GONDOLATOK A FELTÁMADÁSRÓLAz ember nem akar ünneprontó lenni épp Húsvétkor. Dehát az igazság is nagy dolog ám és nem hagyhatjuk csak úgy eltaposni a fövenyen. A Húsvét zsidó ünnep volt, amit a kereszténység megspékelt Jézus feltámadásával és itt elvált lényegileg tőlük. Számtalan bibliakutató és bibliadetektív írt már könyvet a Bibliáról és sokáig elidőztek a Feltámadás mítoszánál. Nézzünk csak ebből néhányat. Máté apostol eredeti evangéliuma az arámi nyelven elveszett és egy görög fordítás maradt hátra. A fordító v. másoló személye ismeretlen. Az evangélium szerint a zsidók Pilátushoz fordultak, hogy őriztesse a sírt, de a helytartó elhárította ezt, mondván, hogy őrizzétek ti. Amikor Mária Magdaléna és egy másik Mária (tehát két nő) elmentek a sírhoz, akkor az Úr angyala leszállt az égbõl és elhengerítette a követ és ráült stb. stb. Márk apostol nem tartozott Jézus közvetlen környezetéhez, tehát a Feltámadást hallásból írhatta le. Szerinte a sírhoz menő asszonyok hárman voltak; a két Mária és Szalóme. Amikor a sírhoz értek, akkor a követ már valaki elhengerítette. Bent a sírboltban ült egy ifjú, aki kiadta nekik a következõ utasításokat stb.stb. Lukács evangélista szintén nem tartozott Jézus közvetlen tanítványai közé és a 40-es években csatlakozhatott hozzájuk. Tehát az eseményeket hallásból ismerhette és nem akárkitõl, hanem Saul rabbitól személyesen, mert annak volt a követője egész életében. De nézzük, hogy mit ír a nagy eseményről? Lukács szerint a sírhoz kimenő asszonyok a követ elhengerítve találták és nem volt ott az Úr Jézus teste. Akkor ragyogó öltözetben két férfi jelent meg nekik és kiadták az utasításokat. Az asszonyok ebben az esetben a két Mária és Johanna. Hová tünt innen Márk Szalóméja? János apostol Jézus követői közé tartozott a kezdettől fogva. Szerinte egyedül Mária Magdaléna fedezte fel az üres sírt és utána rohant a hírrel Simon Péterhez, aki több tanítvánnyal rohantak a sírhoz, melyet üresen találtak. Ebben az esetben nincs a helyszínen sem fehérruhás ifjú, sem pedig két angyal hasonlatosság. A következõ fejezetben viszont Mária Magdaléna találkozik két angyallal és Jézussal is. Az evangélium további részében János apostol elfelejtett beszámolni Jézus mennybemeneteléről és korábban a betlehemi születésről sem regélt egy szót sem. Nem is szólhatott, hisz egyik esemény sem történt meg, sőt a Dávid-királytól való származtatás is elkerülte az apostol figyelmét. A fennt említett kiegészítő fejezet pedig egy későbbi betoldás, hogy hasonlítson az első kettőhöz. Tehát az Újszövetség magját képező négy evangélista közül kettő sohasem találkozott Jézussal, de írásaikat bevették a kánonba. Hová tüntek a többi apostolok írásai, akik a tizenkettőhöz tartoztak? Miért vetették Tamás evangéliumát az apokrifok közé? Ezekre a kérdésekre több bibliakutató azt a választ adta, hogy az említett írások nem tartalmaztak ószövetségi idézeteket. Az evangélisták pedig erős zsidó befolyás alá kerültek Saul rabbi által. Saul a nagy csaló egyetlen írást fogadott el, az ószövetségi Tórát és számtalanszor idézte írásaiban, hogy az események "az írások szerint" történtek. Szinte az összes bibliakutató egyetért abban, hogy az Újszövetség erős átszerkesztésen ment keresztül egészen a 400-as évekig. Carl Gusztáv Jung a világhírű svájci pszichiáter, aki mellesleg hívő keresztény volt, kijelentette a Jézus analízise után: "Nem volt semmiféle feltámadás. Egy mítosz az egész. Ismerünk egy féltucat hasonló esetet a Kr. elötti időkből." (C.G. Jung: Pszichológia és vallás) Mindezeket összevetve nem kell az embernek mesterdetektívnek lenni ahhoz, hogy mosolyogjon ezeken a meséken. Az evangélisták egymást másolták a szóbeszéd útján elterjedt történetekből, de vigyázott rájuk, mint kotló a csirkéire egy átkozott zsidó; Saul rabbi. Az azóta eltelt időszak történelmi kutatásai és az archeológia felfedezései igazolják, hogy Jungnak is igaza volt. A jelenleg ismert római kereszténységet Saul rabbi alapította. Hogy idáig jutott az egész judeokereszténység, az a rothadt zsidó szellemnek köszönhető. XVI. Benedek pápa mint egy roggyant öreg lakáj ült a pápai trónuson az idei húsvéti szertartás alatt és közel állt ahhoz, hogy összerogyjon. Nos, ennyi történelmi adat ismeretében feltölthetjük a fehér foltokat logikus és észszerű argumentumokkal. Az ókor embere nem tudott gondolkodni csak csodákban, ha Istenről volt szó és a Jézus-korabeli időkben nyomta őket az ószövetségi maszlagnak és jövendöléseknek a súlya. Jézusnak megvolt a véleménye keményen a csodaváró farizeusokról: "A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás prófétát."