JANUÁR 15 – CÁRGYILKOS ZSIDÓK

NAGY IMRE IS

A CÁRGYILKOSOK KÖZÖTT VOLT

Az utolsó cár leszármazottai felszólították az orosz kormányt, hogy vizsgáltassa meg újra II. Miklós és családja halálának, illetve kivégzésének körülményeit. Ezt pénteken mondta az utódok egyik ügyvéde, German Lukjanov Moszkvában riportereknek. A bejelentés szerint a Madridban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő, akit sokan tartanak a még élő Romanovok fejének, egy moszkvai bírósághoz nyújtott be keresetet, amelyben a további vizsgálatokat lezáró tavalyi hivatalos döntést illegálisnak és megalapozatlannak nevezi. A Romanovok szerint ugyanis a lezárás nem felel meg az orosz Legfelső Bíróság 2006-os döntésének, amely szerint II. Miklós és családjának tagjai a politikai elnyomás áldozatai voltak. Ami az utódok szerint azt jelenti, hogy az ügyet teljes mélységében kell feltárni. A trónjáról már az 1917-es februári forradalom után lemondott II. Miklóst, feleségét, öt gyerekét és a közvetlen szolgálatukban lévőket - összesen 17 embert - 1918. július 16-áról 17-ére virradóra a Jakov Jurovszkij vezette bolsevik őrzőosztag a szovjet kormány legfelső szintű parancsára kivégezte Jekatyerinburgban, az Ipatyev-ház pincéjében. Agyonlőtték a család orvosát és három cselédjét is. 1979-ben egy helybeli orosz történész, Alekszandr Avdonyin csontvázakat talált Jekatyerinburgtól körülbelül tízmérföldnyire. A csontok DNS-ét megvizsgálták, és az eredmény alapján azonosították II. Miklóst, feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, három gyermeküket, Olgát, Tatyjanát és Anasztasziját, valamit az orvosukat és három cselédjüket. A hiányzó két csontvázra 2007 augusztusában bukkantak rá, és a DNS-eredmények alapján a család maradék két tagjáé, Marijáé és Alekszejé. A maradványokat 80 évvel a kivégzésük után, 1998. július 17-én temették el a cárok hagyományos temetkezési helyén, a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben pedig az Orosz Ortodox Egyház szentté avatta az utolsó cári családot. 2005-ben a Romanov család nevében a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő kérvényt nyújtott be, hogy rehabilitálják a cárt és családját, a kérvényt azonban 2007-ben elutasították. 2008-ban az ügy új fordulatot vett; az orosz Legfelső Bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerte el és rehabilitálta. (FH)

MI IS KÖVETELÜNK

Követeljük a magyar hatóságoktól és a Nemzeti Kegyeleti Bizottságtól, a Terror Háza vezetőjétől hogy méltózatassanak nyilvánosságra hozni, hogy hol vannak elkaparva azok a nemzeti mártírok, akiket 1945 és 1946 között kivégeztek, háborús bűnösség címén. Tisztességes állami temetést, méltó emlékhelyet követelünk a kivégzett magyar mártíroknak és az akkori bűnöző gyilkosok megnevezését. Követeljük a magyarok elleni bosszúállásokban közreműködő egykori, de ma is élő szadista ávósok nyugdíjának a megvonását és teljes vagyonelkobzást őnáluk. Ugyanis a magyar mártírokat nemcsak megkínozták, kivégezték, családjukat üldözték, hanem megfosztották őket a továbbtanulás és végzettségüknek megfelelő munka lehetőségétől is. Kérjük követelésünket minél több fórumon terjeszeteni és illetékesekhez, a címzettekhez eljuttatni.

