikerült fellelni, hogy hol őrzik az eredeti négy evangélista szövegének kéziratát? Állítólag ezek sem eredetiek, hanem csak görög másolatok. Egyetlen hazai könyv sem foglalkozik az eredeti iratokkal, sem ezek szövegeivel, sem ezek képeivel. „A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.” (Vankó-Reisinger:Bevezetés a Biblia tanulmányozásához,1993) A könyv nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy a hivatkozott iratok hol találhatók? A könyv ezt állítja a kéziratokról: „Természetesnek mondtuk azt, hogy a bibliai iratok eredeti kézírásos anyagai nincsenek meg.” (50.old.) Annyit tudunk meg, hogy János apostol papíruszra írt. Pál (Saul rabbi) kéziratai már pergamenre (állatbőr) készültek. A könyv azt hazudja, hogy az ószövetségi iratok héber nyelven készültek, miközben az egy-egy ritka fotók sehol sem héber betűket látunk, még a híres Qumran-i tekercseken sem. A könyv azt írja, hogy az újszövetségi iratok mind görög nyelven készültek, de azt már nem teszi hozzá, hogy ezek másolatok. Összegezzük magyarul. Semmilyen újszövetségi anyag nincs meg eredeti kézírásban. Jézus azért sem lehetett zsidó, mert semmit sem írt, igen rossz véleménye volt az írástudókról, mint ahogy nekünk is ez az általános véleményünk. Akik hosszú és sok szöveget írnak, azok hazudnak.

AZ EVANGÉLIUMOK
HITELESSÉGE

Ebben az évben eltérően az előzőktől igen sok bibliai témával foglalkoztak a televíziók csatornáin. Voltak akik szó szerint magyarázták a bibliai eseményeket, de többségük tudományos fejtegetésbe kezdett. Mindegyik evangélium Mária Magdaléna személyéhez kapcsolja az üres sír felfedezését és mindegyik selyteti, hogy az észlelése látomásszerű volt és nem fizikai észrevétel. Az orvostudomány már régen ismeri ezt a jelenséget amikor egy közeli hozzátartozó elhúnyta után pl. egy férj v. feleség látni vélte élete párját a lakásban. Mindezek a hallucináció tárgykörébe tartoznak és nem csodák. A tudomány egyértelműen állítja az ismeretek birtokában, hogy Jézus esetében nem volt fizikai feltámadás. A Biblia kanonizálása körül már az elején heves viták alakultak ki. Markion az első században (85-160) teológus, filozófus volt, aki az Antitézisek c. könyvében összegyűjtötte az Ó- és Új-szövetség ellentéteit. Állította, hogy az Ószövetség bosszúálló istene nem lehet azonos Jézus Krisztus irgalmas Atyjával. Az egyház eretneknek nyilvánította és kiközösítette. Mára láthatjuk, hogy mennyire igaza volt. Aztán a középkorban csend volt a Biblia körül, mert a "szent" Inkvizíció teljes gőzzel szolgálta a zsidók érdekeit. Luthernak kellett jönni, hogy lefordítsák a Bibliát más nyelvekre is, mert a Vatikán magának tartotta fenn ezt a jogot. A bibliakritika a 18.szd-ban lendült fel ismét. William Wrede (1859-1906) német filozófus és teológus a könyvében állítja, hogy az evangéliumok nem lehetnek történelmi támpontok, mert Jézus sohasem állította magáról, hogy Messiás. A Messiás elképzelés Jézus halála után keletkezett és az evangéliumok a hitgyülekezetek kultuszának és teológiájának a produktuma. Julius Wellhausen (1844-1918) német filozófus, teológus és bibliakutató Máté, Márk és Lukács evangéliumát egy szerzõtõl származtatja. Gondoljunk itt Saul rabbira. János apostol evangéliumánál megkérdõjelezi a szerzõséget és másnak tulajdonítja az írást. Szerinte létezett egy másik János is, aki nem tarozott a tizenkettõ közé. A radikális David Friedrich Strauss (1808-1874) teológus megkérdöjelezte egészében a négy evangélium hitelességét. Mivel az evangéliumok arámi, kopt és görög nyelven íródtak, gyakran a fordításnál eltüntették az erdeti iratokat fõleg akkor, ha változtatásokat eszközöltek az új kiadásoknál. A tudományos módszerek C-14-es kormeghatározó módszerei a papirusz alapanyagnál nem adnak pontos eredményt és 60-100 éves tévedés is lehetséges. Maradjunk meg egy biztos támpontnál. A jelenleg is ismert evangéliumok születése már az eljén csalással kezdõdött. A késõbbiekben az egyházi és uralkodói érdekek alakították közel 400 évig a tartalmát. Amit meg elkellett takargatni és lehazudni, azt máig is folytatja a vatikáni színtársulat. Az emberiség hitbéli igényeit 2000 éve hazudják és nyomorítják magukat kereszténynek maszkírozó farizeusok. (1hozzászólás)

NEM SZÜNT MEG

A MAGYAROK GYALÁZÁSA

Tegnap este a HírTV-ben egy pap megint előjött azzal, hogy akik az Egyházat támadják, azok újpogányok. Sérelmezte azt is, hogy a magyarok kétségbe vonják az Egyház történelmi ismereteit. Erre a műsorvezető - nagyon helyesen - közbevetette, hogy az Egyház csak Szent Istvántól ismeri a magyar történelmet és ami előtte volt azt a pogányság korszakának nevezi, ami nem igaz. Erre a pap nyelni sem tudott, nem jött válasz tőle.