(Máté 12:39) A továbbiakban már tudjuk, hogy az isteni akarat és szándék kivitelezéséhez nem szükségesek csodák. Hogy a kereszténység az elkövetkező évszázadokban elterjedt, annak nagyon is logikus magyarázata van. Róma egyharmada jogfosztott rabszolgákból állt, akiknek a rómaiak vallása semmit sem mondott. És akkor jött a kereszténység a túlvilági igéretével, ahol a földi életben utolsó személy is lehet első, ha betartja az új vallás erkölcsét. Ez az új hit reményt adott a kilátástalan helyzetben lévő rabszolgáknak és később a középosztálynak is. A császár minden joggal félhetett egy újabb rabszolgalázadástól, hiszen jól emlékeztek még Spartakusra, aki a felszabadított rabszolgáival megrengette Rómát. Nagy Konstantin császár megoldotta a gordiuszi csomót: Államvallásá tette a kereszténységet, ő nevezte ki a püspököket és szintén ő javadalmazta őket. Ezzel a húzással kezébe vette az egyház irányítását is. Egy az Isten és egy a császár! Ettől a pillanattól kezdve az államosított egyház a politika szerves részévé vált napjainkig. Az utána következő időszakokban elégették a nekik nem tetsző írásokat, tüzzel és vassal irtották a császári és pápai törvényeknek ellentmondó személyeket még akkor is, ha tudományosan kimagasló műveket alkottak. Az inkvizició véres műhelyei gyakran üzemeltek a Vatikán árnyékában. Mi köze volt ennek a kényszerhitnek Jézushoz? Az égvilágon semmi és ez a helyzet, ma sem változott. A zsidóknak még ez az eltorzított erkölcsű sauli egyház is kényelmetlen. A pápák az utóbbi időkben megalázkodtak a porig Kaifás népe előtt, aminek az egyenes következménye, hogy a hívek elhagyják az egyházat. Pedig ma is érvényes, hogy "Nem szolgálhatsz egyszerre Istennek és a Mamonnak." (1hozzászólás)
KIEGÉSZÍTÉSEK
Palesztína az ókorban római tartomány volt, Pilátus helytartóval. Állítólag csak egy kődarabot találtak amin Pliátus neve olvasható ott bizonyítékként, a leírások mellett. A rómaiakat és Pilátust csak a nyugalom fenntartása érdekelte, mivel a zsidók állandóan lázításokat csináltak, akárcsak most. Nagyon valószínű, hogy akkor a zsidó kisebbség állandóan provokált és fontoskodott, hogy a rómaiak szemében tényezőnek tünjenek fel, akikel lehet alkudozni. Ez a rómaiakat idegesítette, hiszen a birodalom nem tűrte el pici szekták lázongásait. Ezért lehetett az, hogy Pilátus teljesen római szemszögből kezelte Jézus tárgyalását és a sírját sem akarta őriztetni. Az, hogy két római katona volt a sírnál a leírásokban, ez sem bizonyított. Nem nehéz nem észrevenni, hogy az evangélisták szövegeiben a valós elemek keverednek legendákkal és mesés elemekkel. Elképzelhető, hogy ezek eredeti szövegei csak rideg leírások voltak, de az "egyházatyák" gondoskodtak arról, hogy egy zavaros történet legyen az egészből. Most pedig egy nagyon merészet állítunk. Az is lehet, hogy a vatikáni könyvtárban vagy a koptoknál vagy máshol megvannak az eredeti fordítások (latin és görög) szövegek. Amiből később összetákolták a szövegeket. Ezeket az eredeti kézirat szövegeket az egyház soha nem fogja nyilvánosságra hozni. Mert akkor kiderülne, hogy az eredeti fordításoknak semmi köze ahhoz, amit ma nyomtatva kiadnak. Ma a magyarságot két fontos dokumentumtól fosztják meg. Az egyik, az ősi gesztáink eredeti magyar fordításaitól, a másik az eredeti evangélisták latinra, görögre lefordított eredetei szövegeitől. Az egyház hallgat ezek kiadásáról.
HIT - VALLÁS - EGYHÁZ
A fenti szövegből is egyértelműen kiviláglik, hogy mai bajaink forrása a fogalmak összemosása és összekeverése. Vegyük csak a kereszténységet, ami Jézus tanításainak a követését kellene hogy jelentse. Tehát a HIT = Jézus. A vallás ennek a hitnek a megszervezett, intézményesített formája. Még ezzel sem lenne különösebb baj, ha valóban Jézust vallanák meg az emberek. De ezt nem tehetik, mert jön az Egyház, amely azt hirdeti, hogy ne Jézusban higgy, hanem az Egyházban. Következésképpen az Egyház ilyen értelemben egy bűnszövetkezet. Azért figyelembe kell még venni az ókori és mai viszonyok közötti különbséget. Az ókorban az emberek hitét elsősorban Isten és a természeti jelenségek határozták meg. Az emberi törvények következtek utána. Az eltelt kétezer évben a tudomány nagyot fejlődött, amely az Isten-hitet megingatta sokakban. Világosan kell látni, hogy az ISTENI TÖRVÉNYEK és a TERMÉSZETI TÖRVÉNYEK nincsenek ellentmondásban egymással. A legnagyobb természettudósok java egyben istenhívő is. A baj az emberi törvényekkel van, amikor a két előző törvényt elvetik, nem tartják be. Ha elvonatkoztatunk az evangélisták szövegeitől, akkor is Jézus nagysága, küldetése, hatása, példája, egyedüli rendkívülisége olyan hatalmas tett és kisugárzás volt, hogy azóta is megingathatatlan és mértékké vált, még a nemkeresztények szemében is. Hogy még ma is mekkora erőt jelent Jézus kihatása, az a zsidók állandó erőlködéseiből, gáncsoskodásaiból is látható.
