2009. július 16., csütörtök

JÚLIUS 17 – LEVI MARADJ A GITÁRNÁL

Az utóbbi évtizedekben számos író, költő, művész csapott fel botcsináta politikusnak, s ezzel többet ártottak mint használtak. Azt senki sem vitathatja el egy művésztől, írótól, hogy ne legyen közéleti szereplő és nem vállaljon fel közéleti ügyeket. De az ilyen döntés nagyon kockázatos, még akkor is, ha közvetlenül nem vesznek részt a pártpolitikában. Ugyanis ezek a művészek, írók, ha beleártják magukat politikai nyilatkozatokba, állásfoglalásokba, akkor olyan bődültes ostobasáokat írnak és mondnak, amivel a magyar ügyet mindig nevetségessé teszik, jobb esetben. Rosszabbik esetben kifejezetten belső ellenségeink malmára hajtják a vizet. Ezeket a nyilakozgató írókat, művészeket ELSŐSORBAN A ZSIDÓ LAPOK ÉS TÉVÉK SZEREPELTETIK. Ezekben a szerencsétlen figurákban annyi önkritika, önbecsülés sincs, hogy nemet mondjanak a magyarellenes, magyargyűlölő sajtónak. Az első nevesebb író, aki politikára adta a fejét, Csurka István volt. Meg is lett az eredeménye, hatalmas bűnöket követett el a magyarok ellen, miközben a zsidóknál jeles osztályzatot kapott. Őt még sokan követték: Makovecz Imre, Csoóri Sándor, Czakó Gábor, dr. Papp Lajos és még sokan mások. Ezek a gerinctelen figurák visszaélnek a megszerzett nevükkel, hírnevükkel és a zsidó lapok ezt használják ki. Hiszen ezek a figurák a maguk szakmájában valóban jók voltak, vagy jelentőset alkottak, de amikor a politika posványos területére léptek, akkor csak ártottak. Kivétel nélkül mindegyikük zsidóbérenc lett, s akkor még ennek a következményeit nem is soroltuk. Most Szörényi Levente, a jeles zenész esett ebbe a csapdába. Szörényi már 1991-ben kapcsolódott a nemzeti mozgalmakhoz, de addig amíg meg nem szólalt politikai kérdésekben, addig nem volt vele baj. De amikor a közvéleményt az ő szavai akarják befolyásolni, azzal nagyon nagy kárt tesz. Levi odáig sűllyedt le, hogy az egyik legmocskosabb zsidó lapnak adott nyilatkozatot, aminek részlete alább olvasható. Suszter maradjon a kaptafánál - Levinek sem mondhatunk okosabbat. Neki a gitárnál és az ősmagyar kutatásoknál kéne maradni, csak meg ne szólaljon, mert akkor az a mocsok jön ki a szájából, ami alább is olvasható. A 100 %-osan zsidóérdekű Duna-TV-t akarták kitüntetni. Annak magyarú zsidó elnökét magyar díjjal tüntették ki. De ez sem volt még elég nekik, a zsidóripacs Lovas Istvánt és Morvai Krisztinát is kitüntették, hogy a hitközségeknél és a zsidó lapoknál jó pontokat szerezzenek maguknak. Ugyan hogy nézzen fel egy igaz magyar ezek után egy olyan tekintélyre mint Szörényi Levente? Aki zsidókkal bratyizik és még ki is tünteti őket. Erre mentség nincsen. Ha Szörényi Levente mindenáron nyilatkozási kényszerben szenved és politikai mondanivalója van a magyarok számára, akkor azt tegye közzé magyar lapban (van ilyen) vagy adja ki saját maga. Csak nyálas, gennyes zsidó lapban ne szólaljon meg, mert ezzel saját hitelét is lerombolja örökre. Kép: Levi zsidólap címlapján, Levi, aki jó akar lenni a zsidóknál

RÉSZLET A HETI VÁLASZBÓL


Én bízom abban, hogy a jobbikosok, akik láthatóan megelégelték a korrupciót, a nemzetellenességet, de a tehetetlenkedést is, belenőnek a felelős parlamenti szerepbe. Nem azért, hogy politikailag korrekteknek számítsanak, hanem hogy ne nyissanak széles támadási felületet az antiszemitizmustól a cigányüldözés vádjáig.
Nem szüremkedett be a Jobbik-jelenség a Holdvilágárok Alapítvány idei Árpádpajzs díjátadásába? Hiszen Morvai Krisztina, a Jobbik újdönsült EP-képviselője is megkapta az önök kitüntetését.
A két ügy független egymástól: Morvai Krisztina már télen megkapta az értesítést, hogy esélyes. Sőt, már az első díjátadó évében, 2007-ben is felmerült a neve, természetesen a 2006 őszével összefüggő emberi jogvédelmi kiállása, teljesítménye miatt. De addigra már annyi név volt a listán, hogy ez nem volt kivitelezhető. A jogásznő kitüntetésének terve tavaly is napirenden maradt, de csak most sikerült megvalósítani.
Hogy aztán egy tavalyi díjazott, Cselényi László, a Duna TV elnöke azt írhassa az idei ünnepség után: "minél egyoldalúbb világnézetileg egy díj, értéke annál bizonytalanabb"? Merthogy Cselényi ennek kíséretében jelentette be, visszaküldi az Árpád-pajzsát.
Az elnök úr, amikor 2007-ben lobbizott az Árpád-pajzsért, a preambulumból és a megelőző év díjazottjaiból előre kikövetkeztethette, hogy milyen társaságba kerülhet.
Ön tényleg úgy érzete, annak idején Cselényi lobbizott a saját kitüntetéséért?
Nem úgy éreztem: pontosan tudtam. Nem tetszett a dolog, ő volt az egyetlen, aki hajtott a díjra, míg mások csak könnyes szemmel elfogadták. Eredetileg egyébként mi a Duna TV-nek mint intézménynek szerettünk volna pajzsot adni. Bevallom, kompromisszumot kötöttem, hogy biztosítsam a díjátadás televíziós nyilvánosságát. Talán hibáztam, a tévéelnök úr kakukktojásnak bizonyult.
Az idei díjazottak között volt Lovas István, lapunk publicistája éppúgy, mint Czakó Gábor író. Utóbbi hitvalló katolikus, némely más díjazottakat pedig, köztük önt, a dijalapítót, újpogánysággal, vallási szinkretizmussal hozzák kapcsolatba a történelmi egyházak egyes személyiségei.
Ebből is látszik, hogy az Árpád-pajzs célja egyáltalán nem az, hogy kikiáltsunk valamiféle "újpogányságot". A díjak odaítélése szoros összefüggésben van azzal, amire történelmi témájú színpadi műveim immár lezárult sorában foglalkoztam, nevezetesen: vannak Szent István-i, koppányi és idegenszívű magyarok. Az utóbbi természetesen nem faji, hanem erkölcsi kategória. A magyar történelmen vörös szálként vonul végig az árulás. Én tehát szerény eszközeimmel, a nemzeti megmaradás jegyében a Szent István-i és a koppányi magyarokat akarom "összebékíteni". Nem merem feltételezni, hogy Cselényi úr nem értette meg, hogy az Árpád-pajzs csak az idegenszívűek felé, azaz ma a bolsevik irányban zárt. Talán ezért késlekedik a kitüntetés visszaküldésével.(Heti Válasz, 2009.júl.16)