Kép: a Terror Házában divatbemutatókat tartanak a bosszúállók utódai, az igazgatónő tapsával kisérve

CÁRI CSALÁD KIVÉGZÉSE

Az utolsó kártyajátszma után II. Miklós és Felesége, Alexandra nyugovóra tért. 1918. július 16-át írtak. A cári családot tizenhat hónappal az előtt tartóztatták le a kommunista forradalmárok, és később a Szibéria nyugati peremén fekvő Jekatyerinburgba vitték őket. Az uralkodó párt öt gyermekével egy kétszintes fehér kőház emeletén tartották fogva, amelyet egy Ipatyev nevű mérnöktől sajátították ki. Minden ajtónál őrök álltak, és az udvart magas fakerítés zárta el a külvilágtól. Ott várták a Romanovok sorsuk beteljesedését. Röviddel éjfél után a ház parancsnoka, Jakov Jurovszkij elvtárs, egy órásból lett forradalmár azzal ébresztette fel a cári családot, hogy menjenek le a boltozatos alagsorba, mert egy másik helyre szállítják át őket. Miklós ment elöl ölében 13 éves, hemofíliás fiával, Alekszejjel. őket követte Alekszandra és négy lányuk: Olga, Tatjana, Maria és Anasztázia, 17-22 évesek. A sort a család orvosa és három szolgáló zárta. Jurovszkij utasította egyik katonáját, hogy indítsa be a pinceablak előtt álló teherautó motorját. A cár és a többiek a hátsó falnál álltak, amikor Jurovszkij ünnepélyesen felolvasta a néhány órája Moszkvából érkezett ítéletet. Senki sem hallotta őt a teherautó zajától. - Mit mond ? - kérdezte Miklós. Nesze, itt van amit mondok - válaszolta Jurovszkij, gyorsan előkapta pisztolyát és közvetlen közelről rálőtt az uralkodóra. A 11 másik őr is nyomban tüzet nyitott. Kiáltások és könyörgő sikolyok közepette a hóhérok újra és újra az áldozatokra lőttek. A nők rettegve kuporogtak a fal mellett, karjukkal takarva el arcukat. A sebesült kis Alekszej nyöszörögve feküdt a földön, mígnem Jurovszkij két utolsó lövést eresztett belé. De a fiatal hölgyek még mindig éltek. Záporoztak rájuk a lövések, ám ők tovább jajgattak és vonaglottak. Jurovszkij meglepetésére a golyók lepattantak róluk a falra. Csak később fedezték fel, hogy 8 kilogrammnyi drágakő volt alsóruhájukba varrva. Haláltusájukat a gyémántok hosszabbították meg. Húsz perc múlva csend lett, a padlót vér áztatta. Amikor a kivégzőosztag nekilátott hogy lepedőkön kihordják a 11 holttestet, az egyik lány karjával eltakarta az arcát. Ekkor vették észre, hogy a másik három is vonaglik még. Az egyik katona puskát ragadott és többször beléjük döfte a szuronyt, míg nem mozdultak többé. Anasztázia karjában egy kis spániel teteme volt, amit a kivégzés alatt magához ölelve tartott. Hajnali három óra körül indult el a teherautó iszonytató rakományával a várostól nyugatra elterülő erdő felé. Jurovszkij embereinek gyorsan és titokban kellett megszabadulniuk a holttestektől. A Romanovok temetése ugyanolyan borzalmas volt, mint a kivégzésük. Jurovszkij először egy Jekatyerinburg melletti bánya aknájába dobatta be a testeket. De ennek hamarosan híre ment, így másik helyet kellett találnia. Amikor teherautója Jekatyerinburg központjától 15 kilométerre megfeneklett egy mocsárban, Jurovszkij elhatározta, hogy ott helyben temetik el a Romanovokat - a földút alatt. Hogy a tetemek ne legyenek felismerhetők, Jurovszkij megparancsolta embereinek hogy puskatussal zúzzák össze az áldozatok arcát. Majd kénsavat öntött a holttestekre, hogy szétmarja őket. Végül feltöltötték a gödröt és a közeli vasút nehéz talpfáival fedték le. A cári család halálának körülményeit több mint hetven évig titkolták.